Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-30 / 31. szám
1905. julius hó 30. KOVARVIDEK ezen kérdés felszínre vetésénél a kormányzat részéről tapasztaltatot és az egyenes adóknak már régen tervbe vett, és még ma is csak előkészítés alatt álló reformja, míg egyrészt a progresszív adórendszer fokozatainak megállapítása körüli nehézségek, az adómentes birtokminimum statuálása utáni adóveszteség pótlása, másrészt az adókezelés rendszerének ma már föltétlenül szükséges reformálása képezi az akadályt, mely a reform létesítése elé nehézséget gördít és ma már az illetékes tényezők is beláthatják és belátják azt, hogy az adóügykezelés reformja az amúgy is agyonterhelt jegyzői kar munkabeirására fel nem építhető. Feltétlenül szükséges tehát, hogy az adóügykezelés, vagy legalább az adóvégrehajtás a jegyzők munkaköréből kikapcsoltassék. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a községi közigazgatást érintő törvények, rendeletek, valamint a mindennapi élet követelményei a jegyzőket a teendők egész halmazával látták el, amelyek még folyton szaporodnak ma is és amennyiben a közigazgatási élet rendezésével meg nem szűnik, úgy még egy pár évtized és a jegyzői teendők ellátása — még kétszeres munkaerővel is lehetetlenség lesz. Nem tudom, hogy az adóreform tervezeténél a kormányzat ezen tényeket figyelembe veszi-e, azért szükségesnek tartom, hogy a jegyzői kar saját maga tegye meg ez ügyben a kezdeményező lépéseket, nemcsak a maga, hanem a községi adminisztráció érdekében is, mert hiszen már az állami funkciók oly tömege van ma is a jegyzői kar munkakörében, hogy alig marad ideje az őt fizető és tartó községek speciális ügyeinek elintézésére. Ezek előrebocsátása után rátérek azon tervezet ismertetésére, amelylyel az általunk óhajtott változtatás a gyakorlati életbe átültethető lesz. Kétféle megoldási módot hozok javaslatba, amelyek közül a czélszerübbnek megállapítását a t. értekezlet döntésére bizom. Az első megoldási mód szerint csupán az adóvégrehajtások teljesítésére statuálnánk uj szerveket és 2, esetleg 3 körjegyzőség szövetkezve alkalmazna egy állandó körvégrehajtót. A körvégrehajtót a szövetkezett községek képviselőtestületei választanák élethossziglan, — módosítván szabályrendeleteiket. A körvégrehajtó kötelessége lenne, az adóintések, zálogozások és árveréseknek a törvény által meghatározott időben való foganatosítása; behajtaná a bírságpénzeket, elintézné a bíróságok által elrendelt végrehajtásokat; szóval foganatositaná mindazon végrehajtásokat, amelyek teljesítésére eddig az elöljáróságok voltak kötelezve. Hatáskörét minden község egyöntetűen állapítaná meg. Javadalmául adnák a községek az őket illető végrehajtási költséget, amely körjegyzőségen- kint és évenkint — a beszerzett kimutatások szerint — 600 — 800 K között váltakozik. Amennyiben tehát két körjegyzőséghez beosztott községek -tartanának egy körvégrehajtót, úgy annak javadalma a befolyó végrehajtási költségekből, intési illetékékből, 1400-1500 K-ra felmenne; ami — tekintettel arra, hogy ezen álláshoz magas kvalifikáció nem kivántat- nék, — elég tisztességes jövedelem lenne. A községek ezen állások rendszeresítésével nem lennének semmi hozzájárulással megterhelve, csupán az őket illető végrehajtási költségekről kell lemondaniok, amit - azt hiszem — minden község megtehet, mivel a végrehajtási költségekből semmi haszna nincs; azt áz ideiglenesen 6 K nap és azonkívül fuvardíj mellett alkalmazott végrehajtók felemésztik és az egész végrehajtási költség — úgy szólván - elkallódik a mai rendszer mellett. A községek tehát ezen állások rendszeresítése mellett nemcsak hogy mit sem veszítenek, hanem határozottan előnyükre volna az által, hogy a jegyzők — felszabadulván leggyü- löltebb hivatali kötelességük teljesítése alul: az úgy nyert munkaidő és erkölcsi plusszukat községeik javára más irányban érvényesíthetnék. Járásunkban a végrehajtói körök beosztását — tekintettel az adózók számára és a várható végrehajtási költségek nagyságára, - a következőleg javaslom: Első végrehajtói kör: Nagysomkut nagyközség. Második végrehajtói kör: A hosszufalusi, nyiresi és pribékfalusi községekhez tartozó községekből. Harmadik végrehajtói kör: A hagymásláposi, szakállasfalusi és kovási körjegyzőségekhez tartozó községekből. Negyedik végrehajtói kör: A sárosmagyarberkeszi és csolti körjegyzőségekhez tartozó községekből. Ötödik végrehajtói kör: A jederi és törökfalusi körjegyzőségekhez tartozó községekből. A körvégrehajtói állások rendszeresítése 'a községi szabályrendelet módosításával történvén és uj állás létesítéséről lévén szó, a képviselő- testületi tárgyalásoknál az 1886. XXIII. t.-ez.-ben előirt alakiságok betartandók, nehogy emiatt a Törvényhatóság jóváhagyása megtagadtassék. Amennyiben kívánatos, hogy a módosítandó szabályrendeletek szövegezése a járás területén mindenütt egyező legyen, az alábbi minta szerint szövegezés elfogadását ajánlom, — amely a jelenlegi szabályrendeletek 41. §-ába lesz, beillesztendő, kihagyatván az .adóvégrehajtóra és eddigi eljárásra vonatkozó rész. „A körvégrehajtó kötelessége negyed- évenkint, illetve a szükséghez képest kibocsátani az adóintéseket, foganatosítani a zálogolásokat és árveréseket, elkészíteni a zálogolási jegyzőkönyveket, behajtani a bírságpénzeket, szóval mindenféle járulékot, amelynek behajtását a községi közegeknek kell teljesíteni és e czélból az adóvégrehajtások rendes idején kívül havonként kétszer a hozzá tartozó körjegyzőségek székhelyén megjelenni tartozik.“ A szabályrendelet 46. §-ához beszúrandó : „A körvégrehajtó javadalmazásául a község átengedi a mindenféle adók és egyéb járulékok után befolyó és a törvényben megszabott összegekben szedendő összes végrehajtási költségeket.“ Ez lenné tehát az egyik módja annak, hogy a jegyzők az adó- és egyéb' végrehajtások terhe alól felmentessenek. Nem tagadhatom azonban, hogy — bár ezen megoldási mód a mai állapothoz képest nagy haladást jelent, — mégsem teljesen kielégítő. A gyökeres reform az egész adóügykezelésnek a közigazgatásból való teljes kikapcsolása lenne. Ezt azonban a községek ujább tehervállalása nélkül keresztül vinni nem lehet és mivel nagyon valószínű, hogy a községek újabb meg- terheltetést eczimen magukra vállalni nem fognak, nem volna más hátra, mint az állami támogatás igénybevétele. Erről fog szólni a második megoldási tervezetem, melyet e lap jövő számában vesz a t. olvasó. Koburg Lujza esetéhez. Moliérenek, a francia klasszikus vígjáték megteremtőjének, legkedvenczebb thémája volt, az orvosi nagyképűsködés és „copf“ nevetségessé tétele. Korának orvosai, nem értették meg őt. Purgon dr. és Diaforius doktorban és mindmegannyi hókusz-pókusz figurában mindegyik saját magára vélt ismerni. A gyilkos gúnyt, amit e nagy elmétől türniök kellett, azzal fizették vissza, hogy halálos ágyához egy sem ment el. Ha a mi korunkban élne egy Moliére, tudom, találna még mindig tollára méltó figurákat. Pierson doktort, aki Koburg Lujzát egy évig „figyelte meg“ szanatóriumában, bizonyosan halálra csiklandozná, már csak azért is, vagyis főleg azért is, mivel őkeme „prussien“, a mely szó a franciának olyan értelmű, mint nekünk a „muszka.“ Én elhiszem, hogy Magnón, Dubuisson és Garnier doktorok sine ira et studio jelentették ki, hogy Koburg Lujza se nem hülye, sem tébolyodéit, hanem egy előkelő, tökéletes elméjű, bájos urihölgy és elhiszem, hogy ez a három franczia orvos Pierson kartársban nem a „prussien“-t látja, hanem egyszerűen egy tévedő, vagyis helyesebben egy tévelygő collegát. De fogadni mernék, hogy Pierson dr. a „revanche“ titkon égő tüzének az áldozatául tekinti magát. Ami pedig a Koburg Lujza lelkiállapotát illeti, szintén fogadni mernék, hogy ő hercegsége se nem őrült, se nem úgynevezett szerelmes, hanem egyszerűen „őrülten“ szerelmes — volt és most hogy józanabb mint vaiaha, tehát nem szerelmes többé. Az észnek, az elmének abszolút józansága kizárja az abszolút szerelmet. Az elmének amely logikusan gondolkozni, mérlegelni tud, semmi köze a szerelemhez. Relativ szerelem nincsen, aki relative szerelmes, az nem szerelmes. Ha hát valaki „őrülten“ szerelmes, az lehet boldog, avagy boldogtalan, lehet elfogult, elvakitott, lehet önmagáról és családi kötelmi jogairól megfeledkezett, de mindemellett a beszámithatóság tekintetében ép elméjű. Arra nézve, hogy a szerelem milyen körülmények között, milyen módon és mily életkorban keletkezék, nincs szabály. Szabályosan lehet énekelni, táncolni, bukfencet vetni, de szeretni szabályosan éppen úgy nem lehet, mint — sírni, zokogni. És ha valaki nem az úgynevezett ideális korban szerelmes, hanem élete őszén, ez mindenesetre feltűnő és szokatlan jelenség, de azért ez nem perverzitás, amint azt a gerendás szemű, szálkakereső bölcselkedők elhitetni szeretnék. Hogy a késői szerelmek katasztrófákat vonnak leginkább maguk után, ez kétségtelen; és hogy a világ szemében nevetségesek, ez is tény; de ez még mind nem lehet bizonyíték arra nézve, hogy a ki minden köteléket, minden szent kapcsot széttör, csakhogy szerelmének és szerelméért élhessen, az beszámíthatatlan. De hát: »E rósz világban, mely az álnolc Kislelkü, hitvány s szemtelen Önkénytes rabok, divatbábok, Hiú és sivár űzetem. Kőszívű erkölcsbiró rémek, Botrányt leső mosolygó kémek, Szemforgató szenteskedők, Büszkén fennhordott buta fők, Számitó önzők, sima, gyáva, Hízelgők, árulő gazok, Szinlő kacérok, ravaszok, Rágalmak bűzhödt pocsolyája, — S melyben közülünk mindenik Naponkint gázol, fürödik,« e rósz világban az a „büzhödt pocsolya“ a legszentebb érzelmeket is dögleletes párába burkolja. Dr. Kovács Mér. F műfogak könnyen megszokható és legfinomabb kivitelű teljes fogsorok tevésére, foggyógyászatra, fogkövek eltávolítására, elsárgult, elfeketült fogaknak eredeti színük visszaadására berendezve, hol továbbá fogtöméseket (plomb) eszközlök és fogat, gyökereket a foghuzási technika legjobb módszere szerint távolitok el, — szives figyelemre ajánlom. 1 Lakás: Nagysomkuton, a „Megyeház“ épületében. XJ1*. ÜO'V-Á.CJSS ÜVEÓJH. egyetemes orvostudor, fogorvosogorvosi műtermemet
