Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-10 / 23. szám

III. évfolyam.

Nagysomkut, 1906. junius 10.

23-ik szám.

ww r v

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKL1TI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Slőllzetésl ár :

Egész évre

...................8 K Negyed évre . . . . 2 K

Fé

l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér

Fő

szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor.

Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN FUNDEN VASÁRNAP.

Községi kórházunk kibővítése.

Mikor a „Kővárvidék“ első súáma Barna Benő szerkesztése alatt megjelent az olvasóközönség előtt, programmjának érdemleges része abban a kijelentésben, illetve fogadalomban kristályosodott ki, hogy a lap az egész „Kővárvidéke“ de különösen Nagysomkut érdekeit odaadással, őszinte törekvéssel fogja a maga csekély erejéhez mérten istápolni. Es hogy Barna Benő szerkesztő sok egyéb, már a lapja által elért eredménytől eltekintve, ezt a fogadalmat hűségesen betartja, ezt a feltétlenül méltánylandó tényt bizonyítja legújabban az a törekvése, hogy a nyilvános jellegű kórház mellé óhajtván helyezni a járványkórházat. Ez által szerinte az első lépés tétetnék meg ama nagy horderejű fejlődésre nézve, hogy a községnek most csak nyilvános jelleggel felruházott kórháza a közel jövőben közkórházzá váljon.

Tisztelettel kell regisztrálnom eme törekvését Barna Benő szerkesztő urnák, aki úgy látszik nemcsak mint jegyző, hanem mint szerkesztő is tőle telhetőleg iparkodik a község érdekeit szolgálni.

Tudvalevő dolog, hogy a kórháznak terjeszkedési köre csak egy irányban van az u. n. Beibe János-féle telek felé.

Községünk jegyzője felismervén ezen telek megvételének fontosságát, alábbi nyilatkozatot vette ki a tulajdonostól: „Nyilatkozat. Alulírott ezennel kijelentem, hogy a saját tulajdonomat tevő s a kórház mellett fekvő telkemet, melyre Beibe Miklóssal társtulajdonos vagyok, kész vagyok a községnek 2000 korona értékben átadni. Egyúttal kötelezem magam, hogy mindaddig, mig erre vonatkozólag a községtől határozott kijelentést nem nyerek, senkinek a nevezett telket áruba nem bocsájtom. Nagy-Somkuton, 1906. május 31. Beibe János.“

E nyilatkozat által biztosítani kívánta azt, hogy a fent jelzett Belbe-féle telek ne menjen idegen kézre, ami a kórháznak óriási kárára volna.

Ugyanezuttal felhívott engem arra, hogy nem lehetne-e a járványkórházat a Belbe-féle telek megvétele után jelzett helyen felépíteni, azért, mert ily módon a járványos betegek könnyebben kezeltethetnének, másodsorban pedig a község tetemes felesleges költségektől lenne megkímélve.

Kérdésemre, hogy a Belbe-féle telek eladási ára mennyi? azt felelte, hogy 2000 koronát kérnek érte, ami tekintettel arra, hogy nevezett kert 1200 D-ölet tesz ki és belterületen van, nem mondható drágának.

Reményiem, hogy a képviselő-testület a feltétlen megvétel álláspontjára fog helyezkedni, mert a telek megvétele részben a Barthal-féle alapítvány kamataiból, részben pedig tisztán az emelkedő beteg- forgalom által befolyó pénzből fog legfeljebb egy esztendő alatt kifizettetni.

Reményiem továbbá azt is, hogy a „Kővárvidéki takarékpénztár“ a dolog reálizására kamat nélküli kölcsönt fog a kórház részére folyósítani egy évi határidőre, amely időn belül a szívességből adott kölcsön feltétlenül megtéríthető.

Tekintettel arra, hogy a vármegyei főorvos véleményezése nélkül ezen igen aktuális és községünket feltétlenül érdeklő úgy le nem bonyolítható, járásunk főszol- gabirájához Dr. Péchy Péter úrhoz, aki e tervnek különben is egyik legbuzgóbb támogatója, a következő előterjesztést adtam be:

„Az 1876. évi XIV. t.-c. 86. §-a,

A „KŐYÁRYIBÉK“ TÁRCÁJA.

Riviérái útirajzok.

— Irta: Mán Lajos. —

(Folytatás.)

Velencében a sok látnivalótól kimerülve, ki vágytunk a Lidora, az Adriának legelőkelőbb fürdőhelyére, mely egykor Európának volt a legelső tengeri fürdőhelye s most is a Németország, Belgium, és Hollandia hires tengeri fürdői mellett megtartotta nagy népszerűségét. E fürdőhelyen a tengerpartján sok száz méter hosszúságban fasátrak terülnek el, melyek a mi viszonyaink mellett hallatlan magas napi ár mellett adatnak bérbe. Europa minden nemzetségéből kikerülő minden rangú fűrdővendég részére, kik azután egy-egy uszóruhában naphosszat hevernek ezen sátrak előtt részint a tenger fövényén fekve vagy abba önmagukat beásva, vagy pedig a tengerben az itt különösen kellemes és mérsékelt hullámverést élvezve, fogdossák a tenger pókjait és egyébb kivetett állatait, mialatt a vendéglőnek a tengerbe nyíló terraszán számos tagból álló művészek játéka gyönyörködtet. Velence temetőjét a Muranó melletti sziget képezi, mely arról nevezetes,

hogy a sírhelyeket kellő földterület hiányában a temetőben emelt falakba 4 —5-szörös sorokban egymás felett levő fülkék képezik, melyekbe a koporsót betolják s befalazzák, mi mellett a falazást képező lemez a sir felírására van szánva.

Velencének mintegy külvárosát képezi Murano helység hason nevű szigeten. Itt van az a hires üveggyár, amelyből kikerülnek a világhírű velencei üveggyártmányok. Itt készültek már a középkorban nevezetes velencei tükrök. A velenceiek amidőn a Nagy Napóleon előtt hódolatukat akarták kifejezni, rendkívüli műbecscsel biró s itt készült üvegedényeket raktak lábai elé, ki ahelyett, hogy azt szivesen fogadta volna — mert ő a gazdag Velencétől arany és drágakövekből alkotott műkincseket remélt kapni — felbőszülve, barbár szavak kíséretében egyszerűen felrúgta azokat.

Megemlítésre méltó még, hogy Olaszországban a legkisebb pénznem a mi fillérünknek megfelelő centesime, de én ott tartózkodásom alatt ilyet nem láttam. Érdekelt a dolog s kérdezősködtem, mire azt a felvilágosítást kaptam, hogy az élelmes olasz kereskedők az összes apróságokat összevásárolták s a forgalomból kivonták. Most már a legkisebb pénznem az u.

n. soldi vagy sons = 5 centesime, úgy hogy egy pakk gyufáért is ennyit kell adni, holott tulajdonképen csak 3 V, centesime az ára az adóval együtt lévén Olaszországban gyufa monopólium.

Érdekesek itt az ágyak elhelyezése is. Oly magasak, hogy székről kell felmászni azokra. A fűtők a szobákban meg épen csak hogy azt a nevet viselik. Nem adnak azok semmi meleget s ha egy-egy hideg nap van, sokat szenved a jó meleg szobához szokott idegen. Nekünk szobaleány helyett a hotelben egy öreg jó nénink volt szolgálaton rendelve s mert én a meleg szobát nem tudom nélkülözni, addig cirógattam az öreg any ót, mig jó meleget Ígért csinálni. El is követett mindent, még prevaricalt is, két adag száraz gályát hozott be s rakta a tűzre, de bizony nem tudta azt a komisz alkotást felmelegiteni; ezért melegen ajánlom minden Olaszországba utazónak, hogy takarót vigyen magával, mert ennek mi is sokszor hasznát vettük.

Igen érdekes az olaszok viselkedése a színházakban s mulató helyeken is, hol az ő temperamentumaiknak megfelelően nemcsak tetszésüket nyilvánítják szabadon, hanem még inkább nem tetszésüket. Ha valami jelenet, vagy valamelyik művésznek a játéka ellen kifogásuk van, kemény „bastá“-t kiabálnak, fütyülnek és romlott narancsokat s más egyebet dobálnak. Még a legalsó néposztály is nemcsak szemlélője a darabnak, hanem kritikussá is. Ilyen je-