Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-30 / 31. szám

2

1905. julius hó 30.

mutatkozott nagynak látszó pusztulásokkal szemben, kisebbek, bár terményenként még mindig 25 %-ra tehetők, azonkívül, hogy a tél folyamán kipusztult őszi vetések területe a búzánál 53.000 kát. holdra és rozsnál 37.320 kát. holdra becsültetett.

Magyarország gabona termése kerek összegben véve a következő eredményt adja:

Búza:

learatott terület

várható összes

kát.

hold.

termés q.

1905-ben

6.031.546.

41.640.000.

1904-ben

6.138.216.

37.300.000.

1903-ban

6.153.525.

44.955.000.

1905-ben

Rozs:

1.979.546.

13.386.800.

1904-ben

2.107.026.

11.983.600.

1903-ban

2.118.712.

13.951.200.

1905-ben

Árpa:

1.817.127.

12.758.125.

1904-ben

1.894.656.

10.870.000.

1903-ban

1.908.593.

14.110.500.

1905-ben

Zab:

1.787.809.

11.536.000.

1904-ben

1.812.134.

9.119.180.

1903-ban

1.887.650.

12.754.300.

A magyar birodalom gabona termése volt tehát összesen:

1905-ben 79.320.925 métermázsa

1904-ben 69.272.780 métermázsa

1903-ban 85.771.000 métermázsa.

A megelőző három esztendő folyamán

csak egyetlen egyszer volt nagyobb a termés, még pedig az elmúlt 1903-ik évben, amikor kitűnő termést aratott az ország gazdaközönsége.

De ha vesszük azt, hogy bár 6.450075 métermázsával nagyobb termést is értünk el, azonban a bevetett terület 452.452 kát. holddal több volt, mint 1905-ben, úgy az idei termés megközelíti az 1903. évi kitűnő esztendő termését, a mit csak örömmel lehet konstatálni és megelégedéssel tölthet el bennünket.

A tengeri általános országos kedvező fejlődését az eső hiánya bár megakasztotta, azonban ha időközben esőt kap, kitűnő termésre van kilátás, a mely a múlt évi termést közel 50%-al fogja felülmúlni. Ugyanez áll a többi kapásnövényekre, valamint a cukorrépa és mesterséges takarmányra is, a mely az idén jóval nagyobb sikerrel kecsegtet, mint az elmúlt esztendőben.

A mi pedig a jövő kilátásait illeti, örvendve konstatálhatjuk, hogy a termett gabonánk minősége olyan jó, hogy a várható eredmény szerint idei termelésünk értéke mintegy 130—150 millió koronával haladja túl a tavalyi év összegét, nem számítva bele a tengeri és többi kapásnövényeknél tapasztalható terméstöbblet összegét. Ha pedig a külföldi országok terméshirei a valóságnak megfelelnek, úgy kilátásunk lévén egy állandó magas gabonaárra, ez esetben a termelési*érték gazdáinknak még mintegy 30 millió korona több jövedelmet biztosit.

Annyi sorscsapás után jóleső érzéssel

___________KOVARVIDÉK

és igaz örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a magyar nép baján legalább ebben az esztendőben segítve van.

HIVATALOS RÉSZ.

Reform a végrehajtások terén.

A járás jegyzői karának legutóbb tartott tiszti értekezletén szóvá tétetett az adóvégrehajtások, illetve az adóügyek terén szükségesnek mutatkozó reform. Ennek kápcsán dr. Péchy Péter jár. főszolgabíró megbízta Rácz Dezső hosszufalusi körjegyzőt, hogy a legközelebb tartandó tisztiértekezleten a szóban forgó ügyre vonatkozólag tervezetet készítsen. Ezt a tervezetet közöljük teljes egészében:

Tekintetes Főszolgabíró Ur!

A múlt tiszti értekezleten nyert megbízás értelmében az adóvégrehajtások, esetleg az egész adóügykezelésnek a jegyzők munkáköré- ből leendő kikapcsolására vonatkozólag tervezetemet az alábbiakban van szerencsém bemutatni.

Mielőtt azonban a dolog érdemére térnék, szükségesnek tartom általánosságban megvilágítani a körülményeket, amelyek az általunk tervezett újítást közigazgatási életünkben most már elodázhatatlan szükségessé teszik.

Hogy nemcsak az egyes adónemek, hanem az adókezelés rendszere is reformálásra szorul, azt az arra illetékes tényezők is elismerték és, hogy ebben a tekintetben a kormányzat évtizedek óta nem intézkedett, az — többek között abban is leli magyarázatát, hogy a mai kezelési rendszer mellett az adókivetés, behajtás és beszedés a községi közegek és első sorban a jegyzők hivatali kötelességei közé lévén sorozva, ezen - különben speciális állami funkciót a községek által fizetett tisztviselőkkel végeztetvén, az államnak egy fillérjébe sem került.

így érthető meg az a húzódás, amely

ugyan neki menne a bivaly, de hát ez Ízlés dolga. De gustibus! — hogy újra idézzem a klassziksokat.

— Na mondtam a mamának — akár ki se bújjunk a lakásunkból, amig a szabónönk nem rendezi a viszonyokat.

A mamát láthatólag igen bántotta a ruha stúdiumok ez eredménye, én azonban, hogy őszinte legyek, nagyon megörvendtem neki. Uj ruhát kell csináltatni s most már sikerülni fog valahogyan egy pár ujjhossznyit hozzá alkudnom a ruha-aljhoz.

Igaz, a ma déli korzón a ruha stúdiumok közepeit egyszerre csak elénk termett a kis Károly, a „mama kedvence“ tudja.

— Na — mondja, nagy áhítattal, miközben műértően fixirozott - maga nagyon briliánsul fest Janka!

— Hjah, Brád! — mondom erre én áj- tatos szemforgatással és majd megpukkadtam, mikor láttam, hogy a mama minden csomagot, amit összevásároltunk, a Károlyka nyakába rak.

Hanem annyit emlegettem már magának Brádot, kedves barátom, kell valamit Írnom róla.

Brád fekszik az északi szélesség . . . azaz, hogy ezt nem tudom egész pontosan. Szóval Brád fekszik valahol. De szép fekvése van. Nagy hegyek tövén, a Kőrös völgyén, csomó erdő között, szóval igen brilánsul fest, amint Károlyka mondaná.

Négy hónap alatt, kérdezi maga, mit tudtam én csinálni Brádon ? Hát ittam harmatot, mosdottam virágillattal és fürödtem napsugárban. Tetszik igy? Vagy talán igen költői?

Hát volt egy nagy szalmakalapom, azt teletűzdeltem pipacsvirággal, aztán nyakamba kerítettem a rétet, az erdőt és versenyt énekeltem a madarakkal és versenyt szaladtam a széllel. Szóval pompásan mulattam. Aztán ettem, mint a farkas. De nem harmatot.

Most persze maga gúnyosan mosolyog. Na ne is tagadja; kikacag, hogy milyen falusi liba lettem. Hát nincs igaza, csak azért is. Mulattam máskép is, valóságos tisztek kurizáltak nekem, három hadnagy, két főhadnagy s egy fél őrnagy. Az őrnagy tudniillik nyugalmazott volt. Ma nem is zavarta a nyugalmamat.

Hanem a hadnagyok s a főhadnagyok! Nagyszerű fiuk! Igazán, lelkesedtem értük. Mondtam is a mamának, de neki épenséggel nincs érzéke az ilyesmi iránt. Leszidott.

Zuárd, Viktor, Elemér, Gáspár, Tóni. így hitták őket. Szegények olyan porosak voltak, mikor megismerkedtünk. Nagyhadgyakorlatoztak és Brádra szállásolták be őket két hétre. Na volt is mulatság! Minden éjszaka éjjeli zenét kaptam.

Tudja maga mi az éjjeli zene? Ha nem tudja, fogadja mélységes megvetésemet. Hát leirom . . .

A hold ezüstösen világit le a dermedten alvó tájra. Egyszer csak halkan, mélabusan fölsir egy hegedű valahol. Egy szál csak, barátom, egy szál. Hanem ez aztán úgy sir, hogy minden élő lény könynyezni kezd bele. A tyúkketrecben a tyúkok, kakasok kórusban kezdik kisérni a hegedű sírását. A kerítések mögül gyanús mormogás hallatszik. Ebben a pillanatban belezug a hegedű — szólamba a brács du- ruzsolása, a nagybőgő horkolása, ekkor aztán a mormogás ugatásba megy át, majd üvöltésben fejeződik be. A kutyák osztoznak a gyönyörűségben.

Ebbe az elringató szimfóniába végül pedig beleszól egy borízű hang és azt sírja a nótával:

Ha elmegyek kis angyalom messzire Jutok-e majd néha-néha eszedbe?

Na hát, ha mást igen, de ezeket az éjszakákat igazán nem lehet elfelejteni. Az utolsó éjszakán - már mint a tisztek utolsó éjszakáján — Zuárd adta az éjjeli zenét. Nagy keservesen neki támaszkodott egy akácfának és onnan dirigálta a cigányokat.

A többiek pedig táncoltak a szomorú nótára. Úgy gondolom egy kicsit be voltak csípve. Tóni járta a legkeservesebben. Anda- logon, érzéssel táncolt s egyszer csak zsupsz! beleesett a kút mellett a pocsolyába.

Hahaha! Azt kellett volna látni! Juj, de jól festett. Annyit kacagtam akkor éjszaka, hogy fájt a fejem.

Szegény Tóni! Meghallotta a kacagásomat a malőr pillanatában, mert másnap nem jött el búcsúzni. Kimentette magát. Na de igazán brilánsul festett.

Amelyhez hasonló jókat, — hogy újra a klasszikusokat citáljam — magának is kíván

kis barátnője: Janka.

ROTHBÁBT JÓZSEF BOB- ÉS SZESZ-NAGYKERESKEDŐ SZATMÁRON, EÖTVÖS-UTCZA C*ORONA ÉPÜLET).

Ajánl jó minőségü_ finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat ; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket ; valamint mindennemű kül- és^ belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Araim jutányosait. - Áruim Ititüuóelt. - Tessélt prótoaroncielöst tenni. ___________________________tr Czím: ROTEEBÁRT JÓZSEF, SZATMÁR.. ___________________________