Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
1906. deczember 30. KŐVÁRVIDÉK 3 szenved nem tudja megérteni, holott örülhet, hogy pénztől eltekintve mindene megadatott. Megelégedettséget tanuljunk az uj esztendőben, ha az elmúltban elégedetlenek voltunk, ha kedvetlenül végeztük munkánkat, végezzük örömmel, ha nem hittünk és reméltünk munkánk eredményében, higyjünk és réméljünk, de ne várjunk valami különösebb csodát, kizárólag önmagunkra támaszkodjunk és boldogok leszünk. így a nemzet is boldog lesz, ha fiai egymást megértve, egymást tisztelve és becsülve egy utón haladnak, nem pedig széjjel húznak, egymásra féltékenykedve, egymást irigyelve, teperik, gyűrik, dögö- nyözik honfitársaikat. A történelem nem egy példával szolgálhat, hogy mire vezetett egy nemzetnél a marakodás, gyűlölködés, testvér- háború. Ettől óvjon meg bennünket úgy a jövő, mint az utánna következő végtelenségig nyúló esztendőben a magyarok Istene! Addig is boldog ujesztendőt a nemzetnek és minden igaz hü fiának ! Egy szó az iparfejlesztésről. Mondják, hogy a csizmadiák többnyire politikusok; hogy a vén asszonyok többnyire orvosok. Hogy mindez mennyiben igaz nem szeretem kutatni, de manapság kényszerítve vagyunk ilyen szemüvegen is bírálni társadalmunk kavarodásait. A midőn pedig ilyen irányban bírálunk és látjuk, hogy a legtöbb csizmadia jogász és a legtöbb vénasszony orvos, önkéntelenül is szemünkbe ötlik, hogy az iparfejlesztés kérdésében a legtöbb nem iparos a legjobb iparos. Szegény kisiparos! ő csak hallgat, neki nincs szava. Mintha össze beszéltek volna az egész országban. Semmi mozgás, semmi életjel. Minek is beszélne, hisz úgy is van elég ki helyette is beszél. De miért ez a nagy csöndesség és közönyösség, a mostani mélységes szenvedéseiben ? Vájjon nem úgy érzik-e magokat mint a csecsemő a mikor szopván saját ujját hiszi, hogy anyjának éltető emlejét szívja ? Közben pedig mélyen hallgat. Nézzük közelebről. Iparfejlesztésünk problémája régebbi keletű. Jeles államférfiak is állottak élére ezen nagy jelentőségű kérdésnek, és mindannyiszor meddő maradt nemes akciójuk. Vajon most, a mikor kézzel foghatóan bizonyithajuk, hogy társadalmi és gazdasági állapotaink rosszabbak mint valaha voltak, sikerülni fog-e ezen nagy horderejű kérdést megoldáshoz közelíteni ? Hiba van a kérdés körül még pedig öreg hiba. Már-már kiérzik csiklandós illata a forró kásának és előbb-utóbb oda kényszeríti az éhség a kerülgetőket, hogy orrukat a forró kásába üssék. így volt ez a nyugati államokban is és ezért értek el türhetőbb állapotokat az ipar- fejlesztés terén is. Férfiak volnánk talán és nem hamuban játszadozó apróságok, hát miért ne mondhatnák ki az igazságot? Az igazság pedig ez: Több igazi nép képviselőt a magyar parlamentbe, igy aztán megoldás felé fog közeledni az iparfejlesztés nagy problémája. Nyomorgó népektől, egy eladósodott, kipréselt nemzetnek fiaitól iparfejlesztést várni, nem logikus következtetés. Mikor magyarország hü állampolgárai a magyar nemzet választottjainak lábaihoz tették sorsukat, a legjobb remények fejébe cselekedének. így reméltünk és reméljük mi, kis iparosok is hogy bajaink orvosolva lesznek. Nem kívánunk mi semmi áldozatot csak azt kívánjuk, hogy fogyasztó közönséget adjon nekünk a magas kormány, a többi a mi föladatunk és mi meg fogjuk állani helyünket. De a mig a kritika szemüvegén nézzük a társadalom nagy lombikjában sistergő elemeknek rettentő kavarodásait és látjuk, hogy a legtöbb csizmadia politizál és a legtöbb vénasszony orvosol; önkéntelenül pedig meglátjuk, hogy a legtöbb nem iparos, az iparfejlesztés kérdésében a legjobb iparos: mi addig sülünk, fövünk és közben elel gondoljuk, hogy vajon nem vagyunk-e úgy mint a csecsemő . . . ? Bár ne volnánk úgy! Szabad Károly. HÍREK. 1906. deczember 29. Személyi hírek. Székely Sándor nyíregyházi kir. törvényszéki biró és neje a karácsonyi ünnepeket községünkben töltötték. — Dr. Péchy Péter járásunk főszolgabirája a karácsonyi ünnepeket Nagykárolyban töltötte. Esküvő. Kölcsey Kende Péter ifj. cs. és kir. tartalékos tüzérhadnagy, vármegyénk aljegyzője szombaton vezette oltárhoz cserneki és tarkeői Desewffy Jolánt. Mint násznagyok cserneki és tarkeői Deasewffy Márcell köz- igazgatási biró és kölesei Kende Pál m. kir. honvédhuszárhadnagy szerepeltek. Az összes bírósági napdijasoknak is lesz végre karácsonyuk. A kormány, szolgálati éveik arányában, ugyanis napdijaikat 2 K, 2 K 50 f, 3 K és 3 K 50 fillérben állapította meg, úgy, hogy a fizetési különbözeiét f. év november 1-től számitandólag még Karácsony előtt megkapják s egyúttal nyugdijképesek is lesznek. Elnökválasztás. A szatmári leszámitoló-bank és takarékegylet elnökül dr. Falussy Árpád főispánt választotta meg. Az igazgatóság kiküldöttjei dr. Frieder Adolf igazgatóval élükön december 19-én kérték fel a főispánt e tisztség elfogadására, aki azt el is vállalta. Uj iparvasutak. Vármegyénkben gróf Vay Gábor, a szatmár-bikszádi h. é. vasút Vámfalu Máriavölgyi fürdő nevű állomásából kiágazólag egyrészt Büdössárfürdőig, másrészt Máriafür- dőig lóüzemü iparvasutat épit, mely az engedélyes erdő termékei, állatai, ásványvizei továbbá az üzemhez szükséges anyagok és berendezések, végül a korlátolt személyi forgalom keretén belül idegen személyek szállítására is fog szolgálni. A vonalon négy állomás és egy vontató vágány épül. Névmagyarosítás. Brunberger Mór nagy- körtvélyesi illetőségű budapesti lakos saját, valamint kiskorú gyermekei: Jolán és Erzsébet, nevüket a belügyminiszter engedelmével „Kőváriéra változtatták. Erdódi takarékpénztár r. t. cég alatt Erdőd községben uj pénzintézet kezdte meg működését. Az alaptőke 100.000 K, mely 500 darab 200 koronás részvényre, oszlik. Az igazgatóság Biharországban. Babaleány a Barcsay Terka, akinél szebb bimbó nem virult sehol az Alföld végtelen, égbeolvadó rónaságán. Örök hűséget fogadtak volna már réges-régen a pap előtt, ha nem garázdálkodott volna a környékükön a török, vérszomjas hadinép, örök rettegésben tartva minden fajú és rendű népét a Kőröspartjának. Terka bársonyos kezefejével végigsime- gatta jegybéli legénye pelyhedző arcát és a borús tekintetet mosolyra olvasztotta nevető szemeinek reményfakasztó sugaraival. A gömbölyű karok selymes páncélja odakulcsolta a dalia fejét a lázasan dobogó kebelre, amelynél szebb párnán még nem álmodott halandó a mesebeli boldogságról. És a dalia izmos kezéből kihullott a halált osztó kard ... Az apró, női ujjak pedig kikapcsolták a gyilokíogó páncél rozsdás csatjait . . . III. Ibrahim betartotta kegyetlen szavát. Másnap hajnalra toronymagasra emelkedett a Kőrös vize a sánc alatt és a kürt szavára megbontották a gát palánkjait. 'Az ideig-óráig bilincsekbe vert vizár ellenállhatatlan erővel törte át a folyó medrét és rövidre rá az egész város fölött öntudatlan, kegyetlen úrrá lett a pusztító elem, a vadul szétterpeszkedő tömeg. Ibrahim a kálvária csúcsán ütötte fel a sátrát és onnan akart kéjelgő szemlélője lenni a bekövetkezendő, borzalmas pusztításnak, a kétségbeesett emberek menekülésének. Egy olyan borzalmas kép tárult eléje, amely még Néró szivét is meglágyította volna, de neki tulvilági gyönyörűséget szerzett. A kihaltnak látszott város egyszerre megélénkült. A föld alul ezrével bújtak elő a kétségbeesett emberek, levegő után kapkodva, ruhátlanul gázolva az egyre növekvő vizárban. Az előbb még siri némaság honolta utcák kísérteties csendjét felverte ezer ajak siró panasza, velőig ható segélykiálltása, őrjöngő hörgése. Ilyen lehetett a sorsa Faraó népének, amikor a Vörös tenger hullámai összecsapkodtak felette. A szpáhik a falakon kívül lesték a menekülőket. A ki elérte a határt s kimenekült az iszonyatos halál ölelő karjaiból, belerohant az emberi arcot viselő, tarfejü ördögök gyűrűjébe. Nem volt menekülés. Lőrinczy Ferenc jobb karjában hatalmas gyilkoló acéllal vágott utat magának és menyasszonyának, aki görcsösen kapaszkodott meztelen karjával és lábaival jegyese testébe. Nem használt ott a hősi virtus Ferencet hátulról megrohanta néhány török s mire védekezhetett volna már vasmarok szorította össze, kötél tette bénává lábát, kezet. Még annyi ideje sem volt, hogy a kardját a szivébe márthassa. Látnia kellett mint fogja át egy durva, marcona spahi karja a Terka patyolatos testét, csókolgatja puffadt, duzzadt szájával arája, harmatos, rózsás orcáját. Ájultan, eszméletlenül hurcolták el a váradi százszorszépet Ibrahim elé.- íme, a legszebb váradi szűz, - szólt a szpahi, a basa sátora elé érve. Ambraillattal, balzsamos olajjal keltették életre. Azt hitte a szerencsétlen, hogy e rémeket csupán álmodja. Nem hitte, hogy ez szomorú, kétségbeejtő, kegyetlen valóság. Csak akkor érezte, hogy nem álom az, a mi vele történik, a mikor a petyhüdt, öreg csont Ibrahim átölelte vékony karjaival s nyáladékos szakál- lával az ajakát érintette. Kétségbeesetten tekintett körül. Ferenc koponyáját épen akkor hasította keresztül egy szpahi csatabárdja, a másik pillanatban márványhideg ajkat nyaldosott Ibrahim kéjsóvár, kiszáradt ajka is . . . Eladó ha A gör. kát. templommal átellenben levő telkem, a rajta levő két lakóház és gazdasági épületekkel eladó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. Nlarinkás Sándor.
