Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

szerint felette alacsonyak, állapítják meg a liszt árát. Ugyanígy cselekszenek a szénbányavállalatok is. Csodáljuk, hogy ezeket a kartelleket tűri a kormány, amelynek elvégre hivatása lenne a felett őrködni, hogy a közszükségleti cikkek emberséges árakon kerüljenek forgalomba. Abszurdum az, hogy egy búzatermelő államban, mint amilyen a mi hazánk, ilyen drága legyen a kenyér is, hogy dacára a tengődő gyáriparunknak és nagyszabású széntermelésünknek, ilyen méreg drágán fizessük meg a szenet.

De nemcsak ezekre a közszükségleti cikkekre áll e tétel, hanem a cukorra, petróleumra, a vasra s a rézre nézve is. Hatalmi tultengésben őrjöngenek nálunk a kartellek és megdrágítják még a levegőt is, amelyet beszivunk, pedig a kartellek visszaélései ellen csak a töréény- hozás tud védekezni. Muszáj is védekezni.

Reméljük is a nemzeti uralomtól, amely egy korrutrendszer bűneit van hivatva jóvátenni, hogy a kartelleket megfogja rendszabályozni. Mert az általános drágaságnak főbenjáró okát csak a kar- tellekben találhatjuk meg.

2.

____________________________

Ad

atok Nagybánya és vidéke flórájához.

Irta: Csávolszky Mihály.

Hazánk metropolisától keletre átszelve a nagy magyar alföldet, Szatmár- megye közepén túli; ez a vidék, melynek számtalan növény természeti sajátságának jellemzőbbjeit és kiválóbbjait alkalmam lévén e nyár folyamán tanulmányozni.

Mint a botanika szenvedélyes kulti- vatőrje, az 1905. év julius havában elindultam Nagybánya és vidékének flóráját tanulmányozni. Meglepő volt reám ama felfedezésem, hogy Erdély, Krassó-Szörény, Bakony és a Felsőmagyarország virágos kertjeinek letarolt képe nyilvánult elém.

A keleti Kárpátoknak elővédjén a guttini hegyláncon a legfontosabb két magaslat vonta le figyelmemet. A Rozsály 1379 m. és a Feketehegy 1243 méter, mindkettő messziről feltűnő alakjával és széles fensikjával, melyeknek fensikján reábukkantam a Hidrangea graniculatara, innen a Verfu-Ulmasa és a Plesttyor csúcsoktól a regényes fernezelyi völgyekbe vitt utam, jobbra-balra nem győzve eléggé csodálkozni a ritka virágzó Dap- pfenmezereinnok kifejlettségén és a zerge- boglárkán. Trollius a Lápos hegység zömén, ugyanezen vegetácia által kisérve, soktagu és változatos flórának kezdetére bukkantam. A Hieracium praenanthordes Cortusa lasioseapa, Gipsophila refrens, Geranium Vatra chioides, valamint Pilea- hila vulgaris, innen a Verfu-Rotu és a Verfu-Neteda csúcsain találtam egész beláthatatlan mezőket, elvirágzó Cyglamen enropennzmal. Garania Rododendron Loiselenria proenhens, Alnus viridus, Ainobetula, Erica, Poltygala chamaebuxus sok északi és havasi növény. A Guttin viharlat hegyláncolatnak egész délkeleti részén tömött trachit és találjuk az Achilea, Saxifraga, Aconitum Seppervi- vum, Gentiáma Primula obernikát találni szegfűt, havasi ürmöt, Tozzia alpinát, Ranunculus Thora, Pulsatilla alpina és különféle helyet terítő fajt, innen Nagybánya felé Morgó, Kőalja, Szarkarét Fokhagymásvölgy találjuk a Delphinium, elatrum Thymus sudeticus, Thymus carpaticus, j Asperula Longiflora ....

Közvetlen Nagybánya tájékán a Guttin nyugati lejtőjének, összes vizeinek patakmentén haladva, Zazar, eme nagy csörgéssel haladó patak mintegy 10 km. távolságban Zazár falu mellett egyesül a | Lápossal, innen nemsokára vele együtt Erdőszádánál a Szamosba vész. Nagybányától mintegy 4 km. távolsógban nyugatra találunk egy tündéries szép vad- regényes völgyet, aljában egy fél román és fél magyar néppel lakta község terű, el Borpatak szelíden emelkedésű oldalainl Molcsányi Gábor erdőtanácsos 150 kát. hold terjedelmű gyümölcskertjén keresztül vágva még mindig az említett Plesttyorhoz tartozó hegyoldalon. Ez ahegység a város

_______________KÖVÁRV1DÉK___________

Csömög

e. — Nem mész! no nézze meg az ember a kamaszát, még föl se kelne az öregebb elől, kiáltja folytatólag egy a pádon ülő suhanc- gyerekre s a kalapjával legyintett feléje.

— Fiatal vagy még öcsém, nőnöd köll még, nőnöd, oktatja az öreg s önelégülten köszörülve a torkát, leült.

Egy hórihorgas fiatal ember közelebb iparkodott hozzá s hogy annak gyönge hangja miatt ne kelljen mindig lehajolnia, mellé ült a földre.

— Hát még most sincsenek röndbe a lányával Ambrus bácsi? kérdezte a nagy ember az öregtől.

— Nem, nem is löszünk sose; nem érdemli az mög, hogy csak mög is szólítsam, legyintett a kezével.

— No, majd csak enged kend a negyven- nyolcból, szólt közbe egy köpcös alak.

— Nem lőhet, nem lőhet; aki úgy eljátszotta a becsületét az nem erdemöl mög semmit. Igaz, hogy neköm is nehezömre esik ez az állapot, de nem töhetök róla.

Hosszú szünet következett ezekre a szavakra, mialatt az öreg Ambrus bácsi is előkeritette a pipáját, amely még az öreg apjáról maradt rá, a szájába illesztette a szárát, a dohányzacskót meg a bal markába téve, tömködte bele a „négy krajcárost“, aztán meg a füle mellől elő- keritett egy gyufaszálat, amivel tüzet gyújtott s nagyokat szippantott, hogy el ne aludjék. Az után mereven bámult maga elé.

— Hát izé, mondok, szakítja meg a csendet Mócsi, nem is olyan nagy vétők az, ha a lány nem möhet férjhöz aztán . . .

— Hiszen nem is volna az baj, ha csak nem möhetne férjhöz, de hát az van benne, hogy félre mönt, értik kendtek, hogy félre mönt, magyarázá az öreg, miközben még a pipáját is kivette a szájából.

Félre ment, félre ment, hát hiszen mög- tette azt már nagyon sok lány, de azér’ még se kergették el a háztul - hát; vélé Csömöge, fordulva egyet a csizmája sarkán.

— Hát mások azt töhetik, amit ők akarnak, én mög, azt, a mit én akarok, aztán mög van, veté oda haragosan az öreg, engöm ne tanítson senki, mert már volt elég tapasztalni valóm ebbe az életbe.

— Jól van nó, nem szóltam semmit, mondta úgy félválról Csömöge és Mócsival kezdte el a beszélgetést.

A többiek is másfelé terelték a beszélgetést, még a hórihorgas alak is lassacskán a többiek közé állt.

A cikázok vígan kergetőztek a gyöpön, s a levegőben minden irányban repültek a labdák.

A gyöpszélen, egy fához támaszkodva, állt egy öt éves forma kis lány; elmélázva nézte a nagyobbakat, akik őt nem vették be a játékukba. Egyszer csak feléje röpült egy labda, mely a vállán találta a kis teremtést. A könnyei mindjárt megeredtek s hangosan elkezdett sírni. Egy nagyobb lány aztán elcsitította s odább vezette, közel az emberek mellé.

tulajdonába, fenn az Őrhegyen találjuk Klad- niana, Acanitum moldavinum, Festuca carpatica Diánthus nitidus. Éjszak felé a talaj meszesebbnek tűnik fel, ezen részen sűrűn fordul elő, Gentiana Rochelii, Cinedurans, Veronika Leneanthenium és Páfrányokban az Aspidium sok válfaja. Innen egész Láposbánya hegyein folytatva tanulmányaim, hol szintén felleltem igen sok Daphnemezereum bokrot. S völgyeiben a Clematis, a Fragaria és túlnyomóan a Crocus és egy Spirea faj, melyet ezideig seholsem volt alkalmam találni. Amelyről különben egy más helyen fogok megemlékezni. Miután itt megszakítottam további nyugatnak való búvárkodásaim, Nagybányára iparkodtam, hogy onnan északkeletnek fordulva, tanulmányozzam Nagybánya és vidéke flóráját.

Nagybányától Kékes-Lacfalu, Bajfalu, az utóbbinak hires fürdője van, főként csuzos bajoknál netovábbja a csoda fürdőknek 410 m. a tenger színe fölötti magasságban fekszik. A fürdőhelyet százados tölgyek, bükkök stb. veszik körül, innen a közeli magaslatokon előfordul ritkán a Diánthus, nitibus, Fragaria, gazdagon az Imiperus caniniss. (A Mundre- vegyere szép kilátás), onnan diszlik a rezgőfü, Briza a hegy oldalán a Hedera Lelix. Cyglamen Europeum és Ramuien- liss-Szakállos, Dombó: Szakállosfalu, Ko- vás, Kővárremete kisebb kaliberű hegyein hazánk legcsodásabb Butus nomenclatu- rája létezik. A Butus sempervivens egész hegyoldalok, holdakon fekszik az örökzöld lepedő, mely a vidéknek egy keresetforrása. Mint a mi régi magyarjaink a rozmaringot, Rosmariniso ofic., úgy itt e vikéken a Banyicát, (Butus) a legények kalapjukhoz tűzik, kisebb városok piacain kosárszámra árulják a banyicát, amelyet bizony alaposan fizetnek meg, mivel egy bokréta 10—15 fillér, az igazi szüzesség jelképe a románoknál is a mi kedves őszi rozmaringunk, a menyasszony itt is roz- maringkoszorut visel, de a férfiaknál a banyicáé a verseny, van ennek takarékos- sági szempontja is; miután a banyica, jó kezelés mellett, hónapokig is eláll.

(Folytatjuk.)

_______________________1906. szeptember 16.

It

t aztán odahuzódott a fal mellé s mereven nézte az embereket, akik ő rá nem is hederitettek.

Amint aztán meglátta az öreget a pádon ülni, nagy fekete szemeit tágra nyitva, nézte egy pillanatig, aztán hirtelen eléje szaladt.

— Öregapám! szólította meg és oly ártatlanul tekintett az öregre.

Az öregapja egy pillanatig meglepetten nézett a kicsikére, majd azután félre fordította a fejét s csak úgy néha-néha pislogott az egyik szemével feléje.

— Anya beteg; mondta aztán tovább az apróság.

— Majd meggyógyul csak mönj haza.

— De jöjjön öregapám is, kérte őt a lányka.

De az nem felelt erre semmit, hanem nagyokat szippantva nézett maga elé.

A kis lány nemsokára megunván a némaságot, szólni akart, de egy csengetyühang másfelé terelte valamennyiök figyelmét.

— Utolsóban van valaki, alighanem a kend lánya, szólt Ambrus bácsihoz Mócsi, ki a kereszt-utcában meglátta a papot a halotti szentséggel kezében, amint az említettnek háza felé tartott.

— Hát már ennyire vóna, csodálkozott Csömöge s levéve kalapjukat mindnyájan, letérdeltek s ájtatos fohászokat mondtak el.

Mire felemelkedtek, kézen fogva kis unokáját, látták menni az öreget azon ház felé, melybe a pap az imént betért. B. K.