Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
2. KÖVARVÍDÉK 1906. Julius 29. zata a kis gyermek. Anyja ugyanis letette az udvaron s kezébe adva egy darab kenyeret, magára hagyta. Az udvaron szabadon hagyott sertések egyike a gyermekhez ment s észrevéve kezében a kenyeret, azt kezével együtt elkapta. A többi betegek régebbiek. Mindannyian a leggondosabb ápolás s gondozásban részesülnek. Dicséretére válik az elöljáróságnak, hogy a legnagyobb türelmet kívánó mnnkájukat teljes odaadással, szeretettel végzik. Feladatuk talán a legnemesebb. Visszaadni egy családnak a kenyérkeresőt, megmenteni a jelen és jövő számára munkaerőt, amilyen nemes feladat, keresztülvitele Istentől megáldott jóérzésü szivet kíván. — s - a. Az újkor amazonjai. Nőkérdés? Nem lehet eleget írni erről a thémáról, mert kimeríthetetlen s naponta újabb és újabb súlyos problémákat vet fel a mai asszony, aki egymásután ragadja ki a férfi kezéből a fegyvereket, melyekkel az exisztenciá- kért harcol. A nagy városokban már valóságos csapássá nőtte ki magát a nők kenyérharca, a férfi, aki középszerű szellemi, vagy testi munkával keresi kenyerét, minduntalan beleütközik a nőbe, aki olcsóbb munkaerő. A vidéken még kevésbbé súlyos ez az uj állapot, de a nagy szociális nyomorúság mihamar a vidékre is kiterjeszti társadalmunknak ezen betegségét. A feministák talán megütköznek ezen a modoron, mellyel a nőkérdést tárgyaljuk, érvelhetnek azzal, hogy a nő is csak olyan küzdésre és alkotásra termett lény, mint a férfi, hivatkozhatnak az uj szociális gondolkodókra, akik a nők teljes egyenjogositását hirdetik, de mindez szürke theoria. A feminista mozgalom Magyarországon is I terjed. Budapestén plakátokkal agitálnak a nők választói jogáért, gyűléseken, röpiratokban hirdetik az újkor amazonjai az ő igazukat. Hivatkoznak Ausztráliára, ahol már szavazati joga van a nőknek és a szociáldemokratákra, akik szintén a nők korlátlan érvényesülését kívánják. Annyira haladt a feminista propanda, hogy több lapban valósággal leszólták a temesvári nőegyesületet, amely a nők szavazati joga ellen foglalt állást. Biztosra vehető, hogy a feminista mozgalom mind jobban terjedni fog, terjeszti a szociális nyomorúság. A szociális nyomorúság a fundamentuma a feminista mozgalomnak. De nem enyhíteni, nem csökkenteni, hanem mind nagyobbra, sőt visszataszítóvá fogja növelni a feminizmus a szociális nyomorúságot, ha majdan diadalt arat. Próbáljunk csak betekintést venni egy olyan család életébe, amelyet nők tartanak fenn a házon kívül elvégzett munkával. Nemcsak a családi élet megnyugtató érzete hiányzik itt, hanem annak tisztasága is. Nem a gyermek felnevelése képezi a kenyérkereső anya főgondját, hanem a kenyér megszerzése és ez annyira igénybe veszi egész • énjét, hogy fizikai módja sincsen hozzá, hogy j családjával kellően foglalkozzék. Sivár otthon; ez jár a nyomában a nő érvényesülésének. És ha otthona lesz, miért házasodjék a férfi, aki legalább az eddigi tradíciók szerint azért vesz maga mellé egy asszonyt, hogy családi tűzhelyet teremtsen magának és gyermeki legyenek. Ma még elenyésző kisebbségben vannak a korcsmákban étkező családok és cselédek, által felnevelt gyermekek De micsoda visszás szituáció fog kialakulni akkor, ha ez az állapot általánossá fog válni és az asszony a város északi, a férj a déli részén keresi meg a kenyerét. Ezek az okvetlenül bekövetkezendő körülmények csak arra bírhatják mindakét nemet, hogy lemondjanak a házaséletről, amely kevesebb nyugalmat és boldogságot igérend nekik, mint a magános állapot. Hogy milyen kihatással lesz ez az erkölcsökre és népszaporodásra, azt fölösleges kifejteni, azzal tisztában lehet minden ép érzékű férfi és nő. A nő nemcsak testileg, de szellemileg is alatta áll a férfi képességeinek. A história mint megannyi nagy érdekességet említi fel a lángeszű és hősi bátorságu nőket és semmiféle kulturális haladás ezt az ős természeti külömbsé- get kiegyenlíteni nem fogja. A dolgozó nők óriási hányada még a közepes mértékkel mért fizikai vagy szellemi munka dolgában sem fogja kiállani a férfi mellett a versenyt, tehát dolgozni fog kisebb javadalmazással, amit annál is inkább megtehet, mert igényei sokkal kisebbek, mint a férfié. Ez csak oda vezethet, hogy a munkabérét folyton lefogja nyomni a nők versenye, ami természetesen csak fokozni fogja azt az átkozott szociális nyomorúságot, amely már ma is műhelyekbe, irodákba, egyetemekre kergeti leányainkat. Akik oly nagyon lelkesednek a feminizmusért, a müveit idealisták nincsenek tisztában azzal, hogy az újkor amazonjai csak úgy segítik megásni ennek a társadalomnak a sírját, mint a nemzetközi forradalmárok. Pártoljuk a hazai fürdőket! A tulipán megtette az országban a maga hóditó útját; a tulipán révén immár jó útra terelődtünk; legelsőében is hadat izén tünk az idegen iparnak. Ezen a csapáson haladva lankadatlanul: a legkielégitőbb eredményeket fogjuk elérni. Most már azonban folytatni kell az akciót törhetetlen buzgalommal más téren is. íme igen aktuálisak most a fürdő helyek, a melyekben édes hazánk ugyancsak dús. Csakhogy e téren is vagy nagyon szerények vagy — a mi valószínűbb, — igen gyámoltalanok voltunk. Más országok ugyancsak ütik a dobot „elsőrendű fürdőik mellett és a hangos reklámok által világhírré emelik azokat;“ mi meg a még „elsőbbrendübb fürdőink“ mellett el-el szundítunk úgy, hogy a külföld alig-alig vesz vagy szerez tudomást létezésükről. Pedig, pedig de hatalmas idegen forgalmat csinálhatnánk valóban klimatikus, gyógyhatású fürdőink révén; csak egy kis életre valóság, egy parányi leleő kellemes csengésű hangjukkal. Minden templom látogató részére egy imakönyv áll rendelkezésére, benne az eléneklendő zsoltárokkal, így van ez különben minden katholikus templomban is és az angol templomban. Van azonkívül itt 2 apácazárda, hol az apácák kellemes fülbemászó francia templomi énekeket énekelnek s ezt a legelőkelőbb közönség hallgatja végig ájtatosan imádkozva. Az apácák különben igen csinos fehér köpenyt viselnek bíborvörös gallérral. Mellékesen megjegyezve a fejedelemasszony az egyik zárdában fiatal s feltűnően szép volt. Nagyon előkelő lehetett, hogy ily fiatalon lett fejedelemasszony. Az ő végtelen vallásossága pedig azt sejteti, hogy valami nagy katasztrófán esett keresztül. Végre egy pár eset. Genuában a Hotel Aquilaban voltunk megszállva. Estére amikor hazakerültünk, szobánkban három angol misst találtunk. Kérdésünkre azt a felvilágosítást nyertük, hogy mert előre 6 óráig este nem gondoskodtunk róla, miután ott az a szokás, szobánkat másnak adták ki. Úgy látszik a pimaszok azért telepítettek ki bennünket, mert valószínűleg jobban fizették meg a missek a szobát. De én is felháborodva ezen, hiába voltunk a büszke Genuában, nagy spectaculumot csináltam persze német nyelven, amit szerencsére csak a német portás értett meg, ki azután valószínűleg nem adta vissza úgy az olaszoknak, amint azt én ott mérgemben elmondtam, különben meg- gyülhetett volna a bajunk. A portás azután elszállította holminkat egy közeli más hotelbe. Egy másik: Visszajövet Milanóban akartunk kiszállani. Genuában ahogy a vonat megállóit, heten voltunk egy első osztályú szakaszban anélkül, hogy valaki kiszállott volna, csak készültek kiszállani, betolakodott négy igen szép francia nő, mert itt az a szokás, hogy ki-ki akkor száll be a vonatra, amikor neki tetszik s hárman még künn mai’adtak, akik a társasághoz tartoztak, miután igy úgyszólván ránk törtek, kénytelenek voltunk mi kiszállani s Geunaban maradni megszállásra. A délutánt fel kívántuk használni, bolyongásunk közben betévedtünk egy gramofon üzletbe, hol egy Caruzzo kottát akartam vásárolni. Kérdésemre, hogy milyen drága, azt felelte a kereskedő, hogy duodeci frank 12 frank az ára. Megakartam hallgatni egy másik teremben eljátszattam egy másik úrral. A darab megtetszett s újra megkérdeztem most már azt az urat, milyen drágává kotta. Ez már csak öt frankra értékelte. Én ! ezen felbosszankodtam, miként lehet egy 5 ! frankos dologért 12 frankot kérni. Majdnem egy óra hosszáig muzsikáltattam vele több darabot s azután csak 4 frankot Ígértem érte i a másik olasznak, aki 12 frankot kért. Az olasz j erre dühbe jött s hogy valami kellemetlensegem vele nem volt, annak köszönhettem, hogy három úri dáma jött be az üzletbe, mely körülményt felhasználva, hirtelen eltávoztam, de sokáig mind visszatekintettem, nem követ-e valaki, gondoltam magamban, hogy az olasz valamikép visszabosszant engem. így álltam bosszút az olasz kapzsiságán. De hát mit mondjak nagy általánosságban. Az Úristen az olasz földet különösen a partvidéket jobbára csak természeti szépségekkel áldotta meg. Ennek minél intensivebb kihasználása képezi megélhetésüknek majdnem egyedüli alapját, mert termőföldjük egyáltalán nincs s ha van, akkor is nagyon kevés. Ha szabad minálunk a termőföldnek minden előnyét a magunk javára kihasználni, miért ne legyen nekik szabad a természet szépségeit, előnyeit élvezni idesereglett idegeneknek a kizsákmányolása, hisz ők jobbára úgy is csak abból élnek. Egy újabb eset. San Remoban a hotelben volt egy nagyon csinosan berendezett társalgó terem, ott gyülekeztünk össze a hotelben lakó idegenek. 1 Egyik olvasott, vagy képes könyvet nézegetett, a másik társalgóit vagy valamit játszott. Igen egészséges dolognak tartom a náluk divatos szokást, hogy igy köszöntik egymást: Bon dsorno signor, signorina vagy signor. Jó napot asz- szonyoin, kisasszony vagy uram. A megszólítás is asszonyom, kisasszony vagy uram, mennyivel szebb és kedvesebb, mint a nálunk kínai módon berendezett sok mindenféle rangot is előbb- ! valóságot kiemelő megszólítás. A francia is I csak a monsieur-t, madame és mademoiselle-t használja, az olasz csak a signor-t, signorat s signorina-t, amivel körülbelül ki van fejezve a í művelt társaság tagjainak egyéni egyenrangúNagysomkuton lalrAlirí rmm melléképületekkel a Mean levő MOMZdfll eladó. ✓ Értekezhetni velem Erdődön. EÖTVÖS RÓBERT főszolgabíró.
