Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-17 / 51. szám
2 1905. deczember 17. KOVARVID.EK kozzanak. S csak nők legyenek a tagjai! Mindjárt többen fogják neveiket adományaikkal a Bocsánczy Márton úr üzletében kitett ivre feljegyezni. Mert:-»Ki is tudna ellen állani, Ha szívből esd a hölgy: Legyen bár keble jég — Vagy — mint a bérei tölgy.« Hiszen „Kőváru derék, minden szép eszméért rajongó hölgyei a hnmánizmus érdekében ezt meg is teszik . . . S ha majd ők állanak e szent ügy élére — nyilvánítsuk tehetségünk szerint az ember szer etet, segélyezés és jótékonyság magasztos erényét! Ne feledjük: „Istennek ád, a ki a szegényen könyörül. „Aki pedig a szükölködők kiáltása elől bedugja fülét, nem fog meghallgatást nyerni, mikor maga kiált segélyért.“ Szűcs Gyula. Mily befolyással van a faanyag beérése a gyümölcsfák termékenységére. — Irta: Csávolszky nihály. (Folytatás és vége.) Egy másik hathatós eljárási mód a faanyag beérésének elősegítésére, kivált törpefáknál a hajtások csavarásában áll, e végből már augusztus hóban kiválasztjuk a meghagyandó nyári hajtásokat, a többi hajtások felső végét pedig a fonásnál alkalmazott csavarási módhoz hasonlóan becsavarjuk. Ennek következménye, hogy az ily módon becsavart hajtások sok virágbimbót fakasztanak. Magas törzsű fákat oly módon lehet nagyobb termőképességre kényszeríteni, hogy a hajtások és gályák végeit lefelé behaj- litjuk és egy alkalmas kötőszerrel megerősítjük. Ez a hajtások becsavarásához hasonló műtét, és ugyanolyan eredményt is idéz elő; legjobb ha ezen eljárást augusztus közepe vagy vége felé visszük véghez, azonban ilyenkor a leköi tött hajtások feloldását és a fák metszését mindjárt a lomb-hullatás után kell keresztülvinni. A gyümölcsfák Beérésének egyik legnagyobb ellensége, számos gyümölcsfajunknál mint az őszi baracknál, a nagy nedvesség, mely többnyire október eleje felé beszokott állani (levonva az idei rettenetes novemberi esőzést.) Célszerű tehát főleg törpefákat szalma vagy más mesterséges védburkolattal a nedvesség behatása ellen megvédeni mert a nedvesség következtében tökéletesen be nem ért gyümölcsfa hajtásai ugyanis már az első keményebb fagy beáltával lefagynak és elszáradnak. Ezek lemetszésekor pedig a keletkezett vágási sebhelyek elősegítik az annyira káros fagyanta képződést, mire a teljesen be nem ért csontár gyümölcsfajok amúgy is nagy hajlandóságot mutatnak. Sokszor azon nézettel találkozunk, hogy a fák életnedve a téli időszakon át a felső részeiből a gyökerekbe húzódik vissza, tavasszal ellenben ismét a törzs, illetve galyakba hatol, úgy hogy a gyümölcsfák télen át nedv- telenek volnának. Ezen nézet helytelen voltáról gyorsan meggyőződhetünk, ha szemeink előtt évenként lejátszódó jelenségekre figyelünk, egyike azon jelenségeknek, mely a fenti állítással nehezen egyeztethető össze a fák elfagyása kemény téli időben. Ha a fák télen át minden nedvet nélkülöznének, úgy alig adhatnék okát annak, miképen lehetséges, hogy a fagy sokszor erőszakosan szétrepeszti a gyümölcsfákat. Ellenben könnyen megtaláljuk az okát ezen jelenségnek ha feltételezzük, hogy e fák télen át is nedvteltek. Kisértsük meg a tudomány segítségével ezen kérdés megoldását. Tudvalevő dolog, hogy a fák nedve nagy meny- nyiségben vizet tartalmaz. A magasabb hőfok következtében ezen nedv cseppfolyós állapotban van, s mindaddig marad ezen halmaz állapotban, mígnem a szükséges hőmennyiség tőle elvonatik. Ezen erőszakos repesztésnek a fák annál inkább ki vannak téve, minél nedvdusabbak. Ha a fák pld. nedvtelenek lennének, úgy felesleges volna gyengébb fákat és hajtásokat a hideg ellen megvédeni. Azonban a tapasztalt és elővigyázó szakember és a figyelmes laikus igen jól tudja, hogy külföldi növényzetei tönkremennek, ha azokat nem védi meg kellőképpen a hideg ellen. A hő elvonása főleg oly fanemüeknél történhetik meg könnyen, melyek igen vékony kérgüek, mig ellenben a vastag kéreg, mint rósz hővezető, már magában véve is elegendő védelem. A rósz hővezetőkhöz tartóznak a különféle mohfajok is, miket a fák jött az alkony, a dunáról hűs szellő s az elypsz- ről Platán és Hárs rejtelmes suttogásai között megjelent a szürke palota előtt a fiatal Caesar s kezében Margit legkedvesebb rózsájával egy csomó Nyphetossal s ábrándos tekintetet vetett az első emeleti sarok ablakra, a hol Margit már rendesen várta a hódolat e néma jelet. Sohasem beszéltek együtt, de a fiatal gróf beszédes szemeiben ott lángolt egy heves szenvedélyes szív, egész nagy, elementáris szerelme. Egy napon aztán a szép Margit nagynénje bált adott, a melyre meghívták a fővárosban tartózkodó előkelőséget. Bárd Zoltán huszárkapitány révén gróf Palotayt is. Itt találkozott másodszor a szép Margittal és utoljára. A szünóra alatt egy Pálmáktól és más délszaki növényektől árnyékolt fülkében vallott szerelmet a forró vérü fiatal gróf; szivét és vagyonát tette le Margit lábaihoz. Királynői tekintettel nézte most végig a büszke magyar egyszerű nemes leány a térdelő grófot, a kinek délceg alakja, lovagias^ lénye egyáltalán nem hagyta szivet hidegen. És aztán erőltetett bátorsággal igy szólt: A Contessek szerencséjüknek tartanák, ha az Ön kedvesévé lehetnének. Nálunk, a Mátra tövében; kis házunk csörgedező patak partján, lengő nádszál s lombok suttogása között áll. A hol nincs előszoba, csak „pitvar“ — ez nem módi, mi a kérőnkét az anyánkhoz küldjük — akár szolgabiró, akár gróf - a fiatal gróf nem felelt, Margit pedig hátat fordítva - ott hagyta. Palotay-val forgott a világ, de azért művelt úrhoz, lovaghoz illően bevárta a bál végét s akkor szépen elbúcsúzott s egyenest bérvölgyére utazott, nem szólt semmit, de arcáról lelehetett olvasni a lelkifájdalom keserves küzdelmeit. Egy reggel azonban arra ébredtek fel, hogy a fiatal gróf — nincs — lelkiküzdelmei oly erősek voltak, hogy ezer terveiből arra határozta el magát, bebarangolja egész Európát gyalog. A báléj után többé nem találkoztak, de midőn 1900-ban Drezden-ben találkoztam vele, órákig beszélve a múltról s mintha a gondviselés is akarta volna, táviratom érkezett s mintha éreztem volna, hogy Palotay-ról fogom a távirat benyomását kellőleg észreveeni, de erőm nem volt a felebaráti érzés és részvét folytán neki felolvasni s viszont éreztem, hogy ha csak röviden mondom el a távirat tartalmát, semmi ! Reszkető kézzel oda nyújtottam. Érdekel? s szólt felig zavartan; olvasd grófom : Távirat. „Szívből üdvözlünk édes Miska künn az idegenbe.“ Margit és Gida jegyesek. Mi aztán nem sokáig gondolkozva a válasz tartalmáról, közös sürgönyt küldtünk, azaz mutyiba, én. Távirat. „Határtalan örömmel üdvözöllek benneteket.“ Miska. (Ő) „Ha van Isten az égbe! áldjon meg titeket.“ Palotay kérgén nem ritkán találhatunk és pedig annál gyakrabban, minél hidegebb a földrész, úgy hogy azt mondhatjuk, a természet maga gondoskodik bizonyos tekintetben gyermeki fentar- tásáról. HÍREK. Deczember 16. Személyi hir. Özv. Pap Józsefné született Szaplonczay Zsuzsánna úrnő, boldogult Pap József ügyvéd és királyi tanácsos özvegye a napokban hosz- szabb tartózkodásra Máramarosszigetre utazott, ahol nővére özvegy Vincz Gyuláné Öméltósága vendége lesz. Eljegyzés. Sprenger Ferencz, a szatmárvár- megyei tanfelügyelőség segédtanfelügyelője a napokban váltott jegyet Szinérváralján Fényes Béla földbirtokos kedves leányával Irmával. Meg nem tartott vármegyei közgyűlés. A Nagy László vármegyei főispán által e hó 14-ére összehivott közgyűlést — a mennyiben a tárgy- sorozatban felvett tárgyak sorrendjére a törvény- hatósági bizottság nem tudott megállapodni — vármegyei főispán a közgyűlést berekesztette. A gyűlés lefolyása különben a következő volt: A midőn Nagy László vármegyei főispán a közgyűlést megnyitotta és a tárgysorozat első pontját (Belügyminiszteri leirat a vármegye dotatiójának megvonása tárgyában) kívánta tárgyalás alá bocsájtani, óriási zaj támadt a terembe és az ellenzék részéről Dr. Falussy Árpád bizottsági tag által azon indítvány terjesztetett elő, hogy a tárgyalás sorrendjét változtassa meg a közgyűlés és elsőnek vegye tárgyalás alá a tárgysorozat 7. pontját, (a 60-,as bizottság jegyzőkönyvének bemutatása és ezzel kapcsolatos javaslata.) Elnöklő főispán ragaszkodván a tárgy- sorozat sorrendjéhez azonban kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, hogy az első pont le- tárgyalása után az ellenzék által kívánt 7. pont vétessék tárgyalás alá, ismét nagy zaj támadt a terembe, mire a főispán a gyűlést 10 percre felfüggesztette. Ezen idő lejárta után ismét megnyitotta a főispán a közgyűlést, azonban ismét szűnni nem akaró zaj támadt, mire az elnöklő főispán ismételten 5 percre függesztette fel a közgyűlést. A gyűlésnek harmadszori megnyitása után az újból ismételt zajban Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző Alispán helyettes, mint a tárgysorozat első pontjának előadója Társalgásainkban tudattam vele, hogy egy hónap múlva haza fogok utazni. Itt felvillant szemekkel kért, hogy tegyek meg neki egy nagy szívességet. Kezemhez nyújtott egy pici kis medaillant, hogy adjam át Margitnak, a meda- illon nem volt üres, benn volt a gróf arcképe, mint német hadseregi hadnagy s a hátsó oldalába a gróf egy hajfürtjét helyezte el. Az arckép máig megvolt Margitnál. O még mindig szép volt. Csöndes téli estékben, családi körbeh gyakran emlékezett életének erről az ártatlan idyll- jéről. - — - - S a napokba hosszú levélben lettem értesülve, hogy Margit, a szép és gyönyörű bájos asszony, a kinek az egész környék férfiai egy mosolyáért az égről a csillagokat lehozta volna, egy szép vig szüreti mulatságon hosszú csárdás után hideg mustból ivott s gyönge tüdőcskéjét a szokatlan balzsam megsértette, „tüdőgyuladásba esett.“ Mikor pedig közeledni érezte halálát, még egyszer átgondolva, ragyogó tündérszép ifjúságát, a sok álmot, ábrándot, hódításait, magához intette a már lelkileg agyonpusztult Gidáját, azt az aranyos férjet, megsimogatta fényes fekete haját. Gida érezte, hogy feleségének élve utolsó tekintete ez s beteg ajkára fájdalmas leheletszerű csókok közt patakként hullatta önkénytelenül könnyeit és Margit halkan, már, már megtörő hangon suttogta — — — — — — — — — — Ne feledd kérlek koporsómra tenni a Palotay gróf Nyphetos rózsáit. konkolyozni a legmagasabb árban vásárol és vetniváló búzát ......— illetve kitisztítás végett elvállal az - — „E lső Kővárvidéki IVIűgözmaiom és Olajgyár*
