Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 5. szám
III. évfolyam. Nagysomkut, 1906. február 4. 5-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKl'TI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HiyATÁLÖ^ KÖZLÖNYE. Egész évre . Fél évre . . Xilőflzotési ár : . . . 8 K Negyed évre . . . 4 „ Egy szám ára 2 1 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő.-------------------------------r-----7'--—----------------------------Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. Sí. Farsang. Mint minden esztendőben, úgy az idén is kalendáriumi pontossággal beköszöntött Karnevál herceg ő fensége. A szokott vidámságát, az ösmert jó kedvét hozta magával, mert a bohó herceg nem ismer bánatot, szomorúságot; Karnevál ő fensége nem tudja mi a gond, a fájdalom, a nyomorúság. Bármily szomorúak is közállapotaink, bárminő emésztő terhek súlyosodnak nemzetünkre, a csörgő sipkás herceg csak derűt, mosolyt, kedélyt hoz tarsolyában. És kigyulnak a báltermek fényes, tündöklő csillárai, a szivárvány megannyi színeiben pompázván. A tükörsima parketten meg táncra perdül a mulatni vágyó fiatalság. A zene andalító, csábos hangjai mellett keringenek, lejtenek hévvel, kitartással a párok. Kipirulnak az arcok, ragyognak a szemek, a verejték csak úgy hull alá és feledve van a szürke hétköznapiság, feledve van az élet megannyi ! nyomorúságaival és keserveivel. Az árnyoldalokat, a sötét pontokat bűvös palástjával elfedi Karnevál ur ő fensége és csak rázza, egyre csörgő sipkáját és csak hinti egyre a kedves könyel- müség, a tarka-barka bohóság s a pajzán derű magvait. Szép, valóban szép a farsang megannyi mulatságaival, mert hiszen az élet nem állhat örökös bánkódásból, végnélküli busulásból; szükségük van az embereknek egy kis vigságra, kedélyességre, duhajkodásra a mi az egyhangúságot megmásítja. Elragadóan báios a farsang bohó mulatozásaival, de jóvalta szebb, ha a bálozók nem csupán önmagukért, hanem valamelyes nemes, emberséges cél érdekében izzadnak. Elbájolóan szép a farsang, ha a táncolásnak rugóját a humanizmus, a felebaráti szeretet, a könyörület és irgalom képezi; ha a jótékonyság jegyében, a szegények, árvák, elhagyottak és hajléktalanok javára és javáért történik a vigasság. Miért ne lehetne a farsangi bálok tiszta jövedelmét a munkanélküliek föl- segitésére, az árvák gyámolitására, a földhözragadtak támogatására, a nyomorékok istápolására fordítani? Az ilyen tendenciájú mulatságoknak is épp úgy megvan az értelmük és értékük, mint az ilyen szándéknélkülieknek. A résztvevők vigadnak, tombolnak, mulatnak, szóval jól érzik magukat, közben még gondoskodnak a sötét rideg pinceoduk fütetlen, nedves viskók nyomorgó, fagyoskodó és éhező szerencsétlenjeiről, kiket messze elkerül Karnevál, mert ezeknél varázsa megtörik. Itt a vigság, jókedv, bohóság holt fogalmak, viszont a komorság, sötét gond és sorscsapások állandó vendégek. A farsang elég hosszúra nyúlik, van A „KŐYÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Azt álmodtam . . . Azt álmodtam, barna kis lány nem végen, Hogy te fényes csillag voltál az égen. Én pediglen idelentről néztelek, Fájt a szivem, hogy el nem érhettelek. Ha még egyszer csillag leszel az égen: Vigy magaddal, ne hagyj engem ideien. Jobb lesz nekünk fenn az égen ragyogni, Mint ide lent egy életen bolyongni. Veszprémi/ Lajos. A bemutató előadás. — Irta: Simon József. — Végre valahára a végénél vagyok! Az utolsó felvonás harmadik jelenete a legsikerültebb, a melyikben ugyancsak kijut Schmidernak a beszédből. Hogyan is tudtam olyan jól festeni azt a szerelmes fickót, hát még mily sikerült alak az a daczos asszony. így örvendez az iró — Szendefi Leó — s rágyújt már rég kiégett tajték pipájára. — Most már a cenzor leszek, átvizsgálom az egészet, az illő helyekre javítgatást eszközlök a már ilyesmikhez hozzá szokott piros és zöld ceruzámmal. Kezdi elől az első felvonásnál. Jaj, riad fel az iró asztalától, melyen szerkesztői rendetlenség uralkodik — hát hol vannak a személyek ?! Úgy kell leírnom, hogy a legtisztességesebb legyen, mert küldöm fel a Nemzeti Színháznak, ott aztán előadják és én, mint ünnepelt iró fogok a tapsoló közönség gukkerei előtt megjelenni! így fogom szedni a dicsőség habárait; de hátha még azt Írja rólam valamelyik iró társam, mint hajdan Petőfi Arany Jánosnak, hogy egyszerre tenger mélyéből jöttem fel — én egy Szendefi Leó — ördögöt, én Káhán Leó voltam, jaj, meg ne halljanak, még a feleségem se. így monologizál az iró, ki rendelésekre ir vezérczikkeket, - kicsiny szobája tele van pipafüsttel, úgy, hogy egész füstfelleg borong az iró urnák elméletben már babérral borított homlokán. A kis Soma nem is mer bemenni a szobába a füsttől. A mama is először csenget, hogy szollőztessen, mert beszélni akar. Sokszor szokott a beszéd előfordulni, mert a mama, a Leó felesége, a szőke íürtü Frida igyekszik megtudni, hogy min dolgozik a férje, a göndör hajú, egy kissé hajlított orrú Leó. Ki is fog rajta a réceszemü asszony, mert mig mézédes szavakat súg a fülébe, addig szemeit az irattáron legelteti s addig-addig súg a férje fülébe, mig a személyeket teljesen elolvasta és meg is jegyezte: Leó - iró. Frida neje. Soma — fiók. Sneider Gábor — kereskedő és a többiek: mikor a végére ér, felkiált, kirántva magát férje karjai közül: — Hiszen te, Leó, minket írtál le! Hogy volt neked szived, még ezt a gyermeket is leírni! — Mit írtam le — szól a tenger mélyéből kiröppent iró, mit irtani le, te Frida? Mit Írtam le, te asszony, kit a végzet megvert velem, vagy mit is mondok, kivel a végzet megvert engemet! — Hát engemet — szól könnyezve a nő — engemet, meg azt a kék szemű, veres hajú Kedvező alkalmi vétel!-■ : Az összes női ruhakelmék rendkívül olcsó leszállított áron haphatók Szappanyos Jenő divat-, vászon-, diszmű-, rövid- és -- — pipereáru üzletében Nagysomkuton (Városház épület.) ===== D9“ fUT A.jánUCliLll! Minden vevő, ki nálam 10 korona összegig vásárol, teljesen ingyen kap egy művészies kivitelű életnagyságu arcképet saját vagy - egy általa adott — bármily más fénykép után. Egy ily képnek ára máskép körülbelül 20 korona.
