Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. lülőílzetésl ár: Egész évre ...................8 Fé l évre........................4 K Ne gyed évre Egy szám ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor, i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. megjelen hinden vasárnap. Mikor a szabadság hajnalcsillaga első sugarát vetette a földre, bíborvörösre festette az egész tájat, a hová beviláglott, akkor volt ezernyolcszáznegyvennyolc. Mikor a szabadság hajnalcsillaga mint egy üstökös rohant elő s elárasztá biztató sugarával egész Magyarországot, mikor az emberiség minden egyes tagjába a tudás és akarás csiráját öntötte; akkor volt 1848. március 15-ike. Az a nap volt ez, a midőn a bilincsre vert embertömeg érezte, látta és tudta, bogy van agya, de nem használhatja, nem gondolkozhatik vele szabadon, van keze, a melyet nem mozdíthat s nyelve, a melyhez nincs annyi ereje, hogy beszédre megindítson. Az a nép volt az, a melyen mindent belátott, tudott maga felett gondolkozni, mikor érezte, hogy már végre itt a cselekvés ideje, hogy már egyszer tenni kell! Olyan volt, mint egy izmos, de meg dermedt óriás, a melynek nincs annyi ereje sem, hogy egy tapodtat is előre mehessen. Március idusán ébredt tudatára annak, hogy csak összepontositani kell erejét és akkor előáll a tehetetlen hustömegből az erős, ép akarat. Erezte, hogy bénult beteg s hogy gyógyszerre van szüksége. De meghozta ezt is a szabadság hajnalcsillaga, megéreztette mindenkivel, hogy az egyedüli gyógyszer a sajtószabadság. Ifjú volt még akkor a magyar beteges ifjú. Nem csoda a százados elnyomatások igen megviselték. Abban a korban volt, amidőn még gyenge a fegyverfogásra, még nagyon megviselné, de lelkesedni tud! És fáradhatatlanul, lelkesedve küzdött az uj gyógyszerért, a szebb jövő megváltójáért, a sajtószabadságért. Hogy jó gyógyszer volt, mutatta az eredmény. Mert hatalmas a sajtó, csodákat mivel, ha nincs lebilincselve. 0 az, a ki megszerzi az elnyomottak igazságát, aki megvilágítja a tudatlanok elméjét, a ki harcra bátorítja a csüggedőket és erőt önt minden halandóba. 0 az, a ki az elnyomott népnek valahányszor megbénulnak karjai és fásulttá lesznek gondolatai a közönyből, uj erőt önt beléjük, megszerzi agyuk friss, életrevaló gondolatképességét és erőssé, hatalmassá teszi őket s rettegetté ellenségei előtt. Hol lenne most Árpád népe, ha a sajtó nem világította volna meg elméjét? Hol, ha nem lett volna sajtó, a mely annyiszor nyitá és annyiszor éleszté és irányitá gondolatát és élénkité fásult tagjait, gyógyitgatta fájó sebeit? Boldogító és üdvözítő eszközünk a sajtó s csak A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Húzd rá cigány . . . Húzd rá cigány, húzd szomorún, oly fájón, Hogy minden szív a nótádtól úgy fájjon, Miként az én megcsalt szivem fáj, szenved; Húzd rá cigány, indítsd meg mind a szivet. Hej, de mégse, húzzad more vigabban, M’ért búsulnék, mikor más is vígan van; Márciusnak szent idusán nem lehet Senki szive szomorú e föld felett. Ejnye azt sem tudom fejem már hol van ? ! Ne húzzad hát, ne húzd more oly vigan, De szomorút se húzzál ám nekem itt; Húzzál cigány egy fenségest, ünnepit. Szép hazánkra hosszú, sötét éjszaka, Csillagtalan fekete éj borulva, És ezen nap kezdett egünk pirkadni; Ezt a napot ünnepeli mindenki. Szabadságunk szent napja ez, szent nap ez, Midőn hazánk nagy álmából ébredez, Ez nap telt be, mit a magyar kért, akart... Húzd rá cigány: „Isten áld meg a magyart.“ Moskovits Jakab. 1848. márc. 15-ének története. Mi is volt tulajdonképpen az a március 15-ike? Egy oly nap volt az, a melyen beteljesedett a magyar nép vágya, a mikor nemes lelkesedésével valóra változtatta azt, ami eddig csak vágya, álma volt. S milyen rövid idő alatt hajtották ők ezt végre! Oly emberfeletti volt lelkesedésük, oly határtalan erővel láttak céljaik kivívásához, hogy ellenbizonyitékul szolgáltak a természet törvényeinek s meghazudtolva azt, hogy minden csak lassú változáson, átalakuláson megy keresztül. Nekik minden perc drága volt, minden óra egy év, ők egy nap alatt hajtották azt végre. És ez az. amit mindenki megcsodálhat. Ez az, amit a magyar ifjúság és a polgárság 1848. március 15-én megcselekedett. Pillanat műve volt az egész. Még reggel senki sem tudta, senki sem mert még csak gondolni is arra, a mi az nap megtörtént . . . A Pilvax kávéház volt abban az időben J az ifjúság gyülekező helye. Itt jöttek össze mindazok, kik nem voltak megelégedve az akkori rendszerrel, kik felakarták szabaditani Magyarországot és a magyar népet a kínos elnyomatás alól. Itt jöttek össze azok, kik az uj eszméket hirdették; ide jöttek, itt tervezték és itt terjesztgették azt, itt látták be először a sajtó szabaddá tételének nagy szükségét. Itt látták be először, hogy le vannak kötve, hogy zsarnokaik éppen azt vették el tőlük, a mire a legnagyobb szükségük van, a nyelvet s az erőt: a sajtót. Mert volt rá gondja az akkori hatalomnak, hogy mindent elnyomjon, a mi uj, a mi jó s a mi a körnek hasznos. A censorok kék ceruzájának uralma volt ez. Működött is szorgalmasan, ott hagyván nyomait mindazon, ami az újat kérte, célozta, a mi az újat akarta és sürgette. Makacsul, gorombán bánt vele, egyetlen vonással küldte a másvilágra, távolra az élők szemeitől, nehogy Tavaszi újdonságok! kelme újdonságokkal Tisztelettel Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos tavaszi bevásárlási utamról hazaérkezve, divat-, vászon-, diszmű-, _____________________________________rövid- és pipereáru üzletemet remek szép női ruhaláttam el, mit meglepő olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. JE NŐ, 3NTagySOm.lS.UtOn, (Városház-épület.)
