Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 37. szám
1906. szeptember 16. KŐVÁRVIDÉK Egyesülésben az erő. Ha figyelemmel kisértük a közelmúlt napok eseményeit, látthatuk és olvashattuk, hogy mind j nagyobb arányokat ölt az egyes foglalkozási ágak művelői között a szervezkedés, az együtt j működés vágya. Igen helyesen! Rég tudott ‘ dolog, hogy az egyesülésben óriási erő lakozik, j a mit egyenkint nagy ritkán, vagy soha el nem érhetünk, azt egyöntetű, vállvetett, harmonikus eljárással, céltudatos, megfontolt lépésekkel, előbb-utóbb el kell érnünk. Az egyesülésben rejlő hatalmas és csodás erőt már nem egy Ízben tapasztalhattuk, a szervezett munkásság eseteinél, a kik többnyire kivívták jórészt jogos és méltányos követeléseiket. Ha bérharcba állottak és ennek a sztárjk- nak kétségen kívül alapja volt ha nem is egyszerre, de fokozatosan céljukhoz jutottak. Szóval a szervezkedésnek addig, mig bizonyos, határken belül mozog mig nemes és i humánus cél vezérli, meg van a kellő értelme és értéke. Ha jogtalan alapokon indul el az egyesülés, kártékony, erkölcstelen és romboló hatású. Idők jele, hogy szervezkednek az állami tisztviselők, szervezkednek a nemzet napszámosai, a tanítók, kik hivatásuknál fogva sem sorolhatók a proletárok közé. Szóval eszmélni kezd a valóban képzett, jtanult, intelligens elem. Egyesíti erejét, hogy megérdemelt célját elérhesse. Szervezkedik, hogy társadalmi állásához mért dotatióban részesítsék. Különösen nagy jelentőségű a tanítóság mozgalma azé az elemé, mely a jövő nemzedéket neveli fel, azé a rétegé, kinek kezében van letéve a mostani generáció jövője. A nemzet napszámosai azok, kik első sorban és mindenek előtt megérdemlik, hogy oly helyzetbe jussanak, hogy nagyobb anyagi gondok, súlyos terhek, senyvesztő béklyók ne nehezüljenek rájuk, mert az emésztő gondok, a tespesztő terhek mindenkép gátolják nagy, nemes és íenkölt hivatásukban. A súlyos anyagi zavarok mindenkor a tanítás rovására, a lelki- ismeretes oktatás hátrányára szolgálnak. Már pedig nálunk a tanítóság javarésze sínylődik, nyomorog teljes életében; nincs módja, bár kedve volna hozzá — önmagát művelni; nincs ideje saját szellemének képzésére, fejlesztésére; szűk keretek között kénytelen mozogni, látóköre nem tágul, tapasztalatai nem gazdagodnak s mindebből kifolyólag éppen hogy elsajátíttatják a növendékekkel a félig- meddig elsajátítani valókat. Nincs meg bennök (nem is lehet) az az igazi lelkesedés, azaz ihlet, az a lelkiismeretes buzgóság, melyek csirája ugyan bennük lappang, de a nyomasztó gondok, a földhöz húzzák szegezik őket. Pe dig a magyar tanítóságban meg van az am- bitió, a hivatásnak, óriási szeretete, a kötelességérzet tudata, csak hogy szárnya szegett, nem tud repülni. Már pedig, ha egyéb szükségtelen dolgokra van pénzünk, miért ne lehetne vagy ne lenne valamelyes summa a nemzet napszámosai részére. Vagy éppen ők mostoha gyermekei e honnak ők, kik oly magasztos, nevezetes hivatást töltenek be. Ha már — a mi hitetlen - nem telik az állam kasszából, ha már nem futja a kormánypénzből, nem lehetne például a tulipán mozgalomból eredő rengeteg összegeket, vagy ezek egy részét a szegény tanítók támogatására fordítani, nem lehetne-e ilyen pénzeket, ilyen valóban humánus célra felhasználni. Azokat a tanítókat díjazni, kik keserves hosszú esztendőket töltöttek el egész generációk oktatásában nevelésében, kik mindenkor megállták ott a helyüket, a hol a hazafias érzés diktálta, hogy a sarkukra kell állani; kik küzdve megannyi ellenséggel a nemzetiség lakta vidékeken olto- gatták az idegen ajkú csemetékbe a magyar nyelvet, szellemet és érzést. Nem érdemlik meg az ilyenek az istápolást ? Szomorú elhagyatottságukban most már csupán az egyesülésben, a szervezkedésben látják a kiutat. Lassan-lassan tömörülnek, összefognak, gyüléseznek, megvitatják legjogosabb sérelmeiket elhangoztatják legméltányosabb panaszaikat, és egyesült erővel akarnak j célhoz jutni. Ha meg lesz bennük a kellő energia, ha valóban összefogódznak, eltántorithatatlanul egy utón haladnak, mozgalmuknak eredménye is lesz. Legyen is! A tanítóságról előbb-utóbb melegebben kell gondoskodni, nagyobb szeretettel kell felkarolni ügyüket, mely nem az ő ügyük, hanem a miénk, az egész nemzeté és a jövő nemzedéké. HÍREK. Szeptember 15. Személyi hírek. Gróf Teleky Sándorné községünkbe haza érkezett. — Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató és Nagy Tamás pénzügyi titkár községünkbe időzött. Hivatal vizsgálat. Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató, Nagy Tamás kir. pénzügyi titkár és Mező Károly pénzügyi számelhnőr e hó 14-én megvizsgálták a jegyzői hivatal adóügy kezelését. A szatmári püspök eskütétele. Boromissza Tibor dr. az újonnan kinevezett szatmári püspök f. hó 9-én tette le őfelsége kezébe az esküt Becsben. Az ünnepélyes aktusnál Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter helyett Zichy Aladár gróf őfelsége személye körüli miniszter és Széchenyi gróf zászlósur interveniáltak. Az esküformát Vértessy miniszteri tanácsos olvasta fel. Értesülésünk szerint az egyházfő a jövő hóban foglalja el főpásztori székét nagy ünnepélyességek között. Nagybánya uj rendőrfőkapitánya. Dr. Falussy Árpád főispán, Nagybánya város rendőrkapitányává Smaregla Mihály alkapitányt nevezte ki. Egyházi tanácsválasztás. A helybeli gör. kath. egyház a napokban tartotta tisztújító közgyűlését, mely alkalommal egyhangúlag főgondnokul Nyilván Miklós bankigazgató, h. gondnokul Blága Tivadar, gondnoksági tagokul Mik Gábor, Buttyán János községi biró, Buttyán Péter, Pap Ilia a Kosztán, Buttyán Vaszalika a Juonás, Drágos Vaszalika, Buttyán Telentye, Buttyán János a Stefán, ifj. Buttyán János községi közgyám, Buttyán János a Tóbi, Mik Tódor, Buttyán Simon a György a Petri, Kis Juon a László, Pap Vaszalika a Juonás, Pap Illés, Buttyán János a Lászlóje, Buttyán Vaszalika a Alexi, Buttyán Miklós és Buttyán János a Stefán. Iskola gondnoksági tagokul pedig: Dr. Nyilván Viktor, Buttyán János a Tóbi, Butyán Jáno^ községi biró, Zsurzse Mojsza, Pap Tódor, Blága Tivadar és Nyilván Miklós választattak meg. Eljegyzések. Teller Sándor, a bikszádi fürdő tisztviselője, a napokban váltott jegyet Imre Simon kapnikbányai lakos kedves leányával: Ilonkával. — Dr. Serly Jenő nagykárolyi al- járásbiró a napokban váltott jegyet dr. Schön- pflug Richard vármegyei főügyész bájos leányával: Irénnel. Diszes esküvő. Dr. Winkler Jenő, a nagybányai járás népszerű körorvosa f. hó 9-én, vasárnap tartotta esküvőjét Steinfeld Mór kereskedő kedves leányával: Mariskával. A fiatal párt diszes nászmenet kisérte az anyakönyvi hivatalba, mig az egyházi esküvő a szülői háznál folyt le. Mint tanuk Lázár Bertalan és Feldmann Jenő birtokosok szerepeltek. Délben nagy ebéd volt a menyasszony szülői házánál, mely után a fiatal pár nászúira indult Olaszországba. Nyugalmazott fószolgabiró. Szatmárvármegye törvényhatósága Gönyey István nagykárolyi főszolgabírót, ki huszonnégy évig állott a vármegye szolgálatában, legutóbbi közgyűlésében nyugdíjazta. Iskolai gondnoksági ülés. A helybeli állami iskola gondnoksága f. hó 12-én gyűlést tartott. A tárgyalás alá került ügyek közül többek között elhatározta, hogy a gazdasági iskola részére hozat 2 fajtyukot, egy faj kakast. Továbbá felállít egy minta méhest. Villámcsapás. F. hó 12-én óriási zivatar volt községünkben és vidékén, dörgött, villám- lőtt és zuhogott az eső. Áldozatai is voltak a borzasztó nagy zivatarnak O-bozinta községben: Ugyanis este 8 órakor a Brebán András ó-rozintai lakos házába ütött be a villám, ahol nevezett családjával együtt tartózkodott. A villám ennek nejét és leányát Alexándrinát sújtotta és azonnal szörnyet haltak mindketten. Az ugyanazon szobában tartózkodó Brebán András és ennek édesanyja özv. Brebán Juonné pedig olyan súlyosan sebesültek meg, hogy életben maradásukhoz kevés remény van. Csendőrtisztek uj ruhája. Szeptember hóval megváltozik a csendőrtisztek egyenruhája. Az aranyzsinor lekerül a kabátnyakról, a pitykés gombot nagy lapos katonagomb váltja fel. A zsinorzat is megváltozik, a zubbonyról teljesen eltűnik s az irás szerint a csendőrtisztek ruhája sokkal kényelmesebb és csinosabb lesz a mostaninál. Pályázat. Vármegyénk főispánja az októberi rendes őszi vármegyei közgyűlésen választás utján betöltendő első aljegyzői állásra, valamint ezen állás betöltésével esetleg megüresedő állásokra, tovóbbá a megüresedett egy árvaszéki ülnöki állásra és az ezen állás betöltése által megüresedő állásokra pályázatot hirdet. Pályázati kérvények szeptember 28-áig nyújtandók be. Erdő felosztás. Már közel áll a nemesi erdő felosztás ügye a befejezéshez, sőt már a mérnöki munkálat hitelesitésésére és az erdő birtokba adására ki is volt már tűzve a határidő f. szeptemberhó 15-ére. Mint értesülünk azonban a határidő vissza lett vonva amennyiben a kataszteri hivatal felülvizsgáló mérnököt a kitűzött határidőre ki nem küldhet és igy ujabbi határidő kitűzése válik szükségessé. Szatmárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 6-án folytatólag 7-én rendkívüli közgyűlést tartott Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. Ez alkalommal a vármegyei törvényhatósági bizottság Károlyi Sándor gróf szobrára ezer koronát, a szatmár —mátészalkai vasút építési költségeire kétszázezer koronát, nagykároly — margittai vasútra pedig százhatvanezer koronát szavazott meg. A vármegyei közgyűlés Gőnyei István nagykárolyi főszolgabírót saját kérelmére nyugdíjazta. Az idei fősorozás. A honvédelmi miniszter körrendeletében felhívja a törvényhatóságokat, hogy az 1906. évre vonatkozó ujoncozási, utazási és működési terveket az illetékes hadkiegészítési kerületi és honvédkiegészitő parancsnokságokkal egyetértőleg és az idő előrehaladottságára való tekintettel, esetleg személyes és szóbeli érintkezés utján az ezen célból kitűzendő összejövetel alkalmával mielőbb és akként állapítsák meg, hogy az 1906. évre vonatkozó fősorozás a folyó évi október hó 10-étől november hó 30-ig terjedő időtartam alatt legyen foganatosítható, illetve végrehajtható. Megszűnt sertésvész. A községünkben uralgott sertésvész teljesen megszűnt és igy a már majdnem két hónap óta tartó zárlat feloldatott. Már a legközelebbi hetivásár alkalmával sertések akadálytalanul felhajthatok. Lépfene megszűnt. Kővárhosszufaluban uralgott lépfene betegség megszűnt, a zárlat e hó 10-én íeloldatott. 3. I
