Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
1906. szeptember 2. 5 gyengeségben aug. 10. Márkus István Bertalannak Márkus Valéria Anna 3 hónapos gyermeke hevenybélhurutban. Préda László zenésznek László nevű 11 hónapos gyermeke aug. 17-én tüdőlobban. Bretán Dániel napszámosnak Margit nevű tiz hónapos gyermeke tüdőlobban, aug. 22. Mózse Flórián 60 éves napszámos gyulladás csontokon és végtagokon aug. 23. Nyákota Gábor 71 éves napszámos aggaszályban augusztus 27-én. Öngyilkossági kísérlet. Nem ritkán olvassuk, hogy úri emberek zilált anyagi viszonyaik miatt öngyilkosságot követnek el. Hogy azonban egy közönséges paraszt földmivelő kövessen el azért öngyilkosságot a ritkaságok közzé tartozik. Ilyen eset fordult elő a napokban Kováskápol- nok községben. Az eset a következő volt: Les Demeter 60 éves nős családos kováskápolnoki lakos a ki ezelőtt jobb időket élt annyira eladósodott, hogy képtelen volt már adósságait fizetni és már oda jutott, hogy kezessei voltak kénytelenek helyette tartozásait fizetni. Ezt a körülményt nagyon restelte a szegény ember és hogy ennek véget vessen, egy olyan időben a midőn egyedül maradt a szobában saját borotvájával elvágta a nyakát. Az öngyilkost neje vértócsába találta és rögtön intézkedet, hogy beszállítsák Nagysomkutra a korházba, ahol azonnal ápolás alá vétetett. Amennyiben pedig gégéje nem sérült meg remélhető hogy még felgyógyul. Vadászati jog bérbe adása. Soinkutpataka község határán gyakorolható vadászati jog 1906. augusztus 1-től, hat egymásután következő évekre a f. 1906. évi szemtember 6-án d. e. 10 órakor Somkutpataka községházánál nyilvános árverés utján bérbe fog adatni. Értesítés. A nagykárolyi m. kir. pénzügy- igazgatság a helybeli kir. adóhivatalnál a hivatalos órákat következőleg állapította meg: f. évi szeptember hó 1-től szeptember hó végéig reggeli 7 órától d. u. 1 óráig. Folyó évi október hó 1-től további intézkedésig reggeli 8 órától délután 2 óráig. CSARNOK. Lakásomon. Árva vagyok nagyon árva, Nincs ki engem haza várna; Üres házban néma falak, Szomorúan virasztanak. Ölelő kart, meleg keblet, Otthon hej! csak boldog lehet; Magam féle ágról szakadt, Ilyenre biz nem akadhat. A kit a sors búval ver meg, Nem remélhet több kegyelmet. Csak annyit, hogy nézze fájva, Milyen a más boldogsága. I.ázár flargit. Mesék. Poétasors. A halványarczu, ifjú poéta mosolyogva sétálgat a fasorban. És álmélkodnak a virággal dús gesztenyefák lombjai: miért mosolyog a poéta, miért? A szökőkút csacska vize, a ragyogó szinü vízililiomok is kíváncsian kérdik: miért? Még a mindentudó verebek sem tudnak ezutta] feleletet adni. És beszél a sohajtozó szellő: érzelgős költeményeit fennhangon szavalva, mindig bánatos arccal jár ezen az utón a poéta, most ime egyszerre megváltozott és mosolyogva jár-kel. Mi okozhatta ezt? A poétával szemközt jő két fiatal diák. — Nézd szól az egyik — a poéta mosolyog! Valószínű, hogy termékeny agyában egy UJ gondolat született meg e pillanatban, egy nagyszerű gondolat, melyet ő gyönyörűen pattogó rigmusokba foglal. Ez csalhatott mosolyt ajkaira. A poéta hallotta mindezt és méltóságteljes léptekkel ment tovább. Jő szemközt vele két bájos leányka. KOVARVIDEK — Nézd, cicuskám a mindig bánatos poéta mosolyog jár-kel. Bizonyára kedvesétől jön és a véle váltott csattanós zenéjű csókok még emlékezetében vannak. Poétánk ezt is hallotta és büszkeségtől dagadó kebellel, cseppnyi bajuszát vígan pe- dergetve haladt az utón. Jő ekkor egy élemedett korú úriember és leül a szökőkúttal szemközt egy pádon, leveszi fejéről köcsög kalapját és a melegség ellen védekezve, azzal legyezgeti magát. A pad körül csoportosulnak a diákok, meg a két bájos leányka. — Kicsoda lehet "ez a kopasz fejű úriember ott a pádon? kérdi a szökőkút csacska vize. A mindent tudó verebek vígan csiripelve felelik: Tudós ő, tudós és akadémiai tanár. Könyvet irt nem rég a szerelem, meg a csók gyönyörűségeiről. Mindjárt gondoltuk, hogy kiváló ember lehet, mondják az eddig hallgatag kék szemű lobéliák. A verebek még többet is tudnak: — Bár tudósunk olyan kiváló ember, mégis hűtlenül elhagyta, megcsalta őt ifjú felesége. — Hallatlan merészség, vélekednek a ragyogó szinü vízililiomok. — Gyerekek! kérdezzük meg, ő tudni togja.. És valamennyiök érzelmét tolmácsolva, merész hangon szól ez egyik diák: — Mondd bácsikám! miért jár oly moso- lyoga előttünk a máskor bánatos poéta. Madár se rebbent, szellő se lebbent, levél se rezzent. Kíváncsian lesték mindannyian a feleletet. A tudós megfontolt hangon, nyugodtan | válaszolta: — Fiacskáim! ne gondoljatok semmi rosszra. A poétával életében ma először történt meg az a rendkívüli esemény, hogy nemcsak reggelit, hanem még ebédet is ehetett! Ezért olyan jókedvű ma. A poéta nagy büszkén épp akkor ment el a pad előtt, meg is hallotta a tudós szavait, igen elszégyelte magát, lesütötte kék szemeit és siető léptekkel távozott. És azontúl mindennap bánatos arccal járt jel s alá a fasorban a poéta, érzelgős költeményeit fennhangon szavalgatva. A verebek pedig kárörvendve vitték mindenfelé a kósza hir: — A poéta éhes, szegény poéta már mindig éhes. Bűn és erény. A városligetnek elhagyatott helyén csinosan öltözött úri leány ül egy pádon. Körülötte csend, némaság. A leány merengve tekint maga elé. Lépéseket hall. Feltekintve iátja, hogy az utón elhanyagolt külsejű, halványarcu fiatalember közelit feléje. Megáll, előtte udvariasan kalapot emelve, köszön és leül melléje a padra. Beszélgetnek j egymással. A leány panaszkodik: Második hete már, hogy a fővárosban tartózkodom, de meguntam az ittlétet. Dolgozni szeretnék, bárhova megyek kérésemmel, elutasítanak. Á szegények meghallgatják szavaimat, de azért mégis elűznek maguktól. A gazdagokhoz hiába kopogtatok be, ajtajaik nem nyílnak meg előttem. Étlen-szomjan bolyongok e nagy, fényes városban és nem akad egyetlen egy ember, ki pártomat fogná, ki mellém állana. Csak nevemet ejtem ki az emberek előtt megrettennek tőlem, elűznek maguktól, mert becsületes vagyok! Azifjunevetve mondta: Nemrég érkeztem én is e nagy városba, de panaszkodni nincsen okom. Gondtalanul, sorsommal elégedetten éldegélek. Hiszen mindenkiben barátot találok, a szegény örömmel osztja meg velem utolsó falatját, szívesen fogad házában és ott tartana örök ideig. Nap-nap után kapok meghívásokat gazdag előkelő urak estélyeire és bármily kopottan jelenek meg az emberek között, örömmel üdvözölnek. Csak nevemet ejtem ki előttük, már ujongva ölelnek keblükre. Mondhatom soha és sehol nem volt még ily arany életem, mint itt e szép nagy városban. De mennem kell már, mert hivatásom szólít. Igaz, el is feledtem magamat bemutatni. Én Bűn vagyok. Ha szabad kérdeznem, kihez volt szerencsém? A leány pirulva, halkan ejté ki e szókat:- Én vagyok az Erény! A Bűn hangosan felkacagott, elköszönt és mig a leány megdöbbenve tekintett utánna, ő egy elcsépelt, ócska dalt fiityürészve, vígan megindult a város felé. s. s. „Assidolin“ a neve annak az orvosságnak, mely nagyon sok embert a kellemetlen izza- dástól megmentett. A köszönő levelek ezrei igazolják, hogy ha valakinek keze, hónalja, lába izzad, az Assidolin használata után a betegsége megszűnik. Megóvja a bőrt az izzadás- ból eredő bőrbetegségtől, vagy ha ez már megvan, a legbiztosabb szer, amely ezt ki- gyógyitja. Az Assidolin kapható Nány János gyógyszerésznél erdőszádán. Lapunk jelen számában közzé tett hirdetésére ez utón is felhívjuk olvasó közönségünk b. figyelmét. Sikerült az Orsz. Posztókiviteli Aruháznak (Budapest, Rottenbiller-utca 100. sz.) 1000 vég nagyon jó minőségű tartós férfi ruhaszövetet egycsődbe jutott posztógyárostól potom áron megvenni. Ez okból vidékre a fenti szövetből egy teljes férfi öltönyre elegendő 3 méter szürke, barna és drapp férfi ruhaszövetet csak 6 koronáért, fekkete vagy sötétkék szövetet 7 koronáért utánvéttel szétküldenek. A fenti céget t. olvasóink figyelmébe ajánljuk. NEVETŐ KŐVÁR. Rémület. A feleség: Te Áron, olvastál? A kedves mama edj regényt, irt mit a kritikusok nagyon dicsérnek. Vő: Szent Isten, tsak nem lesz az anyósom halhatatlan? Kenn dos. Anya: Menjél Ascherlében és tsókoljál meg a nevelünőt. Ascher: Hodj engem is pafon vágjon, mint a papát? Ich Kenn dos! Nem tudja. Apa: (a fiát döngetve) Fogolsz nekem szót fogadni, vagy nem fogolsz? Apád vadjok néked, vadj nem vagyok? A fiú (bőgve) Honnon tudjak én eztet? Bosszú. Mágenvum azt mondta a Moel Zedek egylet igazgatóságáról, hogy ott csupa szamár van. Másnap őt is beválasztották az igazgatóságba. Berszőmentl. Megugrott poéta. K. P. ur a napokban megjelent egyik fővárosi lap szerkesztőségében s bemutatja magát, hogy ő több vidéki lapnak a munkatársa, azonban megunta a vidéki életet s nagyon óhajtaná, hogy egy fővárosi lapnál kapjon állandó alkalmazást. Egy ideüleg a zsebébe nyúl és egy egész halmaz kéziratot adott a szerkesztőnek, kérve őt hogy verseit közölni szíveskedjen. A szerkesztő átvette a kéziratokat ás tudatta az ifjú poétával, hogy a kéziratokat előbb átfogja nézni, tehát hagyja itt és holnap jöjjön el a szerkesztőségbe, amidőn azok közölhetésére nézve véleményét tudatni fogja. K. ur megelégedetten távozott a kapott válaszszák Másnap beállít a szerkesztőségbe és kíváncsian várja a választ. Pár perc múlva belép a szerkesztő és a következő nem éppen kedvező kijelentést tette az ifjú poéta előtt:
