Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

1906. julius 29. KŐVÁRVIDÉK 3 ményesség, kellene. Csak úgy dűlnének hozzánk \ az idegenek. De hagyjuk mi az idegenforgalom emelést pihenni. Térjünk a magunk dolgára. Fájdalmas tapasztalat, hogy saját véreink, szeretett test­vérünk, benszülött magyarjaink kiváló elősze­reteteit mellőzve a honi elsőrendű fürdőhelye­ket, a drága százasokat, ezreseket külföldi fürdőkbe cipelik, idegen helyen költik el merő gavallérságból, pöffeszkedésből, feltűnési visz- ketegségből, hogy lássa a külföld mennyi pénzük van a magyaroknak, mily lovagok mily úri emberek. Már pedig jobb volna, ha mindezt nem hinnék el az idegenek és mi a pénzüket csak idehaza költenők el; ha már idegen pénzt nem tudunk ide hozni, hát legalább a mienket tart­suk itthon. Valóban itt volna már az ideje ha e téren a legerősebb akciót inditanók s valahogy meg­tudnék értetni a magyarokkal, hogy minden fillér, mely az országban marad, előmozdítja nemzetünk vagyonosodását, népünk jólétét. Hisz ha nem hemzsegne Magyarország annyi kiváló, értékes fürdőhelytől, nem szóla­nánk, de igy duplán fájdalmasan kell, hogy érintsen minden igazán érző hazafit, ha elgon­doljuk, hogy minden nagyobb lelkiismeretfurda- lás nélkül viszik ki a százezreket. A kinek módjában áll az üdülés, a nyara­lás, a fürdőzés, ne azt tekintse, hogy a külföldi fürdőknek való felkeresése elegáns arisztokrata- szerű, gavalléria hanem nézze elsősorban és mindenek felett, hogy nyaraljon, üdüljön, pihen­jen. S ha már azt nézi, egy fikarcnyi önmeg­tagadás sem kell hogy a honi fürdőket látogassa, mikor ezek tetemesen felülmúlják amazokat. Végre itt az ideje már, hogy a gavallér tempókat félretéve, hazánk, nemzetünk javáért, jóvoltáért, hatalmassá tételéért hozzunk meg oly áldozatot, a mi egyáltalán nem áldozat, hanem kötelesség. Tegyük meg tehát köteles­ségünket. HÍREK. Julius 25. Adószedés. A nagykárolyi m. kir. Pénzügy­igazgatóságnak 35,209/IV - 1906. sz. rendelete alapján az állami adók befizetésére a követke­zőket közölhetjük: A f. évi június 23-ról kelt 28,352. sz. rendelet értelmében a 200 koronát és ennél nagyobb összegű évi adót fizetők 1905. és 1906. évi I. és II. évnegyedbeli adótartozá­sága is, holott nálunk a régi jó kisasszonyt is kiküszöböltük s a leányokat nagysádozzuk, va­lóban Kínáig nincs ilyen több. Volt a társaságban egy igen kedves olasz nő az ő kis bambinójával (kis leánykájával) egy gyalogos kapitánynak a neje, ki rendkívül ra­gaszkodott feleségemhez, mindig vele szeretett együtt lenni, pedig feleségem nem beszélt olaszul, ő pedig nem beszélt németül s csakis annyiban tudták egymást megérteni, amennyit én tudtam tolmácsolni, ez pedig édes kevés volt. Amikor elbúcsúztunk egymástól, kezét megcsókoltam. Ezzel oly zavarba hoztam, el­pirult s nem tudott hirtelen szóhoz jutni. Ez sem szokás a szép olasz földön s talán ez is egy jó szokás. Végre egy más eset, talán a legérdekesebb. Pigna d’ Andorz állomáson beszállóit egy igen csinos fess asszony, szőke volt s lehetett 20-22 éves, vele egy ur 30-35 éves, úgy látszik fiatal házasok voltak nászuton. Miután elhelyezkedtek, mindketten az ablakon kinézve a vonat elindulása után egy parkban levő csinos villára a vasút mellett olyan megjegy­zést tettek magyarul beszélgetve, amiből azt lehetett következtetni, miszerint ők kettecskén ott igen kellemesen töltötték az időt. Én bor­zasztó zavarba jöttem s hogy ezt elpalástoljam szemeimet dörzsölgettem. Feleségem, meleg lévén a kupéban, elszunyokált s ez még jobban sukat 1906. július 15-ig kamatmentesen fizethet­ték. A 200 koronánál csekélyebb összegű évi adót fizetők 1905. és 1906. évi első évnegyed­ben adótartozásukat két résztetben: 1906. év október végéig és 1907. év végéig kamatmen­tesen fizethetik, az 1905. évet megelőző időből, valamint az 1906. évi második és következő évnegyedből származó adók kamat mellett fi­zetendők. Ezen tartozás, ha esedékességük ide­jében nem fizettetnék, be is hajtható. Ha azonban adózó ezen kötelességét vagyoni viszonyaiban beállott s igazolt méltánylást érdemlő körülmé­nyek folytán nem teljesíthetné s adója az ötszáz koronát meg nem haladja, úgy ezen tartozás kamatmentes részletfizetését kérelmezni jogo­sított. Ez annak idején hirdetmények útján kö­zölve volt. A július 24-ről kelt 35209,906 IV. sz. rendelet eképpen intézkedik: Mindazon adó­zók ellen, kik az 1905. évet megelőző időből adóval hátrelékban vannak, esetleg az 1906. évi II. évnegyedi tartozásukat sem fizették és a miniszteri rendelet értelmében kedvezményre anyagi viszonyok vagy jövedelmező források alapján igényt nem tarthatnak, a végrehajtási eljárás - tekintettel a fizetésre beállott ked­vező időpontra — haladéktalanul folyamatba teendő s nem fizetés esetében minden fokozat­ban keresztül vezetendő. Szigorúan meghagyja a rendelet, hogy az illető adózók ellen összes kincstári tartozásuk erejéig a végrehajtás meg- nditandó. Baleset. F. hó 25-én délután 1 órakor Vojth Bogdánná asszonyság egy nála tartózkodó ven­dégét kocsin a hosszufalusi állomáshoz kisérte. A hosszufalusi úton az úgynevezett „fácános“ előtt szembe jött velük egy szekér. Mindkét szekér egy oldalra tért ki, ami azt eredmé­nyezte, hogy a Vojth Bogdánná asszonyság ügyetlen kocsisa belehajtatott az árokba. A kocsi természetesen belefordult az árokba, maga alá temetve a benne ülőket. A kocsis a hirtelen eséstől fejét vesztve kapkodni kez­dett s csak egy arra jövő ember fordította fel a szekeret a másik szekér kocsisával. Vojth Bogdánnét és vendégét eszméletlenül emelték fel. Közben Nagysomkútról két kocsin szintén az állomáshoz hajtottak s az utasok leszállva fokozta zavaromat, gondoltam: Uram Isten, mi lesz, ha hirtelen felébred s magyarul szól hoz­zám. Szerencsére ők az ablaktól befordulva egyenesen a más oldalon levő folyosóra siettek. Én ezt a kedvező alkalmat használtam fel arra, hogy feleségemet megsimogatva, felköltsem őt. Figyelmeztettem őt a kellemetlen helyzetre, amibe önhibámon kívül s az ő gondatlansá­gukból estem bele s nehogy őket is még kel­lemetlenebből érintse a dolog, abban állapod­tunk meg, hogy oláhul fogunk beszélgetni. A kínos helyzetből azonban végtelen örömünkre Savómban megszabadultunk, miután ők itt kiszálltak. Szolgáljon ez az eset mindenkinek okulásul az idegenben. Legyünk óvatosak s csak akkor beszéljünk san géné magyarul, ha előbb megbizonyosodtunk, kik az utitársaink, mert ma már mindenütt találkozhatunk ma­gyarokkal. És most vegyünk búcsút a szép Olasz­országtól a viszontlátásig, mert aki egyszer látta, újra visszavágyódik oda. Ha majd időm lesz s szívesen veszik, megírom a szép Tirolon keresztül való utazá­somat is. (Vége.) Vojth Bogdánnét, kinek bal karja erősen meg­sérült, kocsijába helyezték s visszainditották, vendégjét pedig magukkal vitték az állomáshoz. Magunk részéről részvéttel vagyunk a kedves néni iránt s csodálkozunk, hogy azzal az ügyetlen kocsissal hosszabb útra próbálkozott menni. Az Iparos olvasókör tagjainak egyike bosz- szankodva beszélte el, hogy az olvasókörben egyetlen újságot nem lehet kapni. A kör he­lyisége maga is hippothesissé vált. Sajnálattal vesszük ezt tudomásul s nem kevés haraggal tölt el, hogy amiért az iparosok annyit küzdöt­tek, mikor fáradságuk eredményre vezetett: lett olvasókör, most semmi sincs. Hát a titkár úr, meg a könyvtáros úrnak nem terjed ki a figyelme arra, hogy ha ők eltávoznak, gondos­kodjék valaki a könyvtárról? Az iparosok ér­deklődése mutatja, hogy a harc nem szalmaláng volt, hanem férfias, komoly gondolkozás elha­tározása egy iparos közös otthon megteremté­sére. Szégyenletes dolog volna, ha az elöljárók hanyagsága miatt az iparosok elvesztenék ked­vüket s megtörténnék a feloszlás. Véletlenség. Soós Sámuel járásbirósági irodakezelő urnák 3-4 év körüli kis fia csütörtökön, azalatt mig édesanyja az udvarra ment, a konyha közepére rövid időre letett fazék forró vízbe beleesett. A bal lábát eléggé megégette a forró viz. Elképzelhető a szülők­nek ijedelme, akik gyermekszeretetükről isme­retesek. Még jóformán magukhoz sem tértek az ijedtségtől, már ott voltak a tudákos nénik, akik egyhangúlag kimondták, hogy az égési helyeket marha ürülékkel kell bekenni s azután bekötni. Ehelyen figyelmébe ajánljuk az ilyen orvosságtudó néniknek, hogy úgy saját jól fel­fogott érdekükben, mint pedig az illető beteg iszonyú fájdalmára tekintettel ebbeli javaslásuk- kal felhagyjanak. Elég gyenge felfogás szüksé­geltetik ahhoz, hogy vegyi bomlásnak indult anyagot, melynek egyszerű belélegzése is káros sebhelyre helyezzenek. Sok eset igazolja azt, hogy ez az orvosság az illető beteg halálát okozta s mérhetetlen fájdalmat okozott hozzá­tartozóinak. Az első segély nyújtásában különben sokat várunk a leendő tűzoltóságtól, mely mindenesetre mentési munkálatokra is ki lesz oktatva. így lehet csak majdan útját vágni a sok ostoba gyógykezelésnek, amit a conservativ nénikből kiverni majdnem lehetetlen. „Assidolin“ a neve annak az orvosságnak, mely nagyon sok embert a kellemetlen izza- dástól megmentett. A köszönő levelek ezrei igazolják, hogy ha valakinek keze, hónalja, lába izzad, az Assidolin használata után a be­tegsége megszűnik. Megóvja a bőrt az izzadás- ból eredő bőrbetegségtől, vagy ha ez már megvan, a legbiztosabb szer, amely ezt ki- gyógyitja - az Assidolin. Cipőgyár Szatmáron. Amint értesülünk, Szatmáron a napokban texcipőgyár alakult „Első Szatmári Texcipőgyár“ cim alatt. A stezseri gyilkossághoz. Mindnyájunk élénk emlékezetében van, az elmúlt heteken a kört- vélyesi határban történt gyilkosság. Emlékszünk dr. Olsavszky Viktor járási tiszti orvos jelen­tésére, melyben azt állapítja meg, hogy Nagy Ferencz nem védelemből lőtte meg Avrám Tódort, amint azt a gyilkos erősitgette, hanem orozva, Ávrám Tódor előieges rászolgálása nélkül. A szatmári kir. törvényszék elrendelte az exhumálást és boncolást, mely alkalommal a törvényszéki orvosok szórul-szóra azt állapí­tották meg, amit a dr. Olsavszky Viktor orvosi Fiatal bükkfa szén kicsinyben és nagyban kapható: Bocsánczy Tivadar és Fia cégnél NAGYSOMKUTON.

Next

/
Thumbnails
Contents