Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
2. KÖVÁRVIDÉK 1906. szeptember 30. olcsón, valamint a magánosoknak is mérsékelt áron szolgáltatnak a mai haladott kor igényeinek megfelelő nagyvárosi világítást, anélkül azonban, hogy a községre vagy annak lakóira bármi teher vagy kockázat háramolna. Készek vagyunk tehát s erre ajánlkozunk ezennel, a tts. Község területén általunk elkészítendő s hatóságilag is felülbírálandó tervek szerint, a mai haladott kor minden igényeit kielégítő modern központi acetylenvilágitási telepet létesíteni, illetve megépíteni és üzemben tartani és pedig saját költségünkön és saját terhűnkre, a tts. Községre nézve mindenféle anyagi áldozat vagy teher nélkül. Addig is, mig a t. Községtől megtisztelő felszólítást kapunk, ebbeli végleges és concrét ajánlatunk előterjesztése s a helyi viszonyok és kívánalmak tanulmányozása után az ebbeli terveket és költségvetéseket, valamint végleges szerződési tervezetet bemutathatjuk, van szerencsénk idevonatkozó általános feltételeinket következőkben körvonalazni: 1. Készek vagyunk a t. Község egész beépített területére kiterjedő központi acetylenvilágitási telepet saját költségünkön létesíteni és azt saját számlánkra és kockázatunkra állandóan 40 éven át üzemben tartani és ezen idő alatt úgy a köz-, mint a magánvilágitást az alábbi feltételek mellett ellátni. 2. a negyven év lefolyása után az egész telep a község ingyen tulajdonába megy át. 3. a t. Község a központi gázgyár felépítésére szükséges klb. négyzetöl területét ingyentulajdonunkba bocsájt. 4. Ha a t. közönség vállalatunknak a község területén mindennemű adómentességet biztosit az egész szerződési időre. hét visel a vállán, mellére egy nehéz kulacsot is kell akasztania, mely aztán menés közben bizony nem kíméli: üti, veri a mellét úgy, hogy nagyböjtkor a legigazibb zsidó hivő sem teszi különben. A megszokott látványt figyelmen kívül hagyva, századomhoz siettem. Szakaszomba érve, a legénységet már sorakozva találtam. Alig maradt időm őket megvizitálni, mert megérkezett kapitányunk. — Kapitány ur, jelentem alássan, minden rendben van, — volt az én sablonszerű jelentésem. — Ausrücken! — hangzik nehány perc múlva a kapitány büszke parancsa. Nagy sürgés forgás támadt erre. Mindenki a maga szakaszába siet magára veszi a brod zsákot, kulacsot, borjut és fegyvert; meg-meg- rántja vállán a terhet, aztán — kiáll a sorba. A szakaszvezető figyelmesen megvizsgál minden katonát, vájjon tisztán öltözött-e egyiken másikon igazit egyet, azután az udvarra vezeti őket, a hol ugyanily eljárás mellett szakaszonként gyülekeznek a többi századok is alig telik bele egy negyed óra, az ezred együtt van az udvarban. Legutóbb érkezik a katona-banda. Ennek látásán szinte felpezsdül vérük a fáradt katonáknak. Mindmegannyi mozgolódik, csak az utolsó század áll lehorgasztott fővel. Hozzájuk már nem fog elhallatszani a zene. — Gewehr heraus — kiáltja el magát most a schnarpost. 5. Ha a t. Község nekünk 40 esztendőre szóló kizárólagos engedélyt ad ezen telep, illetve világítási üzlet ipar- szerű folytatására. 6. Ha a t. község az utczai világításért, lámpánkint évi 1600 átlagos égési órát kikötve, a felállítandó lámpások mennyisége szerint még közelebbről megállapítandó évi dijat és pedig lámpánkint klb. 55—65 koronát fizet és ezen világítási dijat nekünk az egész szerződés idő tartamára feltétlenül és bankszerüen leköti. 7. A magánosoknak szolgáltatandó acetylengáz ára a jelentkező csatlakozások, illetve fogyasztók mérvéhez képest, 3-3. 6.0 koronában fog megállapittatni, mely gázár mellett pl. 16 1. 8—2 fillér leend, tehát olcsóbb a jelenlegi füstös, bűzös petroleumvilágitásnál. Ezek volnának azon főbb feltételek, melyek mellett a t. Község a világítás kérdését mindenként előnyös módon megoldhatja. Van szerencsém ezen ajánlatunkat beható figyelembe és megfontolás tárgyává ajánlani s kérjük a t. Községet ezek után bennünket az ebbeli közelebbi tárgyalások és megállapodások megejté- sére meghívni. Nagyon örvendenénk, ha a nagy- közönség is hozzá szólana ezen kérdéshez és annak keresztülvitele iránt a község a megfelelő lépéseket megtenné'“ Szüret. Az idei nyári hónapok meghozták a maguk kielégítő termésüket, egyik-másik fajtáját már jó régen behordták, kicsépelték, meg is rostálták, talán kenyér formájában, napról-napra eszünk is belőlük. A gyümölcsöt is, a mit télire nem Az ezredes jött. A kapitányok haptákba kommendirozták századukat és jelentést tesznek a megérkezett ezredesnek, hány ember vonult ki, mennyi maradt itthon és köztük hány a maródi. Az ezredes rövid szemlét tart a katonák fölött majd besprechungra hívja össze a tiszteket, kiknek aznapi gyakorlat lényegét is elmondja; azután imához rendeli az ezredet. — Zum Gebet! - rivalnak a parancsnokok, mire a katonaság letérdel s ezalatt a katona-zene a Gotterhalte-t játsza. Most ismét kommandó: — Vom Gebét! A katonák egyszerre felugranak térdelő helyzetükből. Most megindul az ezred, élén a katona-bandával. Aznap csak Rimaszombatig kellett gyalogolnunk, de közben egy formális ütközettel kellett megmérkőznünk. Nyolc óra körül pihenőt tartottunk egy közeli faluban. Innen megkezdettük a csatározás előmunkálatait. Rimaszombat felé, honnan az ellenséget vártuk, minden irányban előőrsök küldettek ki a csapat - igy biztosítva magát - rendes menetben előre nyomult. Én szakaszommal egy jobboldali előőrsöt képeztem és embereimmel az ország-uttal párhuzamos vonalban elterülő erdőségben, haladtam előre. Félórát mehettünk az erdőben, mikor egy előre küldött emberem jelenti, hogy már látható tisztáson a messzeségben ellenséges katonákat lát. Megállottunk. Az erdő széléig egyedül hagytunk elfogyasztottuk már. A dinnye a nyárutónak ez a hűsítő mannája még itt van közöttünk, de már túléretten és a beállott hűvösség folytán nem nagyon kívánatosán. A szőlő most az idény gyümölcs, az édes nedvü bogyó, mely szerényen rejtőzködött nagy levelei mögé a törpe venyigén. Most előkerült egyik része az asztalra, a másik része, a nagyobbik bevándorol a pincék előtt levő borsajtóba. Oda kerül a nagy kádba, hogy ottan kitapossák a velejét azután sokféle szűrés, erjesztés és tisztogatás után az asztalunkra kerüljön a „hegy leve.“ Sajnos, hogy nálunk a bor illetve a szőlő termelés nagyon csekély arányú, úgyszólván semmi, pedig egy kis fáradsággal és áldozattal egy uj jövedelmi forráshoz juthatnának községünk lakói. Ott van például a Berkeszre vezető utmentén az úttest jobb oldalán fekvő hegy oldal igen alkalmas volna szőlő termelésre, a mely terület úgyszólván parlagon hever, az az, hogy csak legelőnek és kaszálónak használtatik. Holott ha ezen terület mivelés alá vétettnék és abba a tulajdonosok szőlőt ültetnének a föld jövedelme egy pár év alatt meghatványozódnak. Példát vehetnének a birtokosok az ott már létesített szőlők birtokosaitól, a kik költséget és fáradságot nem kiméivé az eddig úgyszólván parlagon hevert földet megvásárolva a megvett területet gyümölcsfával és szőlővel beültették. Vegyünk példát a környékünkön fekvő szőlő termő vidékektől, a hol habár a sors nehány esztendővel ezelőtt haragjában ezt a világhírű terményünket egy alig észrevehető kis bogárnak alakjában veszélybe sodorta, a midőn azt hittük, vége a magyar bornak, mert csakugyan olyan pusztításokat végzett a filoxera, hogy a saját borszügségletünket is idegenből, Olaszországból kellett beszereznünk. Most pedig oda adó szorgalommal és áldozatkészséggel oda jutottak, hogy ismét szüretelhetnek. Hogy gazdasági életünknek milyen előre mentem, ott egy fára másztam föl, hogy az ellenség álláspontját megfigyelhessem. A homokbuckákon túl, körülbelül ezer lépésnyire egy patak űrjét láttam és ennek partján tényleg az ellenség abzeichnis sipkáját véltem meglátni. Feltűnő volt azonban, hogy a katonák alakjait nem lehetett kivenni. Legnagyobb bosszúságomra látcsövemet nem hoztam magammal. Oda intettem egy altisztet, ki szintén fára kúszva, aggályaimban megnyugtatott. — Ismerem én azt a patakot - mondá — ritkán van benne viz; biz az most ki van száradva jelentem alássan. Bizonyára ott van elbújva az egész ellenséges csapat. A múlt heti ezredgyakorlaton is ott bujt el a besztercei bataillon. — Magam is igy kezdtem gondolkodni, a fáról lemásztunk és jelentést tettem a főcsapatnak. Ellenség a szalatnai patak partján, látszat szerint egész bataillon, megfigyelési hely: az ocsgyáni erdőszél 42 magassági pont.“ Tiz perc múlva már az egész ezred az erdőbe húzódott. Egy század előre jött és megkezdte a csatázást. A századdal együtt a tisztásra rohantunk és swarmlineákba felosztva, lövöldözni kezdtünk. Majd ismét előre nyomultunk. Közben a főcsapattól folyton újabb és újabb századok érkeztek erősbitésünkre. Körülbelül hatszáz lépésnyire lehettünk az ellenségtől, midőn egyszerre a tüzelést beszüntető jelzést adatja az akkorra odaérkező ezredes.
