Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-04 / 9. szám

2

KO V ARVIDEK

1906. márczius 4.

Marville Margit védnöksége alatt tánc- mulatságát.

S hogy őszinték legyünk, ilyen minden tekintetben fényesen sikerült tánc- mulatság még alig volt nálunk. Megmutatták polgáraink, hogy közös akarattal, egyetértéssel sok mindent meglehet csinálni. Fáradtságukért meg is kapták méltán megérdemelt jutalmukat az elért eredményben.

Báltermünk alig látott még egyszerre annyi közönséget együtt és talán az első eset volt, hogy a bálterem szűknek bizonyult, mert nemcsak a terem maga, hanem mellékhelyiségei is mind megteltek a bálozó közönséggel.

Meglepő volt a rendezőség .által Eötvös Róbertné bálvédnökné impozáns fogadtatására tett intézkedések, a miért is a legnagyobb dicséret illeti a rendezőséget. De polgáraink is büszkék lehetnek arra, hogy Eötvös Róbertné úrnőt nyerhették meg védnöknének, mert az elért siker oroszlán része ezen körülménynek köszönhető. Mi, a kik a bálvédnökné tiszteletre és szeretetreméltóságátismerjük, egy percre sem kételkedtünk abba, hogy a tervezett táncmulatság a legnagyobb sikert el nem éri. És ime, nem hogy csalódtunk volna feltevésünkben, hanem az eredmény reményünket jóval túlszárnyalta.

Az ily fényesen sikerült táncestély rendezésében a legnagyobb dicséret Szűcs Gyula lapunk munkatársát illeti, a ki semmi fáradságot nem kiméivé, teljes odaadással működött az estélynek minél impozánsabbá és fényesebbé tételében, már több Ízben tapasztaltuk, hogy társadalmunk egy oly kiváló tagját nyertük Szűcs Gyula személyében, a kinek minden törekvése minden alkalommal odairányul, hogy a társadalom tagjait összetartásra, hasznos törekvésekre buzdítsa.

üt dicséri első sorban a „polgári olvasó körnek“ újbóli megalakulása, őt dicséri a polgári énekkar szervezése, őt dicséri az estély szinielőadás rendezése és végre az ő fáradhatlan munkásságait dicséri úgyszólván az estély egész sikere.

Részletes tudósításunk a következő:

A szinielőadás.

Az ünnepély egyik fénypontja a színdarab volt. A műkedvelők Péterfy Andor „Férjem uram nem udvarol nékem“ ez. vigjátékát adták elő. Ez a darab úgy tartalmilag, mint szerkezetileg kiváló mű. Bemutatja a 19. század elejének romantikus világában az úri családot annak szűk körében. Bemutatja a háziasszonyt, a feleséget, aki az udvariasság áradozá- sait kedveli s mikor ezt férje részéről nem eléggé tapasztalja, panaszos levelet ir barátnőjének. Ez a levél indítója a cselekménynek. A levél nem jut el barátnőjéhez, mert épen amikor elakarja küldeni, az megérkezik. így azután szóval mondja el bánatát. Barátnője mindjárt tanácsot ad neki. Felhívja figyelmét Arthurra, aki kitűnő udvarló s aki az ő oldala mellett kipróbált gavallér leüt. A találkozás Arthurral tényleg meg is történik. Margit kellemesen talalja magát társasá- gábán. Férje azonban már tud a levél tartalmáról, melyet a véletlen juttatott kezébe s á jövő családi élet kellemességének reményében szakit eddigi magaviseletével. Költeményeket ir nejének, melyekben szépségét dicsőíti. A most már két oldalról jövő udvarlás, bókolás unalmassá s bántóvá lesz Margit előtt. Elősegíti kedvetlenségét az a tudat, hogy ime férje egyik túlzásból a másikba esik. Ügyvédjük épen szemtanúja lesz egy családi jelenetnek, amikor a férj a legnagyobb hévvel szaval s az ügyvéd szavaira is bókokkal felel. Ez az ügyes fordulat eszére téríti a férjet s kezd magához térni. Leontin közbejöttével ismét a régi férj lesz, ami nejének jól esik. Ekkor kiderült az udvarlás tulajdon- képeni oka s a férj és feleség kibékülnek. Kedves szavakkal öleli meg Margit férjét s mondja a darab tanulságát: A nagy világban használd az udvariasságot, de családi körünkben éljen az egyszerűség.

Ezt az úgy helyzeteiben, mint nyelvezetében finoman szalinikus darabot láttuk szombat este. Mielőtt a játszók érdemeinek elbírálásába bocsájtkoznánk,

meg kell jegyeznünk, hogy egy igen ügyes kéz közreműködését látjuk a sze- íeplők megválasztásában s az előadás rendezésében. Ilyen ügyes és rátermett szereplők megválasztásához, nemkülöm- ben pedig a darab megválasztásában olyan bíráló és előrelátó képesség szükséges, mint derék tanítónk, Szűcs Gyula ur tulajdona.

Kiválóan kedves előadásban gyönyörködtetett bennünket Derecskéi Aranka (Margit), aki úgy a bánkódó, valamint a később felvidult feleséget helyes felfogással, szép tudással mutatta be. Margit szerepére való rátermettségét mi sem igazolja fényesebben, mint hogy a férje és Arthur bókjai teljesen ráillenek.

Kürty Margit (Leontin) megjelenése oly bájos volt, hogy belépőjével: „Isten őrzött s paripám hozott a fecske“, kerestük a fecskét paripa nélkül. Ügyes hanghordozásával helyesen használt gesztusaival méltán rászolgált a közönség tapsaira.

Juli szobaleány, Keresztesi Rózsika, ügyes taglejtéssel, eleven mozgással adta a szobaleány szerepét.

Mind a három hölgyszereplőt egy- egy gyönyörű virágcsokorral lepték meg, amit a közönség hangos éljenzése és tapsa között adtak fel a szinpadra.

Szűcs Gyula ur ügyes játékát temérdek tapssal jutalmazta a közönség. A két különféle viselkedésű férjet (Jenőt) külön-külön oly élethűen adta, hogy szinte lehetetlenségnek tartottuk, hogy az előbb udvariatlan férj utóbb oly finom lelkű poétává alakuljon át. S tényleg, ami a szerzőnél egy pillanat műve, hogy tudni illik az előbb közönséges férj minden átmenet nélkül lánglelkü költővé vedlik át, ez a metamorfózis Szűcs Gyula ur kezeiben s játékában minden zökkenés nélkül, természetszerűnek tűnt fel. Szerepében a hány egyénnel beszélt, annyi különféle hangon s annyi kitűnő előadásban remekelt. Margittal együtt semmi kívánni valót nem hagytak játékukban. Úgy beszéltek, úgy tettek, amint azt a

szorzó o'

szólt az ükanya szelleme, aki túl nem él téged. Lásd, én négy férjet temettem el. Sokkal jobb, ha te temeted el az asszonyt, mint ő téged.

Eme bölcs intelem után eltűnt dicsőül ükanya szelleme és Csobánka Péter felébredt. Meghányván-vetvén a csodálatos álmot, hajnali öt órakor felöltözött s elrohant Sára asszonyhoz. Annyira izgatta a csodálatraméltó látomány, hogy rögtönösen megakarta tudni, miképpen vélekedik az esetről a jövőbe látó bölcs némber.

Sára asszonyt már ébren találta. Éppen a harmadik kupicát hajtotta le, midőn Csobánka barátom berontott hozzá s elmondta neki a csodálotos álmot. Nagyon különös, mormogta az agg hölgy s megsimogatta sörtés állát. No majd meglátom, mit mond a kártya.

És a kártya azt mondta, hogy azt a nőt veszi el Csobánka feleségül, aki uj év napján legelsőnek megy el mellette.

Csobánka Péter izgatottan távozott a cigányok viskójából. Szentül hitte, amit Sára asszony mondott neki. A házasság gondolatát már régóta forgatta harminchat esztendős fejében, de nem tudott ügyesen forgolódni a nők körül s rendszerint, amikorra elhatározta magát, hogy valamelyik hölggyel foglalkozni fog, azt már lefoglalta nálánál élelmesebb legény.

Szilveszter estéjén csak tizenegy óráig

maradt fenn Csobánka Péter. Éjfél előtt ment haza, nehogy az éjszaka folyamán találkozzék azzal a nővel, akit a sors feleségéül szemelt ki. Mert éjszaka az ember sok olyan nővel találkozhatni, akik nem valók feleségnek.

S uj év reggelén felkelvén és megmondván kopogtattak Csobánka Péter ajtaján.

— Ki az ? kérdezte.

— Én vagyok, Sulyokné.

Özvegy Sulyokné, a negyven tavaszt látc magányos nő volt Csobánka barátunk házias szonya. Boldog uj évet akart kívánni Csobá kának. ni

Ellenben Csobánka megrémült. Hát lyokné ? ! Ez legyen az a nő, akit e r jelentőségteljes napon először megpillant ? > inkább a halál!

És szinte gorombán kiálltott ki:

— Boldog uj évet, nagysád! Nem bejönni.

— Ja igen; még nem tetszett felöjl ködni. Majd később bejövök.

— Később sem lehet, hallatszott ki a

bából.

— De már hogyne lehetne, fortya: Sulyokné. Az én szobám, az én lakásom, £ jövök-megyek, amikor nekem tetszik.

— Mégsem lehet. v