Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-09 / 15. szám
1905. április hó 9. 4 KOVARVIDEK (Jeder), 21. márczius 6-án Timb János 60 éves, tüdőgümőkór (Nagykörtvélyes), 22. márczius 7-én Krisztián Timot egy napos, veleszületett gyengeség (Somkutpataka), 23. márczius 7-én Bűje György 60 éves, tüdőgümőkór (Jávorfalu) 24. I márczius 8-án özv. Ucze Jánosné született Nyá- ! gola Anna 56 éves, megfagyás (Fericse), 25. I márczius 8-án Buda Anna 17 napos, veleszületett gyengeség (Somkutpataka), 26. márczius 8-án Buháj Vazulné 26 éves, tüdőgyuladás (Somkut- ! pataka), 27. márczius 10-én Mátye Anna 10 napos, veleszületett gyengeség (Nagykörtvélyes), 28. márczius 12-én Kardos Mihály 60 éves, tüdő- gümőkor (Jeder), 29. márczius 13-án Mercse Vazulné 60 éves, aggkori végkimerülés (Somkutpataka), 30. márczius 19-én Atyim Péter 72 éves, aggkori végkimerülés (Nagykörtvélyes), 31. márczius 20-án Hotye Mária 14 napos, veleszületett gyengeség (Somkutpataka), 32. márczius 21-én Matye Anna egy napos, veleszületett gyengeség (Somkutpataka), 33. márczius 23-án Szelünk János 73 éves, aggkori végkimerülés (Nagykörtvélyes), 34. márczius 23-án Bolh János 15 napos, veleszületett gyengeség (Somkutpataka), 35. márczius 24-én Lázár Mária 11 éves szamár- hárut (Fericse), 36. márczius 28-án Buttyán Miklós 5 hónapos veleszületett gyengeség (Jeder), 37. márczius 27-én özv. Ucze Jánosné született Botis Anna 70 éves aggkori végkimerülés (Fericse). Gál Jenó (ezelőtt Lakos és Gál) okleveles mérnök. Elvállalja mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését. Műszaki irdája Szatmáron, Batthyányi - utcza 1. szám alatt van. Piaczi árak az 1905. évi április hó 3-iki hetivásár alkalmával : Búza - (100 kgr.) - 18 K 00-18 30 | Rozs — „ „ — 14 „ 00-1410 Tengeri „ „ — 18 „ 20—1830 Zab - „ „ - 14 „ 30-14-50 Paszuly „ „ - 27 „ 00—28’00 CSARNOK. R faluból. Friss sir van a temetőben, nincs még virág rajta, Oda jár egy szép szál legény, minden alkonyatba, flrcza sápadt, ajka szótlan é% a szeme bágyadt, Dem is mondja, mégis látszik szegényen a bánat. fimint megyen künn — csak osonva, szökve, Meg-megbotlik minden kőbe, minden kis göröngybe. Mintha soh'sem járt volna itt: tévedez a lába . . . Mines már világ . . . nem hall nótát Rózsi ablakába. Isten véled gyászos ablak rozmaringos fája! Isten hozzád boldogságom szomorú tanyája ! Mit izentek iányotoknak, áldott két jó öreg? Elviszem az izenetet - Rózsikámhoz megyek, Fegyver dördül ... és utána nem hallatszik semmi, Rozmaringos ablak alatt nincsen már senki. Fönn az égben találkozott két szerető lélek; Fönn az égben — boldogok már, ott örök az élet. Másnap reggel a faluban már az a hir járja, Rogy a legény nem ülhetett legények padjára. Volt neki már szeretője, menyecskéje hét is, Manem azért Sára néni a lányát od' adta vón mégis. 5imon József. Ittasan. A lány zongora mellett ült, idegesen forgatta a kottát. A férfi rákönyökölt a zongorára mereven nagyon komolyan nézte a lányt. — Egy vonása sem változott, egy arczizma sem mozdult a mig beszélt, csak a hangja árulta el, hogy forr, hogy tüzel, hogy kalapál odabenn az agy. Tompán, érdesen beszélt, hogy ne érezze meg az a lány, hogy a szivét kínozza a beszéddel. — Össze szorította a fogát, hogy ne törjön elő a köny. — Tudtam, hogy hazudik, hogy meg akar csalni, de hogy megharczolja azt, akinek hites felesége lesz, - nos, hát ennyire még sem lett volna szabad kaczérkodnia! A leány állta nyugodtan. Olykor felemelte szép, okos fejét, a szemébe nézett a férfinek, de nem bírta a tekintetét soká. - Egy akkordot fogott; erre elhagyta a férfi. — Beszéljen, hallgatom. — Mondja, . . . feleljen hát! Ella! Minek volt az a gonosz játék ? A hiúságát kielégíthette az is, hogy a magáénak tudott! Tudja Ella sohsem gyűlöltem leányt, asszonyt, de az egész valóm megborzad, hogy magát nézem! — Béla ! — szinte könyörgött az a két barna szem, hogy ne ennyire. Miért beszél igy velem! Nem érezheti azt, amit mond! Nem érezheti. Nem tehettem egyebet! . . . A papám akarta ! — Azt mondta a szeme; könyörülj rajtam, ne kínozz, láthatod, hogy a lelkem a tied marad. . . . Másnap megvolt az eljegyzése Bács Mihálylyal. Gabonakereskedő volt Aszódon. Dúsgazdag ember. Két éve találkoztak a Tátrában, onnan az ismeretség. Deczemberben volt a lakodalmuk. Olyan kalmár lakodalom volt; akadt ott minden, czi- gány, táncz, ital, csak szív, az nem volt az egészben. Meglátszott az egészen, hogy csak azért adják, hogy hire menjen ! A nagybőgő ütemes zürmögése áthallatszott a másik utczába. Még annak a hangja sem volt olyan, mint máskor. Éjfél felé járhatott. Döry Béla ott feküdt a legény lakásán a pamlagon. Dél óta feküdt ott, csaknem mozdulatlanul, mereven. Nem volt semmi baja, csak a szive, a lelke fájt nagyon. Azt mondták, hogy beteg, pedig meggyógyítaná az a barna, fényes szempár, az a drága, rózsás ámorives száj. — Belebámult az űrbe, a semmibe . . . Gondolata sem volt. Elvitték előle azt az édes lányt, pedig neki drágább volt az minden földi kincsnél. Az a sok hozzá fűzött ábránd odahagyta mind. Vége ! . . . Nincs! . . . Hirtelen gondolt egyet. Felkelt, fogta a kabátját, a botját és ment. Maga sem tudta, hogy hova, — éhes volt - a vendéglőbe, ha nyitva találja még. A lakodalmas ház előtt ment el. Kinn áltak a havan a Biró Misi, meg a Józsi. Megismerték. — Hová Béla? Miért nem jöttél el? Megpofoz az Ella, ha a lakodalmán nem voltál? Gyere be. — Nem illik most már ! Fenét nem! Gyere hát! Nézd itt vagyunk a hátsó szobában; négyen vagyunk csak ott. Ellenkezett, szabadkozott, de bevitték . . . Sokat ittak; kapatosok voltak mind. Béla is erősen. Máskor sem bírta az italt; ma meg úgy a fejébe szállt. Bambán nézte a palacz- kokat az asztalon . . . Nedves volt az asztalkendő körülötte a a kidőlt bortól. Egy köpezös, kopasz férfi ment át a szobán. Dörv Béla odahajolt a szomszédjához; — Ki az? Hangosan kérdezte meghallgatta az a köpezös ur is, mert visszafordult: Furcsának találhatta, hogy egy lakodalmas vendég ne tudja, hogy kicsoda ő ? ! — Az újdonsült férj! súgta a másik. Döry Béla felállt, megingott a teste, a mint a palczk után nyúlt, a többiek nézték nyugodtan, mosolyogva. Valami jó tréfát vártak! Döry Béla meg- lóditotta a palaczkot, oda a köpezös férfi felé, visszaült a helyére és maga elé bámult, mereven bambán. Az a fekete ruhás férfi, ott hörgött a földön, mint a kinek tüdejére is jutott üveg szilánk ... és véres volt körülötte a padló. Csak ez a hörgés hallatszott ott a hátsó szobában ... és nem mert megmozdulni senki. Döry odakoczintotta a poharát a szomszédjáéhoz. — Igyál szervusz! . . . És ivott . . . KÖZIGAZGATÁS. A járási mezőgazdasági bizottság által megtartott tavaszi apa-állat vizsgálat alkalmával a következő magántulajdonosok apa-állatjait engedélyezte köztenyésztésre: Indre Juon törökfalvi lakos egy darab mangolicza kanját, Pap János a Gávris n.-nyiresi lakos, Karabán György somkutpataki lakos, Nekita Iliszia butyászai lakos, Herskovits Sámuel kolezéri lakos, Mocsi- rán Vaszalika h.-láposi lakos, gróf Teleki László Gyula kővárhosszufalvi, Pap Juon erdőaranyosi, gróf Teleki János koltói, Mihálka Grigor kovási, Róth Salamon s.-m.-berkeszi, gróf Teleki Sándor nagysomkuti, Dále Juon k.-remetei lakosok bikáit, gróf Teleki János, Száv Pável kovási, Leményi Gyula k.-remetei lakosok kanját. Továbbá Csőit, Törökfalva, H-gymáslápos, Kisfentős, Pribékfalu, Remete, Kávás, Kővárkölese, S.-M.-Berkesz, Nagyfentős, Gaura, Varalju, Berkeszpataka, Jóháza és N.-Körtvélyes községek tulajdonát képező bikáit. Szakállos falva, P.-Hideg kút, Magosfalva, Lukácsfalva, Dánfalu, Fehérszék és Fericse községek pedig utasittattak, hogy 30 nap alatt köztenyésztésre alkalmas bikát szerezzenek be. A kiadott rendeletben járásunk főszolgabírója figyelmezteti a községi elöljárókat, miszerint minden alkalommal gondot fordítsanak az állattenyésztésre, minthogy e járás lakosainak egyedüli főkeresetforrása az állattenyésztés és ha ezen keresetforrása is elhanyagoltaik, a járás összes községeinek lakosai a koldusbotra fog jutni. Figyelmezteti továbbá a községek elöljáróit, hogy az állattenyésztés minden ágát összes községeikben minden egyes alkalommal figyelemmel kisérjék, hassanak oda, miszerint a közönség érzékét az állattenyésztés fejlesztése, javítása iránt felébresszék, a gazdaközönség csak oly apa-állatokat használjon tenyésztésre, melyek tenyészigazolványnyal el vannak látva. KÖZGAZDASÁG. Műszaki iskola.*) [Vége.] De a föld kincsei folyton apadnak; ma már a föld jövedelme egymagában véve nem nyújtana elég fedezetett a nemzeti szükségletek kielégítésére. Uj kereseti ágak kifejlesztéséről magas nívóra emeléséről kell gondoskodnunk, különben azon óriási terhel; alatt, melyek a nép vállait nyomják, feltétlenül bekövetkezik a bukás. Első sorban iparunk az, melynek mindenáron, minden eszközzel halasztást nem tűrő módon, a nagy nyugati államok példájának követésével, a fejlesztésről kell gondoskodnunk. A természet megáldotta hazánkat mindazon feltételekkel, melyek egy virágzó mező- gazdaság fellendülésére alkalmasak erdőkkel borított és ércekben gazdag helyekkel váltakoznak. Vizierőnk van bőven. Bármely jparnak nyersanyagát hazánkban megtaláljuk. Ám évszázadok mulasztásait kell itten pótolni. Magyar- ország, évszázadokon keresztül abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy védőbástyául kellett szolgálnia Nyugat-Európának a keleti támadásokkal szemben. így, mig amazok nyugodtabban haladhattak a békés fejlődés utján, Magyar- országnak az örökös harezokban gazdasági erőinek kifejtését el kellett hanyagolnia, ipar, kereskedelem nem fejlődhetett, utalva volt a természet őserejére, az őstermelésre s igy mig egyfelől ütköző pontjául szolgált a keleti támadásoknak, addig másfelől kincsesházát képezte a nyugati államoknak, melyek, fejlett iparukhoz, szükséges nyersterményeiket tőlünk szerezték be és azokat feldolgozva drága pénzen visszaadták. Ekként a mezőgazdaság valósággal rabló gazdasággá fajult, hiányzott a javaknak szükséges körforgalma, mely az ipar és kereskedelemnek az egyoldalú mezőgazdaság mellett arányos fejlődése által nagyrészben visszaadja a földnek azt, ami attól elvétetett. Az újkor által előidézett fokozottabb állami szükségletek mellett nemzetgazdánk már a negyvenes évek elején belátták azt, hogy hazánkban egy erőteljes ipar és kereskedelem megteremtése elodázhatlan szükség. Ennek következménye volt a negyvenes években megteremtett Védegylet, melylyel a külföldi fejlettebb iparú államoknak a fejletlen magyar iparral szemben való versenyét igyekeztek korlátozni. A negyveses évek viharjai, útját állották az ilyen védő törekvések, védő módozatok, teljes mértékben való alkalmazásának, a be*) Ezen mély köriillátással írott czikk „Műszaki Lap“ egyik számában megjelent. Közöljük mindazonáltal, mert tartalma a mai közgazdasági és társadalmi hangulatnak legjobban megfelel.
