Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

4. véleménye mond, hogy tudniillik Nagy Ferencz nem önvédelemből használta fegyverét, hanem orozva gyilkolta meg társát. „Peres ügyekben útmutató“ cimü könyv jelent meg Újlaki Géza dr. fővárosi ügyvédtől. A mű célja, hogy a jogkeresőknek vezér­fonalul szolgáljon és ekkép felfegyverezze őket a törvény azon parancsával szemben, hogy a „jog nem tudásával magát senki sem ment­heti“. Nagyon szükséges nálunk az ilyen munka, hiszen sok művelt ember sincs tisztában a leg­egyszerűbb jogi dolgokkal. Sokszor van vala­kinek igazsága, ügyét mégis elveszíti, minthogy igazát nem tudta bizonyítani. A most megjelent mű, mely a kívánalmakat mindenben kielégíti, valóban hiányt pótol. Rendszeresen ösmerteti könnyű és világos nyelven a peres ügyekre vonatkozó tudnivalókat, a magánjogi alap­elveket, majd azon peres ügyeket, amelyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, az ipar­hatósági-, a bagatell-, járásbirósági-, cseléd­gazdasági munkás ügyeket, a kihágásokat, a végrehajtási eljárást, a törvénykezési-, ügyvédi-, végrehajtói költségeket és dijakat, az ingyenes jogvédelmet stb. A 144 oldalú könyv ára csak 60 fillér. Kiadja a Világosság könyvnyomda r. t. (VII., Nyári-u. 1. sz.) Budapesten. Meg­rendelhető a szerző Újlaki Géza dr. budapesti ügyvéd utján is (V., Dorottya-u. 11. sz.) az ár és a postadijak beküldése ellenében. CSARNOK. Jobb ma egy veréb... Olga kisasszonynak „nagy műveltségénél egyébb hozománya nem volt, midőn eladó leány sorba serdült. Mint ilyen természetesen neki megfelelő, kiválóbb inteligenciáju férfihez óhaj­tott feleségül menni. Ez a kiválasztott ifjú egy másod éves bölcsészettan halgató volt, aki nem, hogy imádta, bálványozta Olga kisasszonyt, ha­nem a titkon váltott csókok özönében, Isten szabad ege alatt szentül megesküdött, hogy mihelyt professzor lesz, nyomban elveszi. Ha a bölcsész nem is esküdött volna a mindenszen­tekre, Olga kisasszony még akkor is hitt volna, akkor is várt és remélt volna, annál is inkább mert egy komoly kérője akadt, egy kevésbbé inteligens iparos mester ki 20 segéddel dolgo­zott. Ez ugyan megcsókolni soh’ se merte volna Olga kisasszonyt, legfeljebb feleségül vette volna. Az iparos kosarat kapott, Olga kisasszony meg csókot kapott a bölcsésztől, amiért félre téve a rút anyagiakat, nem nyújtotta kezét a jómódú iparosnak. A megsértett mester nem akasztotta fel magát, hanem elvett egy kevésbbé nagy­műveltségű, de pénzel biró leányt. Olga kisasz- szony volt az első aki gratulált a mesternek. Azután elmúlt nagy három esztendő. A böl­csészből tanár lett, a tanárból meg vőlegény. A boldog vőlegény rövidesen oltárhoz vezette szive választottját, igazgatójának kedves, sze- retetre méltó leányát. Es Olga kisasszony? Ő volt az, aki most az egyszer nem sietett gratulálni . . . Nyaralási mánia. Irta: H. J. Még csak be sem köszöntött a nyár őnagy- sága már élénken koníerenciázott férjével az idei nyaralást illetőleg. Sorjába vette az első, másod és harmadrangú fürdőhelyeket, nyaraló­telepeket és a végeredménye a több órai ér­tekezésnek mindig egy volt, nem jutott meg­állapodásra. Ide azért nem megy mert a szom- szédné ott nyaral, amott összeveszett egy barátnőjével; emitt egy kiállhatatlan fiatalember csapja a szelet (egy másik asszonynak), másutt sok a szúnyog; egyebütt tömérdek a közönséges ember. A szegény férjnek minden nagyon mind­egy lett volna, hogy kedves nője Piripócson vagy Barlangfüreden nyaral. Csakhogy őnagy- sága nem a nyaralást nézte, hanem az okokat kereste, hogy hol miért ne nyaraljon. A sok és mind gyakoribb értekezések közben belecsep­pentek a legforróbb nyárba és őnagyságát akkor már a düh, a kétségbeesés sápította és sová- nyította. Nem is kell hangoztatni, hogy mindez az ebédek és vacsorák rovására ment és a férj valóságos mártír lett, aki a világ legrosszabb ebédéit és vacsoráit kénytelen elfogyasztani, így elmúlt a legforróbb június, a mégíorróbb július hónap, nyaralási konferenciák mellett. Egyszerre csak minden átmenet nélkül, az idő­járás gyökeresen megváltozott. A legforróbb nyárból a ieghüvösebb, leghidegebb napok let­tek. Jégesős, lucskos, nedves, szeles augusztusi napok következtek. Á házbeliek, a szemszédok, az ismerősök, valamennyien a rósz időjárás miatt haza jöttek, mert ilyen idő mellett még jobb a nagyvárosban, mint egyebbütt. Őnagy- sága ekkor már dúlt fúlt éktelen haragjában, őrjöngési rohamai voltak, mig egyszerre csak felugrik az asztal mellől és haragosan kiáltja: Ma este elutazom Balatonpatakra. Nya­ralni megyek, mert különben itt lesz a éti! És úgy tett amint mondá. KŐ VÁR VIDÉK ___________ A niammuth, mint Páris lakója. A párisi városi vasút építésére végzett ásatá­sok érdekes régiségeket hoztak napfényre. Ásatás közben ugyanis a munkások egy olyan földrétegre bukkantak, amelyről megállapítot­ták, hogy a jégkorszakból való s amelyben a kavicsok közt egy ép mammuth- és rinoceorosz- fogat találtak. A tudósok megállapították, hogy bár a fog nem a valódi mummuth foga, de min­denesetre egy olyan állaté, mely a mammuthok családjához tartozott. Párisban már máskor is találtak érdekes régiségeket. így körülbelül 40 évvel ezelőtt a kőkorszakbeli ember szerszá­mait s néhány mammuth-csontot, továbbá ló, szarvas, iramszarvas, víziló stb. csontokat ástak ki Páris területén, amiből azt következtetik, hogy azon a helyen, ahol Páris fekszik, már számtalan évezreddel ezelőtt is laktak em­berek. * Egy ja páni nőegyesület. A Japáni ha­zafias nőegyesületnek Joko Okomura asszony a megalapítója. Ez az egyesület különböző jó­tékonysági intézményeket létesített és hála ki­tűnő vezetőnőjének, rendkívül nagy eredmé­nyeket ért el. A kínai háború kitörése előtt a koreai nőkérdéssel foglalkozott Joko Okomura s buzgón fáradozott az asszonyok helyzetének javításán. Az ő befolyásának köszönhető, hogy a koreai kormány leányiskolákat létesített Ko­reában. Joko Okomura maga is nagy összeget gyűjtött Japánban erre a célra. A boxer-láza- dás idején Kínában tartózkodott és gondosko­dott arról, hogy a Kínában elesett japáni har­cosok illően eltemettessenek. A sebesültektől és haldoklóktól átvette utolsó üzeneteiket és megbízásaikat. Amikor visszatért hazájába, be­utazta az egész országot s az eszközök, me­lyeket az egylet rendelkezésére bocsátott, le­hetővé tette neki, hogy az elesettek hátrama­radottjait vigasztalással, tanácscsal és pénzzel lássa el. A béke napjaiban erélyes propagan­dával sikerült 30.000 tagot toboroznia az egye­sületbe, háború kitörésekor pedig már 40.000 volt a tagok száma. Az egyesületnek Ivakura hercegnő az elnöke, sokan a császári ház tag­jai közül pedig pénzadományaikkal támogatják az egyesületet. Az orosz nagyhercegek jövedelme. Mint a legtöbb uralkodónak, úgy az orosz cárnak is gondoskodnia kell az uralkodóház tagjainak ellátásáról. A minden oroszok cárja tudvalevőleg a világ leggazdagabb embereinek egyike, akinek évi jövedelmét 40 millióra becsülik, de ez a jövedelem mégis alig bírja födözni azokat a ki­adásokat, melyeket rokonainak fényes életmódja évenkint fölemészt. Az uralkodóház tagjai öt- venen vannak, akiknek főjövedelmi forrásait az úgynevezett apanázsok képezik, melyeknek eredete I. Pál cárnak egy rendelkezésére ve­zetendő vissza. I. Pál ugyanis Oroszországnak legtermékenyebb vidékein óriási birtokokat foglalt le azzal a határozattal, hogy azoknak jövedelmét az uralkodóház tagjainak javadal­mazására fordítsák. Ezeknek a birtokoknak értéke — amelyekhez Dél-Oroszország legki­tűnőbb és legtermékenyebb szőlőhegyei is tartoznak — 100 év alatt óriásit emelkedett. A birtokok kezelését a házi minisztérium végzi, amely a „cári ház és az apanageok minisztéri­uma“ nevet viseli s amelynek élén Frederiks báró generális, Nagy Katalin cárnő német udvari bankárjának a rokona áll. A nagyher- czegek azonban busás jövedelmeket húznak még azok után a magas hivatalok után, me­lyeket valamennyien viselnek s a melyeket ők maguk közt felosztanak. * Kipling Rudyard és leánya. Kipling Rudyard, a hírneves angol költő Íróasztala mel­let ült s kö teményeinek lenyomatát olvasgatta, mialatt kis leánya mellette játszott a földön. Kipling közben egy megzenésített és nagyon népszerű költeményének, az On the road la Mandalay-nek melódiáját dúdolta. A kis leány egyszerre abbahagyta a játékot, figyelt s végre igy szólt atyjához: — Atyám, te csináltad ezt a nótát? — Igen, gyermekem — felelt az apa ; gyengéden megsimogatva kis leánya arcát. — No, ha te csináltad, — szólt az okos gyermek szigorú, kritikai hangon, - akkor legalább ne énekeld ilyen hamisan. * Az égi testekről. Érdekes előadást tar­tott nemrégiben Lodge Olivér hírneves fizikus az égi testekről, különösen pedig a Marsról, a Saturnusról és a napról. Eddig sokan azt hit­ték, sőt biztosra vették, hogy a Marson emberek laknak, akik ha nem is annyira intelligensek és felvilágosultak, mint a földön lakó emberek, de mindenesetre eszes lények. Akik azt vitatják, hogy a Marson emberek élnek, azzal iparkodnak fölfogásukat igazolni, hogy a hold felületén hosszú, szabályos vonalak észlelhetők, melyeket csatornáknak, folyamoknak, vagy az emberi kéz egyébb más munkájának mondanak. Tény­leg azonban úgy áll a dolog, hogy azok a vo­nalak a hold csodálatosan szabályszerű mozgá­sából származnak és Lodge szerint már az is megdönti a róluk szóló felfogást, hogy ilyen hatalmas dimenzióju műveket emberi kéz kép­telen volna előállítani. Ami a Saturnus holdjait illeti, azokra nézve Lodge megjegyzi, hogy azok számát majdnem lehetetlenség megállapítani már azért sem mert Amerikában folytonosan fedeznek föl uj, holdakat. A Saturnus gyűrűit számtalan meteor alkotja. Előadása további folyamán a napról értekezett Lodge, amelynek nagyságát szerinte elképzelni is alig lehet. A napból folytonosan óriási forró tömegek vál­nak ki, melyek ezer és ezer kilométernyire re­_____________________________1906. julips 29.

Next

/
Thumbnails
Contents