Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
2 KŐVARVIDÉK 1906. március 11. akkor érezzük valójában nagyságát, ha visszatekintünk az őt nélkülöző korra. Március idusa, hogy ez birtokunkban van, mind a te érdemed! És ezért nem szabad a dicső nap eredményét úgy feltüntetni, mintha csak tüntetés lett volna. Mert nem az volt. Hisz csodásán szerette, ölelte egymást a magyar. Egy eszme szolgálatában állott s egy cél lebegett csak szemeik előtt, a haza boldogulásának elérése. Március idusán lobbant fel a szikra, melynek előbb-utóbb ki kellett volna töinie. De hogy már telve voltak a honfi szivek a magasztos eszmékkel, jele a március idusán kivívott, századokra jelentőséggel biró diadal. Dicsőség a halhatatlan márciusi ifjakra, a kik a mozgalom élére álltak, örök hálánk a dicső magyar népnek, a kik azt oly szép eredménynyel és oly határtalan lelkesedéssel vívták. Régen volt, nagyon régen . . . De mikor megtörtént, egy szív, egy lélek volt a magyar nemzet. Voltak golgothái, de ketté törte azt férfiasán, dicsőséggel és önérzettel. Oh, gyászos korszak törpe utódai! Mi, kik elhanyagolva szent eszméinket, csak a mának élünk, tudnánk-e oly hősiességgel s oly odaadó lelkesedéssel küzdeni, mint tették volt azt ötvennyolcévnek előtte dicső őseink? — Nem, soha sem! És azért dicső példa és örök emlék vagy te előttünk, március idusa! Leborulunk előttetek, ti harcosok, ti diákok, kik együtt harcoltatok sajtónk szabaddátételén a dicső harcok megkezdésekor. Elismeréssel adózunk ember- feletti nagyságtok előtt s hozzátok megyünk tanulni és lelkesedni! Levél a szerkesztőhöz! Kedves Szerkesztő Ur! Az a drágaság, a mely az itteni piacon uralkodik, muszáj hogy gondolkodásra késztesse az embert. Nem lehet itt sem apró jószágot, sem zöldségfélét, egyáltalán semmit sem venni a nélkül, hogy az ember mindenért háromszoros árt ne fizessen. Mert az mégis csak hallatlan, hogy a következő napi árak uralkodnak piacunkon: 1 drb tyuk 4, mondd négy korona; 1 drb pulyka 8, mondd nyolc korona és 1 drb lúd (a legsoványabb) 10. mondd tiz korona. Hiszen akkor csakugyan nem érdemes falun lakni; a fővárosban például, a hová harmad, negyedkézből jönnek falukról az élelmi szerek, a napi ár félannyi, mint nálunk. Ha mások — a kik az itteni viszonyokkal nem ismerősek — látnák, hogy milyen flegmatikus arccal kér bármely apró jószágait elárusító asszony egy apró jószágért háromszoros árt, hát igazán csodálkozva azt kellene hinnie, hogy háromfertály eszü eladóval áll szemben. Annál szomorúbb, hogy mi józan észszel eltűrjük azt, hogy az elárusítók ilyen magas árban merik vesztegetni az eladnivalóikat. Ennek az állapotnak mi magunk vagyunk az okai! . . . Minek ígérünk majdnem annyit, mint a mennyit kérnek? Szemtanúja voltam, a mikor egy helybeli ludvevő, mikor a libát elárusító asszony tőle egy ludért 5 frt 50 krajcárt kért, mindjárt Ígért érte 5 frt 20 krajcárt. Persze, hogy igy könnyen meg van az alku. Jó, jó, de ezt mindenki nem teheti. Mindenkinek kidobni való pénze nincsen. Igaz, hogy élnie mindenkinek kell és muszáj azt az apró jószágot megvenni, de hisz tönkre kell menni, ha ilyen horribilis áron kell, muszáj az élelmi szereket vásárolni . . . A fenti eset csak azt mutatja, hogy mi magunk — mert sok kidobni való pénzünk van — csináljuk a piacon az árakat, úgyszólván neveljük az apró jószágokat, elárusító asszonyokat arra, hogy azokért sokat kérjenek . . . Ideje, hogy ezeken az állapotokon mielőbb segítve legyen. Igaz, hogy nekünk az élelmi szerek, apró jószágok kellenek, mert hiszen azok nélkül élni nem lehet, de egy kis ideig tanuljunk nélkülözni. Vagy lássuk el magunkat 1—2 hétre csak élelmi szerekkel, de ezt tegyük meg valamennyien és azután meglátjuk, hogy ha csak egy-két piacon az apró jószágokra vevő nem lesz, akkor ugyan kinek fogják azok mellett a hatalmas árak mellett elárusítani a behozottakat? Ha csak az idesereglett viszonteláru- sitók el nem kapkodják a szárnyasokat, ám azok nincsenek mindig itt s igy azt hiszem, hogy ez a terv mégis sikerrel járna . . . Ebben szinte biztos vagyok! . . . Ennyit akartam megjegyezni s azt hiszem, többek nézetét, hangulatát tolmácsoltam ezen levelemben s most még csak arra kérem kedves szerkesztő urat, szíveskedjék e soraimnak becses lapjában egy kis helyet adni, a miért előre is köszönetét fejezi ki őszinte tisztelettel Egy olvasó. A balfi nehézkorosok gyógy- és nevelőintézete. A Balf gyógyfürdő és nehézkórosok intézetének igazgató-tulajdonosa az alábbi megkeresésének lapunkban való közlésére kért fel benünket, melynek — tekintettel humánus célját — szivesen teszünk eleget és alább közöljük. „A nagyméltóságu m. kir. Belügyminisztérium 121038/IVa) 1903. számú engedélye alapján létesült ezelőtt egy évvel Balf gyógyfürdőben a nehézkórosok gyógy- és nevelő-intézete. Azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem egy ily intézetnek hézagpótló voltát. azok valamivel többet lássanak, hogy valamit megtudhassanak belőle. Jól tudták ezt ifjaink, hogy ez az, a mi az eszmék terjedését gátolja, jól tudták, hogy az a baj, hogy hiányzik a nyelve, a mely az együtt küzdésre buzdítsa a gyöngébbeket, hogy előbb azt a szörnyeteget, a censorokat kell elpusztítani, ennek kell előbb kioltani életét s azután eszméjük diadala csak napok kérdése. Meg volt a terv, csak az alkalom hiányzott hozzá. De megjött nemsokára ez is. Március 14-én nagy dolgok történtek. Egy pozsonyi ifjú jött Pestre, az akkori kötéllel vontatott hajón, innen pedig elfutott a Pilvax kávéházba. Még lihegett a futástól, mikor odaért, de nem törődött vele, tudta, hogy örömhírt hoz, felállt egy asztalra s onnan kiálltott az ifjúsághoz: — Bécsben kiütött a forradalom! Metternich megbukott! Ez a hir felbuzditotta ifjaink tettvágyát. Képzelhető-e ennél jobb hir, mint a melyben most ifjainknak volt része ? Hiszen mindenki ezt várta, mindenki ezért óhajtozott. Ez volt az alkalom s ez odaesett az ölükbe magától, mint a piros alma midőn megérik, sőt még mintha mosolygott volna is és mintha oda is mondta volna nekik: nos lássuk, mit tudtok! És ha kiváncsi volt, láthatott is! Petőfi, Jókai, Vasvári és többen — Írja egy egykorú könyv, - kijelentették, hogy másnap reggel az ellenzéki proklamációt, a hires 12 pontot az egész városban elterjesztik.- Mi is, mi is, kiáltá az ifjúság. Egyesek aggódva jegyezték meg, hátha a várpzrancsnokság ágyúi is beleszólanak ebbe a mozgalomba ? S hát akkor ? — S hát akkor?! ismétlé Petőfi kicsiny- lően — megverekszünk a katonákkal! A bátrak tartsanak velünk, a gyávák maradjanak otthon! Holnap reggel nyolckor, itt ennél az asztalnál összegyűlünk s mint zárt sorokban a jogászokhoz, orvosokhoz, technikusokhoz megyünk. Én még az éjjel Írok egy költeményt s azt holnap elfogom szavalni. Jókai pedig felfogja olvasni a 12. pontot. Tehát holnap reggel. S úgy történt. Petőfi még azon éjjel irta meg, a már másnap oly népszerűvé vált versét, a Nemzeti dalt. Március 15-öt Írtak másnap, Március 15-ike volt ez, az igazi március 15-ike volt ez, az igazi március 15-ike. S ezen az örökké emlékezetes napon, amely nap aranylapja a magyarok történetének, csúnya idő volt; esett az eső. Ilyen ellentétet talán még soha senki sem látott. Az ifjúság csupa tűz, csupa lelkesedés volt, a természet pedig könnyezett. Talán az ifjak lelkesedését akarta csillapítani, vagy talán ő maga is lelkesedni tanult e napon s örömében sirt ? Vagy azon könnyezett-e, hogy vége immár a természet minden gyönyörűségének, a feledés fátyolát bontja rá az emberi lelkesedés. Bármint volt is, nem igen sokat hederitett rá az ifjúság. A Pilvax kávéházban gyűltek össze s onnan mentek az Egyetemre, ott pedig a diákok odahagyták a tantermet, mindenki az udvarra sietett, mindenki Petőfit és Jókait akarta, hallani. És ekkor történt meg az a márciusi figura, hogy amikor az ifjúság kitódult a teremből, az egyik tanár P. igazi tudós vaskalapos professzor, ijedtében elkiáltotta magát.- Jézusom, kiütött a forradalom ! Pedig dehogy ütött ki, dehogy! Csak Petőfit és Jókait akarták meghallgatni, csak tudni akarták: mit kíván a magyar nemzet? Petőfi felállt egy székre s onnan szavalta el a „Talpra magyart!“ utána Jókai olvasta fel a 12 pontot. Innen az orvosokhoz mentek. Útközben óriási néptömeg csatlakozott hozzájuk. Az orvosEKB&t ISI fii HÉ Hi ÍSŰ® W bármilyen nagy mennyiségben kapl EB ■ ■ Bjr mW W* "gpi ^ Nagysomkuton EJfiU1%B\ fi Wk I Ecker Béninél
