Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
■JY : (4 c<6 \ l „ y ' III. évfolyam. | í) Nagysomkut, 1906. március 25.----------------------------\^r~rrw----------------------------------I-----------------------------------' 1 2-ik szám. KOTmlDEK KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre . Fél évre . . Xilőflzetésl ár : . . 8 K Negyed évre . . . . 2 K . . 4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN TÜNDÉN VASÁRNAP. A kontár mnnka hatása iparunkra. Közgazdasági állapotainknak egy nagy j nehézsége, hogy fejlődni és javulni csak igen hosszú és kínos akadályokon tudnak. Ha ezen akadályokat egyszerre legyőzni nem lehet, le kell győzni folytonos kitartással, a felpanaszolt állapotoknak újra való és mindég erőteljesebb hangoztatásával. Egy ilyen akadály egy ilyen sokszor felpanaszolt kérdés a kontár munkának a mi iparunkra és közvetve a nemzet sokféle és fontos érdekére való káros hatása. A kontár munkás vagy az által áll elő, hogy a tanonc több mesternél próbál, sehol se tanul rendet és fegyelmet; vagy pedig az által lesz, hogy megtanul csinosan dolgozni bár, de önálló üzlethez anyagi ereje nem lévén, jó munkáját kontár munkálkodásra áldozza s igy beleszokik a rendetlenségbe; dolgozik pillanatnyi szükségletének kielégítéséért, hova-tovább minél olcsóbban és mind rosszabbul. így csinál akár az előbbi, akár az utóbbi ; kategóriába tartozó kontár munkás az önálló jó iparosnak beteges állapotra vezető konkurrenciát. Csinál nemcsak azáltal, hogy elszedi előle az olcsó- jánoskodással a munkát, hanem az által is, hogy olcsó kinálkodásával a gyári termelők malmára hajtja a vizet s elősegíti igy a nagyobb-kisebb és legkisebb mesterek között való tátongó különbséget. I Még ezen felül kontárrá való fejlődésével mind megbízhatatlanabbá teszi a magyar ipart. A kontár tehát az okosan és helyes üzleti számítással dolgozó iparost kiszorítja két könyökkel s a szükség pillanataiban dolgozik barom módjára vagy munkát vállal nagy halommal. így természetesen a gyors vagy szakértelemnélkül vállalt I munka az igényeket ki nem elégítheti, j És ime ilyen rossz munkát kap a fogyasztó j .. .. kö zönség a gyári termelőtJH-j-^wert kontár munkásokkal dolgoztat és ime mind ilyen rossz munkát kap a fogyasztó közönség; az önálló iparost mimelő kontár munkás maga mellé egy nehány kollegát fogad házközösségbe, hogy olcsón felvállalt tömeges munkáját elvégezhesse. A magyar ipar termékei közül igy lesz évről-évre nagyobb kontár rendszer termelése. Mi egyébb következik ebből mint az, hogy a fogyasztó közönségnek mindig nagyobb lesz a csalódása az ipar iránt. És a fogyasztó közönségnek ez a csalódása a becsületesen folytatott iparra is rányomja a megbízhatatlanság látszatát. Ez a látszat persze csak látszat, de mégis ebből ítél a fogyasztó s a kontárkodás intézménye igy válik a magyar ipar jóságának, erejének szakképzettsége teljességének hangos tagadásává. Igen, a műhely fegyelméből rend- szeretetéből a szabatosság útjára tért munkás átka a műhely becsületének. A A „KŐVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. A barátok. Arról beszélgettünk, hogy a modern életben semmi ereje nincsen már az emberek barátságának. Mindenki elmondta szomorú tapasztalatait erről a kérdésről s majdnem valamennyien megcsalt és hűtlenül elhagyott barátoknak bizonyultak ezek az emberek, akik most csodálatos megvetéssel emlékeztek vissza azokra, akikkel egykor együtt üldögéltek esténként. Egy öreg ur, akinek bőséges tapasztalatai voltak, kissé melankolikusan simogatta hosszú, fehér szakállát. Bizony — mondta — vége azoknak az időknek, a melyekben az embereket az egymás iránt való jóakarat fűzte össze. Ma mindenki, akivel szóba áll az ember, arra spekulál, hogy elvegye megtakarított pénzecskénket vagy kihasználja azokat az összeköttetéseket, melyeket egy élet folyamán szereztünk.- Ön pesszimista - felelte neki egy feketehaju, javakorbeli férfi. - Az emberek nemmindighaszonlesők. Olykor hiúk és ostobák is. Az öreg ur mosolyogva nézett rá. — Bocsánat — mondta a generális szabály az, hogy a barátok hűtlenek lesznek ; hozzánk, mihelyt rosszra fordul sorsunk. A| bőség és szerencse napjaiban úgy követnek bennünket, mint az árnyék. A legszívesebben a ; vizes ruhához hasonlítanám őket: úgy tapadnak az emberhez, nem lehet őket levetkőztetni. De higyje el nekem, hogy abban a pillanatban, amikor a balsors betekint házunk ablakán, menten felszáradnak ezek a ruhák. Könnyű letépni őket testünkről. A feketehaju ember a fejét rázta. Nagy, sugárzó szeme volt ennek az embernek s könnyű volt kitalálni róla, hogy azok közül való, akik nem ismernek el semmiféle teóriákat életben, mert csakugyan sokat láttak, sokat tapasztaltak s mindég azt látták, hogy az élet állandóan megcsufolja az elméleteket. Nem, uram - mondta — ez nem generális szabály. Szó sincs róla. Ugyan — vetette vissza az öreg türelmetlenül, már a latin közmondás is azt mondja.. . — A közmondások nem bölcsességek — mondta most a feketehaju ember. A barátságról azt mondják, amit Ön. — És igaz is, amit mondanak. Amíg jól i megy sorsunk, sol^ barátunk van, ha veszte- i ségek érnek, egyedül maradunk. Igaz-e uraim ? A körülülőkhöz fordult, mintha szavainak megerősitését várta volna tőlük.- Igaz, igaz — hangzott mindenfelől. Ez a szabály. — Engedjenek meg, ez volt a szabály. És megengedem, hogy egyforma gazdagságú emberek között ma is igy van a dolog. De nekem van egy esetem, amely a modern barátokat jellemzi. A történetet mindenki hallani akarta. Ne várjanak valami komplikált esetet - mondta. Nagyon egyszerű. Az én barátaim még ma is hűségesek lennének hozzám, ha véletlenül szegény ember maradok. A szegénység emberei szegődtek hozzám. Tetszettem nekik s vidámságom, elevenségem mulattatta őket. Mondhatom, hogy nem vesztettem el ezt a tulajdonságomat. De a barátaim közül egy sem maradt meg. Szegény ember voltam s súlyos, nehéz gondok közt éltem családommal. Arra gondoltam, amire a legtöbb szegény ember gondol, hogy befolyásos embereket kell szerezni, ha érvényesülni akar az életben. Az első gazdag barátot nem volt nehéz megszereznem. Gazdag- embernek lehetnek demokratikus hajlandóságai is s mint mondani szokás, megengedheti magának azt a fényűzést, hogy szegény barátokat TSH —rrr 5 m ■ 5j ara. ca-in ér— .«4a /Tűi jj|— V Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos 3 mí <di «SÜdti&í ü IUI fi ffjjj wjl l%lj| lyB BC mi tavaszi bevásárlási utamról hazaérkezve, divat*, vászon», diszmű-, _________________________________________________________________ rövid» és pipereáru üzletemet remek szép női ruhake lme újdonságokkal láttam el, mit meglepő olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. ............. Ti sztelettel J5i!^.^.3PJP.^3LlNa'‘Y‘OSI űT.LüJJNT]\TagysomKlItOll, (Városház-épület.)
