Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-17 / 51. szám
II. évfolyam. Nagysomkut, 1905. deczember 17. 51. szám. Előfizetési ár : Egész évre ...................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN niNDEN VASÁRNAP. „Reflexió." Simon József úr „ Reflexió “-ját nem hagyhatom szó nélkül. A „Kővárvidék“ november 19-iki számában „Kövessük a nemes példák cim alatt egy eszme felkarolására kértem Nagysomkut és vidéke közönségét. Ez eszme — mint emlitém is — Neubauer Hermin emberszerető szivéből fakadt. Ez angyallelkü nő, szive megesik ezeken a kis szenvedőkön — tollat fog s kérve-kéri a pénzintézeteket, tisztviselőket, orvosokat, ügyvédeket, papokat, tanitókat, — a társadalom összes tényezőit — kötelezzék magukat önként arra, hogy éven- kint egy előre meghatározott nap tiszta jövedelmének bizonyos százalékát, a szegény gyermekek felruházására, segélye* zésére adják. Fenséges idea! Krisztusi eszme! . . . Ki ne lelkesedne ezért? Ki ne karolná ezt fel? * Mint méltóztatnak is tudni az államt iskolai Gondnokság minden évben gyűjtési rendez a szegény iskolás gyermekek felruházására. Ezt rendesen két nagyobb tanuló végzi. Látva, hogy a szülők nem szívesen engedik e célra gyermekeiket s azok sem teszik valami nagy kedvvel, iyy akarván ezután azt az összeget, mire iskolánknak évenkint szüksége van, összehozni — vittem kérésemet a közönség elé . . . Simon József úr ez akciót nem látja jogosultnak. „Jogosult e társadalmi akció akkor, ha csonka, béna, vak, siketnéma, munkaképtelen szülők gyermekével, vagy népes család árváival találkozunk, de egyéb tekintetben, legyen határa a jótékonyságnak.“ Ejnye, ejnye ! Hát csak a csonka, vak, siketnéma — szegény ? Csak ezeket kell segélyezni ? Egyéb tekintetben legyen határa (?) a jótékonyságnak? Tessék elhinni, sokkal szánandóbb alakja az a társadalomnak, kinek nincs édes apja, ki anyja szeretetének boldogító gyöngédségét sem élvezi; aki fázik, éhezik — lelkileg, testileg szenved s nem tudja mivel könyörületre bírni az embereket. S mit gondol, mi lenne az ilyen gyermekekkel, ha nem lennének irgalmas szivü emberek ? „Legyen határa a jótékonyságnak akkor, midőn az apa, anya erős, szívós, munkabíró, de gyermekét megbocsáthatlan vétke, bűne miatt elhagyja esni, utcán csavarogni éjjel és nappal és részeseivé engedni lenni a tolvajlásnak, erkölcsi züllésnek. Természetesen, mert“ stb. Én még az ilyen gyermeket is segélyezném. Letörölném a gyermeknek s annak a bizonyára sokat szenvedett édes anyának keserű könyét, mert higyje el, az a szegény gyermek nem tehet arról, hogy az ő apja dologkerülő — iszákos . . . De hát hol vannak ilyen gyermekek ? Olyan családapák, minőket cikkében fest ? Nálunk - hála Istennek — nincsenek. Ha lennének, akkor igazán gyermekmen- helyek létesítése iránt szólítottam volna fél társadalmunkat . . . S aztán „a jótékonyság, még ha érdemet- lennek adjuk is, soha Isten áldása és méltó jutalom nélkül nem marad.“ * Előttünk Neubauer Hermin példája: Kövessük! Női szívből jött — száljon először is a női szivekhez . . . Alakuljon meg e bizottság, melynek egyedüli teendője lenne alkalomadtán oda hatni, hogy e valóban nemes célra minél többen adaA „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. „Gróf Palotay szerelme."- Irta: Csávolszky Mihály. A jó bérvölgyiek hivták igy csupán s erről a szerelméről sokat tudtak regélni; mikor otthon a törököktől épített bérvölgyi ódon kastélyban levizsgázott s szülei elismerése folytán elérte a legnagyobb műveltségi rekordot, felvitték őt az ország fővárosába vidám asszonyok köreibe, a kiknek a csókja méz és méreg egyszerre. A nőiesen fiatal szép Palotayt szívesen látták mindenütt, hiszen még rangjának nim- buszsza nélkül is s a miniszter unokája lázasabb dobogásba hozhatott volna forró asszonyi sziveket. Falusi szerelméről sok szó esett; de csak egy igazi szerelme volt! 1899-et írtak s a fővárosban nagyon zajos élet folyt. A komor mogorva épületek termei esténként fényárban úsztak, pezsgős vidám társaság mulatott a komor boltivek alatt. Fényes estélyek, bálok egymást érték. Lejött az udvar is, több főherceg, főhercegnő, az utcákon cifra egyenruhás szolganép járt-kelt s robogtak fel-alá kocsissaikkal s bakájaikkal. A nagy Palotay gróf kis fiáért rajongott mindenik, kinek érdekesen szép megnyerő modora volt. Finoman metszett profilja szinte leányos gyöngédségü s göndör fürtjei selymes csigákban omlottak homlokára. Minden előkelő mulatságon részt vett a fiatal Palotay gróf, bemutatta magát az arisztokrácia hölgyeinek s fáradhatlan volt a táncban és udvarlásban. A protestánsok bálján ösmer- kedett meg a szép és .gyönyörű Mátravölgyi Margittal, Mátravölgyi Szilárd bájos leányával, a kiről elvolt terjedve, hogy az ország legszebb leánya. Soha klasszikusabb fejet nem mintázott szobrász az övénél és szemei ezek a szép mandula metszetű sötét szemek, amelyekre selymes pillák borultak, beteggé tették a szivét minden férfinak, a ki beléjük pillantott. Karcsú és mégis délceg alakja nem volt tulmagas és idomainak szobrászi tökéletessége megigézett lebilincselt. Korunk egy hírneves festője, a ki lefestette, azt mondta, hogy bejárta egész Európát, de hasonló szépséget nem talált. Mátravölgyi Margit az első pillanatban elragadta a fiatal Palotay grófot, úgy, hogy a négyest is vele táncolta. Kétségtelenül Margitra is nagy hatással volt a gróf, de büszke, nemes lány létére, tartózkodással fogadta a gróf hódolatait. A báléj végén nehány szál ibolyát adott át a gróf a szép leánynak és a viszontlátás lehetősége felől tudakozódott. Margit zavara leírhatatlan lön. A gróf tiszteletteljes modora ellen nem lehetett kifogása, de érezte azt is, hogy egyetlen meggondolatlanul kiejtett szó egész életére kiható Tehet. Nemet mondani végtelen nehéz volt egy az élet legnagyobb sikereivel felérő hódolásra s mégis, ha e szót nem mondja ki, vagy nem elég érthetően mondja ki s a gróf szabadságot vesz magának csak egyetlen látogatására is, Margit hírneve nem lesz az, ami eddig volt. A nagy szépség átka, hogy nem csak veszélyes imádók, de irigy rágalmazók figyelmét is magára vonja öntudatlanul és észrevétlenül. Margit ingadozása csak egy pillanatig tartott. Aztán, mint a ki tudja, mivel tartozik önmagának, megmondta nyíltan, hogy a gróf sohasem láthatja őt viszont, hacsak véletlenül nem találkoznak. A fiatal Palotay szótlanul hajtott fejet és világért sem lépte volna át Margit tilalmát. Margit, budán csibai Bocskóy Endréné gazdag bácsmegyei földbirtokosné, nagynénjénél volt megszálva; azonban ablakai alatt, ha elAz összes női puhakelmék rendkívül olcsó leszállított áron haphatók = Szappanyos «T e n C> divat=, vászon=, diszmű=, rövid= és ■—■ - pipereáru üzletében Nagysomkuton (Városház épület.) — Újévi ajándéliiil I Minden vevő, ki nálam 10 korona összegig vásárol, teljesen ingyen kap egy művészies kivitelű életnagysága arcképet saját vagy — egy általa adott — bármily más fénykép után. Egy ily képnek ára máskép körülbelül 20 korona. Karácsonyi alkalmi vétel!
