Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1906. november 4. ban; halálos mérget g§gpegtet a szerelem csókjába. Néha éyeken keresztül kínozza áldpzaj-jfo mggfcqf - pgy pjHaqítf alatt rombqlj^ sjtpt a legs^g^b életgt. őrangyal átkával, az árv^k panaszával szemben teljp§efi érzéketlen. Miért jösiiü a világra, ártatlan gyeF- mek? Miért j§ mpsolyogs? fcpt s?óp nemeddel éde§ anyádra? ifj^zen a halál viszfénye augápajfc azokból I Te ifjú, tele életkedvvel, tele a legnemesebb törekvésekkel, szivedben édes msFelgmme}, jnispt is közeledsz ahhoz, kit az emberek milliói közül kiválasztottál, hogy boldogítsd, hogy övé légy örökre, hi§^en szavadban, mely? lyel szólasz, szivedben melyei értesz, ott sötétük a bálái árnyéka! ?. Te tetí erős férfi, ki küzdői hazád, családod javáért s a legszebb reményektől biztatva gyűröd a munkát nap-nap után, nem láttál-e már villámot, mely ledöntötte az erős tölgyet? ííem félsz-e attól, hogy beléd ültette jpagvát a halál, mely kicsalja gondolkodó agyvelődet, elsorvasztja munkás tagjaidat? Te meggörnyedt öreg! oh te jpár tqdod is sorsodat! Múltad minden dicsőségére, elvégzett munkád minden érdemére van hallod-e a halál kínzó szavát, mely azt súgja neked: Jöjj! Enyérq yagy! Jutalmad a sir, a rothadás! Hazám! Eszményein! Tied volt szivem, minden érzelmem, vérem és karom! Sóvárogva lestem, vártam feltűnni nagyságod csillagát s hiú ábránd volt minden, mert az életben mindennek, a hymnusoknak és a gyászdaloknak csak egy refrainja van: gz, hogy meghalunk! Sötét gondolatok ! Vigasztalan árnyai a materialisztikus világnézetnek! Nem hiszem, hogy legyen okosan gondolkodó ember, aki ezeket igy szárazon, megnyugvással tudná beleilleszteni gondolkodásának keretébe. Pedig igazságok, csakhogy peifl önmagjjnfcbgji, hanem csak alkatrésze} egy nagy, qrqjc és föqséges igazságnak. És ez az igazság az, hogy a halál népi befejezés, nem a finis, nem a vég, hapem csak lényeges fordulat az pp}ber létezésében, lényeges fordplat, pppiesak a fizikai életben, de az erkölcsi jqgrppd- ben is. Abban a halálban teljesülnie kell annak, amit az embep igazságérzete követel, de amit az életben vajmi ritkán talál meg: az igazságosság érvényesülésének, vágyaink teljesülésének, az emberi méltóság fplpiagagztqsulásának, teljesülnie kel} Istqp terveinek. Az életet nem lehet csak egy játékasztalnak tekinteni, melynek mámorából a semmiségbe szédülünk. Ez ellen tiltakoznak azok, akiknek az élet csak könnyüt és fájdalmat juttatott. Nem lehet római cirkusznk sem tekintenünk, melyben csak gyönyörrel néző közönség és vadállatoktól széttépett áldozatok vannak. Ez ellen tiltakoznak a vértanuk. Nem lehet a vaksors szeszélyének sem tekintenünk, mely a kiváltságosaknak bőven juttatott a bűnből és gyönyörből. Ez ellen tiltakoznak a nélkülözők, tiltakozik az erény. Nem lehet pogány templomnak sem tekintenünk, melyben az anyag előtt leborulnak. Ez ellen tiltakozik az istenfélelem. Nem lehet vásártérnek sem tekintenünk, melyben az nyer, aki ügyesebben tudott alkudni. Ez ellen tiltakoznak azok, kik elveikért s az igazságért üldöztetést szenvedtek. Pedig sokan igy gondolkoznak! Nos hát ütközzünk össze! Ti gyüjtsétek össze a ti tudományotoknak minden érvét, foglaljatok le magatoknak minden tért, mely az anyag határain belül van, mert csak a $ országotok. Azptán pmi szép, hjzglgq, kábító s piámoritó van az emberi sjdbäfij ami hódit és szédít a képzeletbe}}, §?t miqd átengedem fegyverül nek- tejf, §gptán piondjátpk nagyképűsködéssel, hqgy a ti tudományotok szerint nincs éle| § halál utánj Én pedig összegyűjtvél} a? emberek szeméből kifolyt fájdal- mag könnycseppeket, a hit és a nemes észtek vértapuipak vértengerét, összegyűjtöm a szegényeket, a nélkülözőket; azokat, akik a ti lelketlenségeiteknek az áldozatai; az elnyomottakat, kiknek más joguk nincs, mint a jájszó és sóhajtozás; összegyűjtők minden igazságtalanságot, mely a földön elkövettetett, minden bűnt, mply nem került napvilágra, minden fájdalom kiáltást, melyet nem hallottak meg: s e.zekpek ólén fogom döngetni a halál kapuját s higyjétek meg nekem, nem azoknak lesz igazuk, kik Bachus koszorújával fejükön Venus karjai között fitymálják az Isent és a halálutáni leszámolást, hanem azoknak, akik mig éltek, sírtak és keseregtek. A gyermekek ideges főfájása. Nagyon gyakori napjainkban a panasz a gyermekek ideges főfájása iránt. Egy kiváló gyermekorvos ezen jelenség okait négy csoportba osztja. Az első csoportba számítja az agy és agybőrcsék betegségeit. A második csoportba számítja az általános testi gyöngesé- get előidézve részben átszenvedett nagy betegség által, részben rossz, nem elégséges es rendetlen táplálkozás által. Ide számíthatók még különféle emésztési zavarok is. Ez utóbbiak oka többnyire a tápanyagok elnyelése, anélkül, hogy azokat kellően megrágnók, ami gyermekeinknél nem éppen ritka jelenség. Ehhez járul Szerencsére hamarosan ráakadt a korcsmára, a honnan keserves dudaszó sirt ki a zímankós éjszakába. Néhány sunyiképü legény mulatozott a kecskelábu asztal mellett. Gyönyörű asszony volt a kprcsmárosné, hét faluban megcsodált szépség. Áttüzött feje átkötve, amely alól még inkább kicsillámlott, világos hajának tündéri szőkesége. A nyakát aranypénzekből kötött násfa fonta át; karcsú derekát sárga selyem török salaváré ölelte keresztül. A szeme kékebb volt mint a Csikér vize napsütötte időben s aki egyszer e szemekbe betekintett még jobban megszédült, mintha egy álló hétig kóstolgatott volna a szép asszony borából. Nem csoda, hogy a nemes Endreffy uramnak aki bolondult az asszonyokért, karikára nyílt a szeme a bámulattól. — Hogy ilyen tündérek élhessenek ebben a sárfészekben. A menyecske Koda Szávának volt a felegége. Annak a Kodának, aki a leghíresebb rabló volt az egész környéken. Most a tömlőében ült, bűnhődve istentelen életéért. — Mit főzől nekem menyecske? — kérdezte Endreffy, dévajul megcsipkedve a szép asszony liliom arcát. — Paprikás csirkét csipetkével, ha parancsolja, felelte az asszony; durcásan a kezére ütve a csintalankodó urnák. Kiperdült a konyhába, szinte pattogott utána a selyem katrincája. A nemes urnák minden vére a fejébe szállott s egészen megfeledkezett, elrekedt kocsijáról. — Mi a neved ? — kérdé később az asz- szonyt, megsimogatta, tenyerében tartotta, ennek formás fehér kezét. Fehér volt ez a kéz mint a liliom, csak a parányi körmök voltak rózsaszínűre festve. Ezek a bunyó asszonyok milyen kényesek! Még a körmüket is kifestik! — Danicának kereszteltek volna, felelte ez szemlesütve. — Mért vagy oly szomorú? - firtatta tovább a nemes ur. A szép asszony arca egy pillanatra elborult. Még egy csillogó könnycsepp is meg- rezdült a lesütött szempillák alatt. — Hét hónapja tömlőében szenved az uram — susogta fehérre vált arccal. Menyegzőjének éjszakáján raboltak el tőlem a vármegye emberei. Hogy az Isten verje meg a gazembereit! Endreffy átölelte az asszony derekát. Alig ellenkezett. ' — Meddig lesz oda az urad? A szép asszony sóhajtott nagyot: — Talán tiz évre is elmarasztalják szegényt. A nemes ur sodoritott egyet a bajuszán. — Pedig kár volna addig özvegyen el- emésztened magad. Gyere velem kigyósi kastélyomba. Olyan életed lesz mint egy királylánynak. Aranyba fürdetlek selyembe járatlak. Danica rázta a fejét, kedvesen szelíden. Nem lehet rác asszonyt, mézes szavakkal elcsalni az urától. Hanem úgy kell elrabolni erővel. Mert, hogy erre mifelénk ez a szokás. Ha szolfás hát legyen. Tizednapra a nemes ur hat vitéz lovassal megjelent a korcsma előtt. A söntésben lézengő fickókat fokossal fejbeütni egy pillanat műve volt. Aztán nyeregbe kapták a menyecskét és hajrá vitték neki a világtalan éjszakának meg sem állva a kígyós kastélyig. A szép Danica ugyan elsütötte pisztolyát a levegőbe, de ez már csak az illendőség kedvéért történt. Hogy a jó nevelésnek elég legyen téve. Hanem ebből nagy baj származott. Koda Szávát ugyanis kiengedték a börtönből. Hetven hamis tanúval bizonyította be az ártatlanságát. Mikor hazaért a faluba, nagy álmélkodással hallotta, hogy az asszonyát elvitték. Ki rabolta el?- Endreffy Péter kigyósi földesyr. — Jól van felelte a rabló s az arca még sötétebb lett, mint a legfeketébb föld a bánságban. Másnap éjszaka a kigyósi kastély mind a négy sarkán kigyuladt s a gyönyörű kúria a földig leégett. Mert hát ezt is igy kívánta a szokás és az illendőség. s*. J. Egy a jegyzői teendőkben teljesen jártas, szorgalmas, jó irásu megbízható írnokot keresek. Az állás azonnal elfoglalható. éVipOQ Ä. AjfeMc qkmáqyolandók. Barna Benő, községi jegyző Nagysomkuton.
