Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-20 / 20. szám

1906. május 20. KOVARVIDEK 3 Anyakönyvvezetók kinevezése. A magy. kir. j belügyminiszter vármegyénkben és pedig a j szatmár - zsadányi anyakönyvi kerületben Iri- miás János népiskolai igazgatót anyakönyv­vezetővé ; a csomaközi anyakönyvi kerületbe pedig Nyisstor Sándor körjegyzői írnokot anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. Névmagyarosítás. Spitz Zsigmond, Spitz Ber- nát itteni lakos fia nevét belügyminiszteri enge­déllyel „Vég“-re változtatta. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye tör­vényhatósági bizottsága e hó 29-én délelőtt 10 és fél órakor tartja tavaszi rendes közgyűlését Nagykárolyban a vármegyei székház gyűlés- termében. Helyesbesités. Mészáros Béla ur gilvácsi vasúti állomási főnök annak helyesbesitésére kért fel benünket, hogy lapunk múlt számában „Megnyert fogadás“ cimü hírünket akként helyesbítsük, hogy ő a kérdéses 29 korona 34 fillért a legjobban magyarul tanuló román anya­nyelvű iskolás gyermekek jutalmazására adta. Téglaégetési engedély. Ekker Béni és Stern Armin nagysomkuti lakosok engedélyt nyertek arra, hogy saját szükségletükre szükséges tég­lát saját telkükön készíttessék és égessék. Halálesett. Rubinstein Jakabné e hó 15-én éjjel 36 éves korában rövid három napi szen­vedés után agyhártya lobban községünkben elhalt. Váratlanul érte e súlyos csapás az elhunyt férjét és három kiskorú gyermekét. Az elhunyt­ban Ecker Béniné testvérét veszítette. A karulyai sebesültek. Községünk kórházába két karulyai sebesült ápoltatik. Mint örömmel értesülünk a gyógykezeltek egyike annyira felépült, hogy a korházat f. hó 13-án elhagyta. A másik sebesült állapota szintén veszélytelen. Uj politikai lap. A „Nagykároly és Vidéke" cimü hetilap, e hó 15-től politikai lappá alakult, 48-as programmal. A lap szerkesztője Papp Béla ügyvéd lesz, ki ezen lapnál már régebben szer­kesztő volt. Országgyűlési képviselóválasztók összeírása. Mint már lapunkban közöltük, a választók név­jegyzékeinek folyó évi kiigazítása iránti mun­kálatok újbóli foganatosítása kérdésében hozott határozatot a m. kir. belügyminiszter tudomásul vette. Ennek alapján Szatmárvármegye központi választmánya f. május hó 12-én tartott ülésé­ben a névjegyzékek újbóli kiigazítását rendelte el, annak eszközlésére határidőül a f. évi május hó 20-tól junius hó 5-ig terjedő időt állapította meg. A nagysomkuti választókerületbe az ösz- szeiró küldöttségeket újból a következőleg ala­kította meg: Az első összeirási szakaszba: elnök: gróf Teleki Sándor birtokos, Nagysomkut; ren­des tagok: Hirsch Ernő községi jegyző, Kapnik- bánya és Lengyel Andor körjegyző Sz.-Dombó. Póttagok: Szeráfin Elemér vállalkozó, Nagysom­kut és Székely Ernő körjegyző, Törökfalu. A második összeirási szakaszba: elnök: Mán Lajos tak.-pénztári vezérigazgató. Rendes tagok: Pap István ev. ref. esperes és Szabó Ernő körjegyző, S.-M.-Berkesz. Póttagok: Simon Ignátz kör­jegyző, Szakálosfalu és Szabó Albert tanító, Koltó. A harmadik összeirási szakaszba: elnök: Syllaba Ernő uradalmi főerdész. Rendes tagok: Barna Benő községi jegyző, Nagysomkut és Szotyori József uradalmi intéző, Hosszufalu. Póttagok: Erdős Aurél körjegyző, Csőit és Ke­resztény Lajos körjegyző H.-Lápos. A negyedik összeirási szakaszba: elnök: Brunner Károly birtokos, Pribékfalu. Rendes tagok: Rácz Dezső körjegyző Hosszufalu és Kozma János közgyám, Pusztahidegkut. Póttagok: Ungur Jakab kör­jegyző, Pribékfalu és Drágos Gábor P.-Hidegkut. Figyelem. Ezennel tudomásukra hozzuk a lakosságnak, hogy a képviselőválasztásra sza­vazattal bírók összeírása — illetve a szavazók névjegyzékének kiigazítására határnapul a f. évi május hó 25. napjának d. u. 2 órája tűzetett ki a községházához. Elöljáróság. Gyászhir. Herskovits Mózesné szüleit Hers- kovits Róza 53 évi boldog házasság után 72 éves korában községünkben elhalt. A ki Mózsi bácsit ismeri az mély szomorúsággal vett tudo­mást arról, hogy az ő hitvese e hó 13-án este V, 7 órakor elhunyt. A család mindent elköve­tett arra, hogy a kedves beteg életét fenntartsa, hogy az nem sikerült az egyenesen a végzet dolga. Temetése e hó 14-én délután 5 órakor ment végbe nagyszámú közönség részvétele mellett. Teljes részvéttel adunk hirt a gyász­esetről s kívánjuk, hogy a jó Mózsi bácsi és családja nyerjen vigasztalást községünk általános részvétében. Herskovits Mózesné hirtelen rosz- szul lett, de az orvosi segély valamennyi könyebülést szerzett neki időlegesen. Már úgy vélte a környezet, hogy felépül és ime beállott a katasztrófa, a mely gyászba borította a csa­ládot. Emléke sokak leikébe fenn fog maradni. laszolni, alig győztem elmondani mindent, mely szüléimét érdekelte. Látható gyönyörrel hallgatták minden sza­vamat, szülőig büszkeséggel mutattak be az érkező vendégeknek, mint az erdélyi arany­bányák legfiatalabb hivatalnokát. És én úgy éreztem magamat, mint az a fiatal kis fecske, melyet anyja repülni megtanított, örvend, hogy szárnyra kelhet, de busul, hogy ott kell hagynia az ősi fészket. Egy reggel atyám, a régi táblabiró-világ egy késő sugara a következő szavakat intézte hozzám : — Tegnap néztem át bizonyítványaidat és legnagj'obb megelégedésemre tapasztaltam, hogy szép tehetségedet parlagon nem hevertetve, nem hoztál szégyent családunk nevére. A fárad­ságos munka után jót fog tenni neked egy kis szórakozás, melyet bizony itthon nem igen találhatsz. Készülj fel, a napokban utazz el. Hogy merre utazol, egészen tőled függ. Igyekezz gyarapítani ismereteidet, tanulni a külföldtől, de ne feledd el soha, hogy: „extra Hungáriám non est vita.“ Itt az útiköltség. Takarékoskodj a, P®n?zel> hol szükséges, de ne sajnáld ott, hol látkörödet bővitheted — mondá és egy pénzzel telt borítékot adott át nekem. Meghatva köszöntem meg jóságát. A kö­vetkező pár nap hatalmas készülődésekben telt el. Az egész ház nem csinált egyebet, mint nekem pakolt és azon gondolkodott, hogy mit felejtett még el és mit volna jó még elvinni. Végre elérkezett az indulás órája és én megrakodva szülőim áldásával és jóakaratu figyelmeztetéseivel, könnyek közt keltem útra. Bejártam sok vidéket. Láttam a magyar tengert magyar nélkül, a fűméi kormányzót palota nélkül, a velencei dogé palotát dogé nél­kül, az osztrák Triestet osztrák eszmék nélkül. Végigrobogtam Európa csataterén a csoda szép Lombardián, megnéztem Mantuát, melynek falai először látták harcolni a nagy nemzetet a kis káplár zászlói alatt. Láttam Solferinót, Custozzát és Villafrancát, mind oly nevek, melyeket véres betűkkel örökített meg a történelem múzsája. A rohanó vonat lassanként végig száguldott a végtelen olasz rónán és én az Etsch festői szépségű völgyében találtam magamat. Borg- hettonál hagytuk el az olasz határt. Örvendtem, hogy újra a monarchia levegőjét szívhatom. Késő este volt, midőn megérkeztünk Tri- entbe, hol szintén szándékoztam tölteni egy néhány kellemes napot. Festői szépsége, múltja nagyon érdekelt. Hűvös, komor idő szeleütött meg midőn a kalauz Trientet kiáltva, kinyitotta ko­csim ajtaját. Kufferemet kezembe véve, bő köpenyegembe burkolózva léptem ki. Rettenetes időben találtam magamat. Szakadt az eső oly erővel, a milyennel csak az Alpok ködtől, jégtől és örök hótól szikrázó bércei közt tud esni. Metsző, hideg szél süvített végig az Adawelló felől. Megdördült az ég és a villámok fényét százszorosán adta visza menydörgés, a mint a hegykatlanok közt elhalt csak azért, hogy ismét megújuljon. Nincs fenségesebb valami, mint egy ilyen Ítéletidőt magas hegységben biztos fészek­ből, egy vasúti kocsiból vagy meleg szobából végig élvezni, de nincs rettenetesebb, mint sza­bad ég alatt kiállani. Jaj annak a pásztornak, vagy vándornak, kit Gyűjtés. Dr. Péchy Péter járásunk főszol- gabirája rendeletileg hívta fel a járásbeli jegy­zőket, hogy a , karulyai eset áldozatai családjai részére a gyűjtésit rendeljék el. Pályázat nitfak építésére. A nagykárolyi m. kir. állam építészeti hivatal a győrtelek- fehér- gyarmat -csekei törvényhatósági közúton vég­rehajtandó munkálatokra árlejtést hirdet. A 78341 K 86 f összeg erejéig engedélyezett munkálatokra zárt ajánlatok a f. évi május 31-ik napjának d. e, 11 óráig a már nevezett építészeti hivatalhoz benyújthatók. Mi a legnagyobb ajándék? Mindenesetre, ha az egész világot megkapjuk. Erről a következő hirt olvassuk A Nap május 17-ik számában: „Egy egész világot! Kellemes meglepetést szerzett vevőinek Dörge Frigyes bankháza azzal az egy méter nagyságú, sokszínű világtérképpel, amelyet most adott ki. A legújabb fölfedezése­ket szemmel tartó térkép elkészítését a bankház egyik legelső budapest kartográfiái műintézetre bizta, amély feladatát kiváló magyar szaktudó­sok vezetésével és közreműködésével mesteri módon oldotta meg. Valóban fölösleges egy ilyen pedagógiai jelentőségű munka nagy gya­korlati értékének méltatására a szót pazarolni. Csupán azt kell nyomatékkai hangsúlyoznunk, hogy ezt a művészileg és technikailag elsőrendű Dörge-féle világtérképet ingyen bocsájtja közre a bankház, ami mindenesetre meleg elismerést érdemel, hiszen a térkép előállítása tetemes költségekkel jár. Meg vagyunk róla győződve, hogy Dörge Frigyes bankházának ez a külön­leges és előkelő reklámja olvasóink köréből is tömérdek uj vevőt szerez, miért is utalunk a népszerő bankház osztálysorsjegy osztályának jelentésére, a melyet mai számunk hirdetési rovatában talál az olvasó. Nyilvános köszönet. A karulyai sebesültek családjainak felsegélyezésére újabban az alábbi adományok folytak be szerkesztőségünkhez: Kovács Dániel úrtól 10 K, Mányó Márton ur Csoltról 2 K, Lingvay Tamás csendőrörmester úrtól 2 K, Goldstein Sámuel 1 K. Az adomá­nyokért a segélyezendők nevében hálás köszö­netét mond: a szerkesztőség. Adórendezés Csolton. A napokban kezdte meg működését Mező Károly pénzügyi szám- vizsgáló a csolti körjegyzőségben a hol az adórendezési munkálat már folyik. hegyek közt ér el a zivatar. Ha az Isten különös kegye megvédi a villámcsapástól, ne rebegjen hála fohászt, mert a következő pillanatban szélvész sodorhatja a mélységbe, vagy egy kiszakított íatörzs, lezuhanó szikla adhatja meg neki az utolsó kenetet. Ilyenforma gondolatok kergethették egy­mást agyamban, mert hirtelen ama merész, de gyors elhatározásra jutottam, hogy ha nem akarok a fent említett úri emberek sorsára kerülni, minél elébb valami meleg fészek után kell néznem. Az akadémiában mindig jó phisicusnak tartottak és e tulajdonságomat megfelelően méltányolták is. Tudtam, hogy a hang légzést okoz, légrezgés könnyen oda csalhat egy pár kósza villámot, ezért nem is mertem hordár után kiabálni, hanem bal kezemmel kufferemet, jobb kezemmel a szélvésztől minduntalan le- kérezkedő kalapomat tartva, rohantam a pálya­udvar felé. Úgy emlékszem, azért siettem any- nyira, hogy az esetleg nekem szánt villámok ne érjenek utói. Végig siettem a pályaudvaron, és megáll­tam a vendéglői kocsik előtt. Ilyen közönséges neveken mint Fehér bárány, Fekete macska, Central, Európa, hamar átsiklik az ember. Jobb hiányában már be akartam ülni a Fekete macs­kába, midőn egy érces hang büszkén kiáltá: „Habsburghof.“ Legyünk hát egyszer loyalisak, gondoltam magamban és megváltoztatva előbbi elhatározásomat, az említett hang irányába tar­tottam. Mély és rendkívül alázatos hajlongások közt nyitotta ki egy borotvált képű portás a kocsi ajtaját. (véKe köv.) megléteire kerestetik. Ajánlatok e lap kiadóhivatalához küldendők.

Next

/
Thumbnails
Contents