Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
IV. évfolyam. Nagysomkut, 1907. január 6. 1-ső szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Fél évre . ElőfljBOtésl ár: . . 8 K Negyed évre . . . . 2 K . . 4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. «. MEGJBLEN T1INDEN VASARNAP. Farsang., Karnevál herceg ő fensége minden esztendőben páratlan pontossággal beköszönt, nem törődje azzal, hogy enyhe az időjárás, nagy fagyok, havazásök vannak, figyelmen kívül hagyva, hogy általános drágaság uralkodik vagy a nép — a mi kizártnak tekinthető — dúskál a jómádban. O megjelenik és magával hozza elmaradhatatlan széles jókedvét, határtalan vigságát, melegítő derűjét. Annyi tény, hogy amerre jár, amerre kel a bohó, csörgősipkás Karnevál im egyszerre megszűnik a szomorúság, eltűnik a bánat, ellenben tanyát üt a vidámság, az öröm, a gondtalanság.-------------------------........- - - - r-----------------------------------------------------------------------Elv égre igaza van a fiatalságnak ha j mulat, ha farsangol, ha kitombolja magát, ! mert hát örökösenjcsa knem penészkedhet- j nek odahaza, hadd mozogjon a test, hadd ; szórakozzék a lélek. De meg az öregeb- ; beknek se kell visszavonulniok a mula- j tozástól. Nem mindig van farsang és azért j farsang a farsang, hogy szórakozzunk j alatta. Azonban nem kell mindent a túlzásba hajtani, még a mulatozásokban is tartsunk | rendszert, mint ahogy civilizált emberek- ; hez illik. A kellemeset a hasznossal nagyon szépen lehet összekapcsolni, egy szemernyivel se röviditenők meg magunkat ezen kapcsolat révén. Hisz oly tengernyi pénzeket pocsékolunk el, bálokra, mulatságokra. Helyes ! Ezen bevételek tiszta jövedelmét miért ne fordithatnók a földhöz sújtottak, az éhézők felsegitésére, a vigalmi bizottságoknak kellene eleve ilyen céllal rendezniük a mulatságokat. Talán még nagyobb jövedelmek volnának. Az emberek, kik mulatni akarnak, egy szemernyit se rövidülnének meg, hanem még jótéteményt gyakorolnának embertársaikkal. Tény, hogy van elég mulatság a farsang alatt, mely a jótékonyság, a humanizmus jegyében jön létre, de hány és hány oly bált rendeznek, melynek összes horribilis jövedelme rámegy a páratlan nagy fényűzésre, pompára, szóval külsőA világ ott van a fényes, parkettes báltermekben. Csupa csillogás, villogás, merő fény és pompa, megannyi ragyogás és tündöklés minden. Egyformák itt az emberek. Mindenki mulat, vigad, táncol, tombol és tobzódik. Hisz „soh’se halunk meg!“ vagy „csak egyszer élünk!“ járja és járják a kalamajkát. Ne feledkezzünk meg farsangkor a szegényekről, az árvákról és éhezőkről, a nyomorgókról és fagyoskodókról. Gondoljunk a fényes, tündöklő bálteremben a sötét odúk kétségbeesett lakóira, gyújtsunk csak egy halvány mécsest a koromfeketeségbe és boldogság fog ott tanyát ütni. ségékre. Hisz nem hozunk azzal áldozatot, ha a farsangi mulatságok, bálok tiszta jövedelmeit tisztán humánus célokra fordítjuk. Ehhez csupán egy kis felebaráti szeretet, egy parányi könyörületesség, egy szemernyi irgalmasság és egy cseppnyi szánalom kell. A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Éva imája. Följajdul a méla orgonaszó, Fényben ragyog a templom kupolája, Jézus oltára előtt Könnyezve imádkozik Éva leánya. Tekints le reám, te jó, te hatalmas, Te érted a vérző szivek panaszát, Te viselted a kint, a testit, a lelkit, Te viselted a szörnyű töviskoronát. Téged szeretet vitt a keresztre, a menybe, Engem a pokolba bűvös szerelem! Te isteni módon tűrtél, tűrtél, De az én szivemben nincsen türelem. Megtörve, gyötörve hozzád folyamodtam, Hogy enyhítsd, enyhítsd bánatomat, Tekints rám jóságos szemeiddel, Add vissza nekem nyugalmamat.__________ Fö ltámadásod ünnepét ülik, O boldog az, aki hinni tud. Taníts meg engem hinni a vallást, Nyomorult, aki nem hisz, nyomorult, aki tud ... Sz. E. A jó atyafiság. Káspár Ilona a kántor leánya, komplikált szépség volt. Arca nagymértékű szabálytalanságot mutatott. Hogy egyebet ne említsek, orra jóval túlhaladta azt a mértéket, a melyet a Gracihusok anyjának a régi rézmetszeteken kiszabni szoktak. Parancsoló, demináló orr volt, melyet — ezt hiába is igyekeznék leplezni - kissé íennhordott. Haja és szeme igézőén fekete volt. Valami bűvös sötétség áradt belőlük. Ami műveltségét illeti, arra nézve nagyon eltérők voltak a vélemények. Egy felől el kellett ismerni, hogy remekül zongorázik, másfelől erősen kétségbe vonták, hogy franciául tudna. Igaz, hogy az utóbbit bajos volt ellenőrizni, mert Széplakon, hol Ilonának apja kántortanitó volt, egy élő ember sem tudott franciául. A holtak pedig ilyen kényes kérdésekben nem nyilatkoznak. Káspár Ilonának nagyon gazdag rokonai voltak. Volt egy bácsija, Káspár Alajos, tiszttartója volt a grófi uradalomnak. Nagyhírű, vagyonos ember, ki négyes fogaton parádézott leányaival, a két lenszinhaju, kissé szeplős kisasszonyokkal. Az atyafiságot tartották, de csak úgy, ahogy gazdag rokon a szegény embert tartja. A tisztartó öcscsének, a kántornak, szívesebben szolgált tanácscsal, mint kalácscsal. Az utóbbi abból állott, hogy minden évben küldött három zsák lisztet a itántorlakba, de nem a legjobb minőségűből. Meg is magyarázta a kántortanitó- nak, hogy a liszt sokkal egészségesebb, ha megfelelő mennyiségű korpával van vegyítve. A tiszttartó tanácsai között állandó alakot öltött az a tanács, hogy ne nevelje a leányát olyan nagy kisasszonynak. — Mire való ez ? kérdezte, csak nem gondolod, hogy valami üveges-hintós földesur fogja megkérni. Erre a derék kántor csakugyan nem gondolt. És mégis megtörtént ... De haladjunk sorjába. Egy agarászegyleti bálon történt a neve- zetes esemény. Mindenkinek feltűnt, szemet kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). Árjegyzéket Ingyen é>& toórmentve Külclöls ibárliíneK. Legjobb varrógépek
