Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
III. évfolyam. Nagysomkut, 1906. szeptember 9. 36-ik szám. XSlóflzetésl ár: Egész évre ...................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. 0 MEGJELEN TÜNDÉN VASÁRNAP. A szegényügy. Vajmi sokszor összetévesztik a szegényügyet a jótékonyság gyakorlásaival s azt hiszik, hogy az elsőt szolgálták, mikor bármilyen avatatlanul is a másikat gyakorolják. A bibliának azt a parancsát, hogy „Adj étket az éhezőknek s ruházd a mezíteleneket“ szem előtt tartva ennek tökéletesen megfelelni vélnek azzal, ha a szegénynek vagy annak, aki olyannak mondja magát, a körülményekhez képest kisebb vagy nagyobb pénzbeli segélyt juttatnak s aztán rájuk bízzák, hogy miképen tudnak ezzel a „segélylyel“ igazi vagy csak látszólagos szorult helyzetből kievickelődni. A szegényügy és a jótékonyság azonban két különböző fogalom, amely nem fedi, hanem még néha ki is zárja egymást. Úgy viszonylanak egymáshoz, mint az ész, meg a kedély. A helyesen alkalmazott szegényügynek mindig a gyakorlati felebaráti szeretet elvén kell ugyan alapulnia — mint különben az észnek müveit is a kedélynek kellene befolyásolnia — de a tervszerűtlen és céltalan jótékonyság nemcsak, hogy elégtelen és nem kielégítő, hanem egyúttal igazságtalan is, mert önkényszerü, de sőt sokszor demoralizáló s igy inkább bajt, mint áldást okozó. Hogy a könyörületes alamizsna osztogatás alapján gyakorlott bibliai jótékonyság az emberiség nőnemű tagjainál nagyobb számú követőkre talált, mint a férfiaknál, az, bár erre nézve statisztikai feljegyzésekkel nem bírunk, a nőnek fejlettebb kedélyvilága mellett természetes. Az utcákon kuporkodó nyomorúságos alakoknál legalább sokkal több nőt lát az ember megállani, zsebbe nyúlni s aprópénzt az illetőnek .kiadni anélkül, hogy megvizsgálnák igazi és valódi-e az a nyomor vagy tettetés, attól a magasztos tudattól vezéreltetve csak, hogy jótettet végeztek. Ha pedig a szigorú férj a kellemetlenkedő csavargót ajtaja elől elkergeti, „szive jóságában“ bizonyára az asz- szony az, ki dugva egy kis pénzt vagy valami meleg ételt csúsztat a kezébe. A szegényügynek feladata, hogy a fáradtakat, vagy munkaképteleneket a munkakerülőktől elválassza és megkülönböztesse, az elsőket végleg vagy ideiglenesen elhelyezze, az élet legszigorúbb nyomorától megóvja, az utóbbiakat ellenben a helyes útra visszaterelje, vagy ha ez már nem lehetséges, ártalmatlanná tegye s az emberi társadalmat, mely lustákat vagy parazitákat, élősdieket magában meg nem tűr, tőlük megszabadítja. A szegényügy feladata tehát szociális a szó legszorosabb értelmében. Aki neki szenteli magát, annak nemcsak a könyörüle- tesség érzetével kell bírnia, hanem éles felfogással, tántorithatlan meggyőződéssel és erélyes cselekvési képességgel a kivitelben is. Éppen ezt az utolsót akadályozza meg nagyon sokszor a könyörü- letesség órzete. Mert nagy a kisértés arra, hogy könyörületből többet is adunk, mint emennyi a nyomornak megszüntetésére feltétlenül szükséges. Pedig ennek a gyönyörű, tisztán emberies érzésnek engedni még sem szabad, mert a feltétlenül szükségesnek tulhajtása a segélyre szorulót az idegen segítséghez hozzászoktatja s az önsegélyösztönét kisebbíti benne. A szegényügynek ez olyannyira szükséges önkorlátozása és elhatárolása azonA „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Ének az ibolyáról. Egy rideg szaktudós állítása szerint az ibolya kelyhében veszedelmes méreg lappang. I. Valaha rég az én tudósom Fiatal volt és vig, bohó, Valaha rég egy kis leányért, Szerelme vad volt és mohó . . . Szép volt a lány, forró az ajka, És a szeme Ibolyakék — És megcsalta a csalfa lányka A vén tudóst valaha rég . . . II. Ne higyjetek a vén tudósnak Oh, ifjak, lányok, nem soha! Ibolya nélkül szivetekben A tavasz ne szálljon tova. Még lesz idő, hogy majdan egykor Valaki megcsal bennetek; Ifjak, lányok, a vén tudósnak Csak akkor, — akkor higyjetek! Kössétek addig bokrétába Az ibolyát, a kék szemüt . . . Ah, nézzétek az utcasarkon: Ibolya nyílik mindenütt. Küldjétek ibolya virágot, Kiért szivetek lánggal ég; Hisz az a legszebb álmodástok, Hogy küldtetek valaha rég. III. Szegény kis ibolyás leány, Ki itt ibolyát árul — Ah szörnyen megfeledkezett A vén tudós magáról . . . Mert mit csinálna Ön, ha már — Miként a nóta zengi — Ibolyát, halvány, kék szemüt Nem venne senki, senki . . . Szegény kis ibolyás leány, Oh, ne álljon hiába! Ibolyát, halvány kék szemüt Csak kössön bokrétába — Valaha, tudom boldogan Szorítja kis szivéhez És mosolyogva felsóhajt: — E méreg oh, be édes . . . Juzsuf. A szerelmes asszony. — így akarlak. Nem mozdulsz el többé innen. Nem bocsátalak el. Itt kell maradnod ' nálam az én halottas ágyam mellett: látnod kell az én kínjaimat, az én szenvedéseimet. Azt akarom, hogy lásd az én haldoklásomat, gyönyörködj halálomban, melyet te akartál. Igenis te, akit én imádok, akit én oly végtelen szerelemmel szeretek. Szeretlek a legőrültebb szerelemmel, bár tudom, hogyha nem ismertelek volna, ha nem láttalak volna soha, úgy én most élném utolsó perceimet, nékem most nem kellene meghalnom. De azért én mégis szeretlek Az összes Szatmárnémeti tanintézetekben használandó T . „ § r • r a legjutányosalDtD áron Kapliatóü Tankönyvek es írószerek reizer János * könyv- és papír kereskedésében Szatmárnémetiben, Deáktér.
