Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
közérdekű társadalmi hetilap, a „nagysomkuti járási jegyzői egylet“ hivatalos közlönye. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. Egész évre ...................8 K Negyed évre . . . . 2 K „ , „ „ ----------------Fél évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN hinden vasárnap. Ál latállományunk javitása. A magyar gazda társadalmat egészen más irányelvek kell hogy vezéreljék ma, mint vezérelték 10—20 évvel ezelőtt is. A múlt század hatvanas éveiben Magyar- ország mezőgazdasága óriási változásokon esett át; belterjes gazdálkodási mód váltotta fel az előbb nagyon is külterjes rendszert s ma gőzeke hasogat félméternyi barázdákat ott, a hol azelőtt a beláthatatlan legelőkön ezernyi gulyabeli állat legelészett, ott a hetvenes években a horribilis gabonaárak mellett ki törődött volna az állattenyésztéssel. Még trágyára se volt szükség, csak ökör kellett. Azonban mint mindennek, ez aranykorszaknak is vége lett. A búza ára leesett, egyéb jövedelemről is kellett gondoskodni, no meg a trágya szükséglet is beállott; kapkodunk tehát állatok után, szereztünk külföldről, mert ide bent nem volt elég; persze onnét nem adták a javát, csak a silányat. Rendeztünk kiállításokat, díjaztuk a testileg legformásabb állatokat, anélkül, hogy gondoltunk volna arra, vajon testi szépségen kívül vannak-e az állatnak belső értéket képviselő állandó és valóban hasznot hajtó tulajdonsága is. Mert ha nem is volt ára a búzának, de táplálkoztunk a saját zsírunkból s igy ügyet is alig vetettünk arra, hogy mit jövedelmez állattenyésztésünk. A mikor azután saját zsírunk is apadóban volt, kezdtünk azon is gondolkodni, hogy lehetne állattenyésztésünket jövedelmezőbbé tenni, azonban a legtöbb helyt csak a gondolkozásnál maradtunk. Avagy talán nagyon sok gazdaság van ma már az országban, a hol célszerű tenyészkiválasztás által fokozták már a tehenek tejelő képességét, a tej zsírtartalmát; a hol gondoltak arra is, hogy tenyész kiválasztás által a sertések, a juhok szaporaságát, fejlődésének gyor- saságát fokozni lehet. Am ha eddig meg nem tanultuk volna azt, hogy szebb és jobb tulajdonságokkal biró állatok nagyobb értéket képviselnek, bizonyára megtanuljuk ma, a mikor,a^-taa^as ^szarvasmarha árak mellett ez na^önt^s^Szembeötiő, a mikor 600 koronát szívesen fizetünk egy- egy szép nagytestű s jó fejős tehénért, s a midőn minden métermázsáját az ökörnek 70—80 korvnával fizetik. Ha egyéb nem, ezek a magas s előreláthatólag némi ingadozással állandó árak bizonyára arra fognak bennünket késztetni, hogy minél értékesebb állatokat produkáljunk s ezt csak úgy érhetjük el, ha mindenkor csak a legjobb tulajdonságokkal bírókat használjuk tovább tenyésztésre, ha a legbővebben tejelő tehenek üszőjét és a legszaporább kocák malacaival pótoljuk a kiselejtezett kocákat. A polgári olvasókör bálja. (b. b.) A múlt hó 24-én tartotta meg az ujonan megalakult „nagysomkuti polgári olvasókör“ Eötvös Róbertné báró \ JÓ>JT Ha vem tehetsz szivemnek Üdve, oh léyy velem ! Gj/ói/yits ! Hisz szép szemednek Mosolya életem . . . Ineze íaijos. Csobánka Péter újéve. Irta: S - y K - n. — Az én derék pajtásom, Csobánka Péter lette babonás ember volt. Hitt az égi jelek- ^ kiolvasta a felhők formájából a jövendőt; lábával a világért sem kelt volna fel, ha pal vagy vén asszonnyal találkozott elfordult mrázsmondásokat morgott. Tisztelte a javas- onyokat és többre becsülte Sárát, a város sikus cigányának anyját és komaasszonyát nely tudósnál. Valahányszor valamibe fogott ín Csobánka Péter barátom, mindig felke- e Sára asszonyt, aki rendszerint a pálinkás g mellett ülve fogadta e kitűnő „kundschaft- . És Sára asszony előszedte az ódon piszkos mcsomót, a Piatnikok szárnypróbálgatásnak zsenge eredményét, egymás mellé rakta a lókat és a királyokat és megmondott Csobánkának mindent, amit egy forint és ötven krajcárért lehet. Azt meg kell adni, hogy a vén Sára ügyes asszony volt. Az első pillantásra tisztában volt vele, micsoda emberrel van dolga és nagyjában megsejtette, micsoda jövendőmondásra van szükség. Sára, pletykás némber is volt, ösmerte a városka összes cselédeit, kik minden ajka-bajukkal felkeresték a javas asz- szonyt, aki tudós asszony hirében is állott egyébként és ezektől sok mindent megtudott. S ismervén a város lakóinak életviszonyait, könnyű volt a gyorseszü cigányasszonynak a helyzethez illő hazugságokat a piszkos kártyákból kiolvasni. Uj esztendő előtt két nappal Csobánka Péter hivatalos volt a városgazda pincéjébe, ahol is kelleténél többet szedett be azon nevezetes nedűből, amely Noé apánknak is galibát okozott vala. Jeles barátunk egy gazdatiszthez éppenséggel nem méltó léptekkel tért meg rideg legénylakására és ágyba dűlt. A felső hatalmak úgy akarták, hogy a részeg Csobánkának csodálatos álma legyen. Megjelent előtte íikanyja, néhai Csobánka Péterné, aki négy férjét siratta el a múlt század első felében és megjósolta harmadik férjétől való édes ükunokájának, hogy még ebben az uj esztendőben meg fog párosodni.- De csak olyan asszonyt végy el Péter, & ágok! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos tavaszi bevásárlási utamról hazaérkezve, divat=, vászon=, diszmű=, rövid= és pipereáru üzletemet remek szép női ruházó olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. OS» OTEjP^JCÍ», (Városház-épület.)
