Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
2 KŐVAR VIDÉK 1906. március 25. kontár iparos a maga cigányos szükségletére berendezett szállásán a züllésnek folytonos lejtőjén halad, akár a kényszerűség, akár a szakképzettség hiánya juttatta légyen oda. Hát nagyon is fájdalmas bizonyság, hogy a kontár munka további fenntartása, az iparosoknak egy egész, nagy társadalmát rontja meg. Már pedig a magyar iparososztály megbízhatóságának, erősségének, egészséges állapotának fenntartása sokkal nagyobb érdek, mint ama megbízhatóság, erősség, egészségi állapot megrontó átkának szabadon hagyása. A kontár munkás az államhoz való tartozandóság viszonyát lazítja. A kontár munkás eltéveszti szemei elől a hazához való ragaszkodás szükségét, az ő magasabb emberi hivatását. Akár barom módjára, akár hozzá értés nélkül dolgozik, mindkétféle esetben ő csak lelketlen gép módjára cselekszik. Vagy oda adja erejét kiszipolyozásra, vagy pedig szédeleg munkálkodásával, hogy egyik pillanatról a másikra fenntarthassa magát. Rend, fegyelem, okosabb üzleti érdek, szaktudásból eredő műveltség hiányzanak nála, miért is helyes érzékkel nem tudja megítélni a körülötte élő társadalmat, hanem inkább gyűlöli azt. Magasabb eszmekörbe nem tud felemelkedni, mert gyülöltségé- nek ólomlábai is visszatartják az emelkedésétől. A kontár iparos munkájával a társadalom összes rétegeire beteges, káros hatást gyakorol, miért is együttes erővel karöltve kell oda hatni, hogy a kontárkodás az iparban a helyett, hogy mindjobban elharapodznék, egyre csappanjon, e rákfene kiirtassék s a magyar ipar, a mi felette kívánatos, tiszta erős és egészséges lesz. Nyílt levél. Dr. Gróf Teleki Pál kerületünk országgyűlési képviselője a napokban küldte szét a kerület választóinak magyar és román nyelven a következő tartalmú levelet: Tisztelt választópolgárok ! Midőn alig múlt egy éve, hogy képviselőjükké választottak, azon Ígéretet tettem, hogy évenkint be fogok Önök előtt számolnj az országgyűlésnek működéséről s fel fogom Önök előtt tárni a politika mindenkori helyzetét. Sajnos, ezen Ígéretemet beváltani nem volt módomban. Az országgyűlésnek, bár előre kürtőit, de törvénytisztelő emberre nézve mégis váratlan föloszlatása s azon erőszakoskodás, melylyel a jelenlegi kormány számos képviselő- társam beszámolójának megtartását megakadályozta, lehetetlenné tették azt. Ezért és mivel az országgyűlés feloszlatásával megbízatásom természetszerűleg lejárt s az ismét egyidőre az Önök kezébe szállt vissza, indíttatva érzem magam, Önöknek, igen tisztelt választóim, ez utón elmondani azt, a minek szóbeli előadása valószínűleg megakadályoztatott volna. Pártonkivüli 67-es ellenzéki programmal választottak képviselőjükké, velem együtt elitélve az akkori Tisza-kormány nov. 18-iki házszabálysértését és törvénytelennek ítélve az országgyűlés feloszlatását oly időben, midőn a költségvetés megszavazva még nem volt. A választáson az egyesült ellenzék — az úgynevezett koalíció győzött s az egész világ parlamentáris gyakorlata szerint el kellett volna foglalnia a bukott szabadelvű pártnak helyét az ország kormányzásában. Mint mindnyájan igen jól tudják, ez meg nem történt. Nem boncolhatom e helyt az egész elmúlt szomorú esztendő eseményeit, melyek valóban avagy látszólag közreműködtek a természetes kialakulás, fejlődés, jobban mondva - a kibontakozás megakadályozásában. Látszólag mondom, — mert a Tisza-kormány hosszú kormányon maradása morális bukása után, a Fehérváry- kormány kinevezése, annak frivol és meggondolatlan játéka az általános :itkos választói jog Ígéretével, melyet meggyőződésem szerint soha sem volt komoly szándékuk megadni, végül politikailag éretlen és veszélyes tömegek fel- használása állásuk megszilárdítására, — mindez csak látszólag hátráltatta a folyton súlyosbodó válság megoldását, csak a külső oka volt annak. Az igazi ok, a baj maga, a nemzeti létünket fenyegető betegség mélyebben fekszik, mélyebben mint azt a legtöbben gondolják. A nemzet ellen intézett támadások, törvényeinek megszegése és megnyilvánult akaratának semmibe vétele megszülte a természetes és egyben szükséges reactiot s a nemzet mindinkább egy táborba tömörült azon vezérek, azon igaz hazaszeretető! áthatott férfiak körül, a kik kimagasló egyéniségüek és tehetségük folytán a nemzet vezetésére, jogaink és törvényeink megvédésére első sorban hivatva voltak. Én is beláttam annak szükségét, hogy a küzdelemben való hathatósabb közreműködés céljából pártkeretbe lépjek s igy beléptem az Andrássy Gyula gróf vezérlete alatt álló 67-es ellenzéki, akkor úgynevezett „dissidens“ csoportba, melynek programmjával az én Önök előtt kifejtett programmom amúgy is jóformán azonos volt. Ezen csoportból fejlődött ki azután az alkotmány párt, mely az alkotmány védelmére alakulva és Andrássy Gyula gróf komoly, higgadt és nagy- tehetségű politikusunk körül csoportosulva a 67-es kiegyezés alapján áll ma is és mindaddig, mig ezen alapot a mai kormányrendszernek nem sikerül teljesen discreditálnia és lehetetlenné tennie, ennek alapján óhajtja a válságot megoldani. Ezen párt tagjának vallom magam jelenleg. Ez a párt, mint mondom, igyekezni fog a a válságot a 67-es kiegyezés alapján megoldani, addig a mig az egyáltalán lehetségessé lesz. Az utóbbi hónapok eseményei ugyanis ezen alapban való hitünket mélyen megrendítették, mert mélyen engedtek bepillantanunk ezen kiegyezésnek Bécsben való értelmezésébe és világosan bebizonyították, hogy negyven éves alkotmányos, parlamentáris életünk csak egy színjáték jellegével birt, melyet egyrészt a magyar nép, másrészt a külföld megtévesztésére játszottak el. És mikor fentebb azt mondottam, hogy a válság megoldását akadályozó okok mélyebben feküsznek, erre céloztam, — a 67-es kiegyezésnek, az általa újra biztosított ősi alkotmányunknak Bécsben való hibás értelmezésére. Mindaddig, mig a parlament működése nem zavarta az osztrák aulikus politika inten- czióit, addig jó volt; — mihelyt azonban ezen szerencsétlen és nemcsak a magyar, hanem az osztrák államot is súlyos válságba sodró politikával szembe helyezkedett, egyszerűen eltették az útból és kormányoznak tovább parlament és alkotmány nélkül, jog és törvény ellenére. Egy négyszázéves szerencsétlenül kapkodó rendszer lidércnyomása ez, mely rendszer, ha veszély fenyegette avagy külhatalmak porba tiporták, a népnek mindent megadott, hogy aztán, ha ismét erőhöz juthatott, megfossza őket szabadságuktól. Ez a rendszer az egységes osztrák nagyhatalom, a Gross-Oesterreich eszméje. — A nagyhatalmi állást a múlt század szerencsétlen háborúi rég aláásták, Königratznél tartson. Mondhatom, hogy ellágyultam nem egyszer azon a nagy és mélységes rokonszenven, amelynek jeleit tapasztaltam. Barátom elhal- mazott mindennel. Ha észre vette, hogy csekély keresetem elfogyott, a legcsudálatra méltóbb ügyességgel, bámulatos gyöngédséggel juttatta el hozzám a segélyt. Ilyenkor igy szóltam:-Nem. Nem fogadhatom el. A világért sem. — Elfogadod — mondta ő mosolyogva. — El kell tenned. Majd megfizeted egyszer. — Egyszer? Mikor? Én soha sem fogom megfizethetni. — Dehogy nem — mondta mosolyogva. Bizonyos, hogy gazdag ember leszel. Valahányszor azt mondta, hogy egyszer gazdag leszek, figyelmesen néztem az arcát. Valami titkolt gúny volt a szemében, mint ha azt gondolta volna: — Nem drágám. Te mindig ilyen nyomorult szegény kis ördög maradsz! Csodálatos, de igaz, hogy ez az ember valósággal őrködött lépteim felett. Hü volt hozzám, gondos, kedves és előzékeny. Szeretett, mint ahogy igen nemes emberek tudják csak szeretni egymást, vagy ahogy igen okos apák szeretik fiaikat. Ha valami üzleti vállalkozásba fogtam, őrködött fölöttem s ellátott tanácsaival s ha útra indultam, igy szólt hozzám: — Vigyázz! A fejet kidugni veszélyes. Nem dugtam ki a fejemet s vigyáztam magamra. Boldog voltam, hogy ennyi önzetlenségre leltem az életben, amely egyébként oly kevés jót juttatott. Nem gondolhattam egyebet, mint, hogy ez a barátság a tiszta rokonszenv megnyilatkozása s a hűség valóságos intézménnyé formált megjelenése. — Úgy van — mondtam magamban, neki semmi érdeke nincs, hogy igy bánjék veled. Szegény vagy nincsenek befolyásos barátaid. És higyjék el, egyszer egy nyári éjszakán verset Írtam a barátságról. Rossz vers volt, de őszinte érzésekkel teli. A verslábak sánti- káltak benne, de szív dobogott minden sorában. A versírás ideje a magamfajta embernél a szegénység tetőpontját jelenti. Olyan állapotot, melyen túl már csak véletlenek segítenek. És a véletlen megjelent nálam. Egy sorsjegyemet kihúzták. A társaság kacagott. Az öreg ur nyugtalanul feszengett a székén. Nos — mondta — most már csakugyan minden meg volt, hogy barátságunk megerősödjék. — Téved — felelte a fekete ember. Attól a pillanattól fogva megszűnt a barátságunk. Én mindent megtettem, hogy megőrizzem barátom jó akaratát és vonzalmát. De nem sikerült. — Nem ? Miért nem ? — Nem tudom, de ettől a perctől fogva, mintha kicserélték volna barátomat. Felém sem jött. Elhanyagolt. Unalmas voltam neki. Az urak csendesen ültek s maguk elé néztek. — Nem értem - szólt a közmondások | embere. Hihetetlen a mit mond. — Nem. így volt szóról szóra. És ha ma, húsz év múlva, visszagondolok erre a dologra, j azt kell hinnem, hogy a legtöbb gazdag ember nem is keres barátokat. A barátok egyenrangúak. Egyforma jogaik és kötelességeik vannak és ez unalmas. Azt hiszem, hogy a legtöbb gazdag ember nem is barát, hanem protektor. A fehér szakállu öreg ur nevetett és a fejét rázta. — Nem, nem — mondta - nem ismerek olyan közmondást, amely ezt megerősítené. — Sebaj — felelte a fekete ember, ha az Isten éltet bennünket, ötven év múlva kialakul ez a tudat is az emberekben s akkor meg lesz a közmondás is. Omikron. £lsö styriai kötőgép-gyár FOGL J. L. műgépész Magyarországi képviselet és raktár: Budapest, VI., Terézkörut 20. A leghíresebb kötőgépek tömlőzárral, házi és ipari célra, részlet- fizetésre is kapható. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Varrógép «5» lioróltpárjavitó műlioly! - Taxiltás ingyen!
