Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
1905. márczius hó 26. KŐVÁRVIDEK 3 osztható.. Ezen községekben az adókivető elkészítené az összes adókivetési lajtsromokat és főkönyveket, vezetné a földadó kataszter nyilvántartását és nyilvántartaná az illetékhátralékosokat. Foganatosítaná évnegyedenként az intéseket, zálogolásokat és árveréseket, behajtaná a bírságpénzeket és minden közadók módjára behajtandó járulékot és általa meghatározandó napokon eszközölné az adóbeszedéseket. Ezen teendők mind olyanok, a melyek egy ember munkaerejét rendes területi és munkabeosztás mellett meg nem haladják. Az ország 4000 nagyközsége és körjegyzősége részére tekintettel arra. hogy majdnem minden nagyközségben van végrehajtói állás vagy adóügyi jegyző és végrehajtói állás rendszeresítve, 1500 uj adókivetői állást kontemplálok, mig a meglevő adóügyi, jegyzői és községi ; végrehajtói állások az uj intézménybe átveendők. Az adókivetők javadalmazása 1200 K fizetés, 200 K lakbér és a helyi viszonyok szerint szükséges 100-400 K-ig terjedő fuvarátalány lehetne. Az 1200 K fizetés — tekintettel arra, hogy ezen álláshoz magas kvalifikátió nem kívántatik - elegendő lenne annyival is inkább, mert a hatáskörébe tartozó magánmunkálatokból (mint adóbizonylatok kiállítása, íellebezések adó- és illetékügyekben, birtokváltozások keresztülveze- tése stb.) szintén lehetne valami mellékes jövedelme. Lássuk tehát, hogy ezen intézmény milyen költséggel lenne létesíthető 1500 állás egyenkint 1600 K-val számítva, összesen 2,400.000 K. Ezen szükséglettel szemben az összes intést, zálogolási es árverési illetékek a kincstárt illetnék, a mi, ha a végrehajtások rendszeresen lésznek foganatosítva, legalább is 2,000.000 K-át fog kitenni. Nem hiszem, hogy mostani viszonyaink mellett is, a mikor a jegyzők csak nagy szükség esetén foganatosíttatják és végrehajtásokat, intési illetéket sokan egyáltalán nem, végrehajtási illetéket pedig mindig inkább kevesebbet és csupán annyit szednek, hogy abból az ideiglenesen alkalmazott végreható költségei fedezhetők legyenek, nem szedetik be az országban levő nagy- és kisközségek területén 2,000.000 K. Az eddig befolyt végrehajtási illetékek nagyságáról a pénzügyminiszter ur könnyen kaphat biztos tájékozást, csupán fel kell hívja a jegyzői kart, hogy a legutóbbi három évben, az 1903. évet nem számítva, mert akkor az adóvégrehajtások szüneteltek, befolyt végrehajtási illetékekről kimutatásokat készítsenek ; és hiszetn, hogy ezek számításomat csekély külömb- séggel igazolni fogják. Az egész reform tehát az államnak éven- kint 4-500.000 K kiadásába kerülne, a mi, ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy évenkint 20 25,000.000 K-ra rúg azon adók és illetékek összege, a melyet behajthatatlanság és más felé az urát. Hetykén lépkedett a háta mögött Recsneki János meghajtott fővel, szinte megtörve ment előtte, szakasztott olyan formában volt, mint aki nem tud hármat olvasni. — A himpellér gazember! - szaladt ki a számon önkételen, a mint az ablakon keresztül elnéztem őket. Recsneki János pedig állott szavának. Elhozta a tiz forintot, én megtudakozódási és tá- j virati költségek fejében, még másik tiz forintot számítottam neki. Kénytelen voltam vele, különben a gazda részére ki nem futotta volna. Még az nap este eljött érte. Tartottam neki alapos praédicátiót, melynek a vége úgy hangzott: — No János, maga hát nagy akasztófa. Nyugodtan meghallgatta s mikor búcsúzott tőlem az ajtóban vissza fordult: — Ha a tekintetes ur véletlenül megtalálna szorulni, csak tessék nekem üzenni, én majd megszököm a mikor tetszik. Iszonyú haragra gerjedtem, csak éppen, hogy ki nem dobtam. De ha az igazat megakarom mondani, jöttek olyan kutya idők, mikor izentem Recsneki Jánosnak, hogy tessék meglépni. Az a mutyi-űzlet mindég biztosan jövedelmezett. Miglen aztán a menyecske rá nem jött a turpisságra. Hanem arra már a lapom is megbukott és én kénytelen voltam beállani a gazdag adóhivatalba koldus diurnistának. egyéb okból törülni kell egyrészt azért, mert a munkahalmazzal agyonterhelt jegyzői kar nem tudott és nem is tudhatott a kincstári követelések behajtása körül kellő körültekintéssel és erélylyel eljárni, elenyésző csekély összeg. Ezen reform keresztülvitelére fórditandó összeg tehát nemcsak anyagilag térülne meg busásan, hanem korszakotalkotó változást idézne elő közigazgatásuukban is. A jegyzők felszabadulván az adóügykezelés munkája alól, elesne az uj segédjegyői állások rendszeresítésének szükségessége is, a mit a belügyminiszter ur kilátásba is helyezett és itt is tekintélyes összeg takarittatván meg, az uj intézmény költégeire lenne fordítható. Nem volna szükség sem állami, sem köz- igazgatási végrehajtói állásokra, továbbá a fő- szolgabirák is fel lennének menthetők a közvetlen fizetők adójának behajtásától. Megszűnnének az ezek elleni külön kiküldetések, a mikor a végrehajtók felszámított nap- és fuvardíjaira a kincstár bizonyára sokszor ráfizet. A községek a végrehajtási illetményekről a kincstár javára szívesen lemondanának, mivel abból úgy sincs semmi hasznunk. Ez a reform a közigazgatás mai szervezetébe könnyen be volna állítható és a pénzügyi közigazgatás rendje, egyöntetűsége biztosítva lenne azzal, ha az adókezelés körüli teendőket az állam e czélra rendelt közegeivel, minden más ügytől különválasztva intéztetné és megvolna vetve még az alap is, a melyen az adó- ! ügykezelés további refermja felépíthető lenne. Az adóügykezelés kikapcsolásával a jegyző visszaadatnék községeinek ; lehetne ismét a minek hivatásából kifolyólag lenni kell, a népnek tanácsadója, vezetője és eddig lekötött munkaerejét teljes ambiczióval fordíthatja községeinek kulturális és gazdasági felvirágoztatására. Most van az ideje annak, hogy az uj adóreform keretében karunk ezen régi jogos óhajtása teljesedésbe menjen és pedig a mint kimutattam, nemcsak a mi, hanem az állam pénzügyi és közigazgatása érdekében is. Ezen eszme megvalósítása érdekében szállók síkra e lapok, mint egyletünk hivatalos lapjának hasábjain és ezen eszme mellett kívánom sorompóba állítani járásunk, vármegyénk és ezek utján az ország jegyzői karát. Pecunia non ölet. Magyarul: a pénznek nincs szaga. Mondta pediglen már réges-régen egy római császár, a midőn fia egyizben szerfelett lenézőleg nyilatkozott azon vagyonról, melyet felséges atyja nem éppen legtisztább módon harácsolt össze. A római császár azóta egész birodalmával már rég a történelemé, de említett válasza ma is találó szállóige s pecunia non ölet ma is igaz, mert a pénzen szerzési módja nem bűzlik. A rendszer változhatott, de a pénz ördögének | lényege megmaradt ma is varázslatos erejével. Akinek a régmúltban sok pecuniája volt, azt épp úgy nem hérdezték pénzének szerzéséről, mint ma nem kérdezik s épp úgy ur volt, mint akinek ma sok pénze van. Furcsa, de jellemző, hogy a pénz nemcsak arra ösztökéli a földi kebleket, hogy belőle minél többel ismerkedjenek meg, áldozván érte szörnyű munkával és testet, lelket ölő fáradságokkal. A pénz derékbe hajtja az embereket, meggörnyeszti hátukat s hódolnak előtte, mint Egyptom és Jeruzsálem népei egykor az arany borjú előtt. Esz, tehetség, kiválóság, hatalom, hivatal, mind eltörpülnek a pénz hatalmával szemben. Mert a pénzzel megszerezhető mindez. A pénz mindenható, a pénz az Isten. A pénz tekintélyes úrrá lesz legott mindenek felett s mint mondják is, az ur pedig a pokolban is ur. Költözködjél bár teljesen ismeretlen helyre, hol hired sem hallották, de legyen pénzed, bár gyilkosság árán is, uj helyeden tüstént bálványozott lész. Élhetsz bár a legzsugoribb módon, l a többi halandó bálványá emel. Hódolnak neked, mint egy uralkodónak, megkínálnak legelső tisztességeik tisztes helyeivel s elég csupán az, hogy sok pénzed van s ezren és ezren koldulják kegyedet. Hatalom nincs ellenedben s osztogathatsz hivatalt, rangot, örök hálák fejében. Ha azonban bármi módon pénzed, vagyonod el- reppenne, hasztalan hivatkoznál dithyrambusok- kal zengett érdemeidre, hivatalodra, sok számos jótéteményeidre, épp oly szürke, észre nem vett ember lennél, mint a többi. Ez a pénz hatalma. A pénz ad rangot, hivatalt, észt. Tudósok pénz nélkül csak tudósok maradnak, de koldusok. Nyomoruktól is csak a pénz, annak birtokosa szabadíthatja meg. Az a pénz, amely non ölet, sohasem érezteti szagát. Manapság a pénz az, amelyért apa fiút, fiú testvért elad. Az örök ifjúságot teremtő talizmán, vásárolhatván a szerelemtől minden boldogságot nyújtóig mindent. Szinte indillukus kornak tetszik az az idő, midőn a szülő nyugodtan szállt sírba, mondván : adtam fiamnak nevelést és észt, amely több mindennél, mert sohasem veszhet el. El nem veszhet, csak soha nem érvényesülhet, már mint ma. Veszedelmesebb azonban a pénz non ölelje. Az, hogy nincs szaga s mivel maga el nem árulja eredetét s mivel az emberek nem keresik azt. Voltak már szomorú példák országok gyászos sorsáról, hogy csak élni kell a pénzzel s. országok, sőt legszentebb érzelmeink is megvásárolhatók vele. S kitudja, még mit hozhat a jövő, ha tovább is igy dúl majd a láznak e rajongásig vitt kultiválása, mert a pénznek * szörnyűségesen veszedelmes tulajdonsága az, hogy: non ölet. HÍREK. Márczius 24. Tavasz van ... A természet megrázza magát s felébred téli álmából. Eltün a fehér lepel: a hó. A napnak bágyadt fénye mind erősebb lesz. És kicsalja a földből a füvet, a tavasz hírnökeit: a szerény ibolyát, meg a kökörcsint. Körülcsókdossa a kopasz faágakat, mígnem a rügyek fakadni kezdenek. Zöldek a mezők. Napsugaras, mosolgó a báj. Hangosak az utczák a gyerekek vidám zajától. És a mezők is hangosabbak. Megkezdődnek a tavaszi munkák. És folyik a munka és hangzik a dal . . . Itt-ott ifjak csoportja tűnik fel, kik hölgyeiknek ibolyát szednek. Vidám kaczaj nevetés, mulatozás hallszik. Uj életet nyer minden . . . És örül mindenki. Elmúlt a tél, Eltűnt a hó. Éled a táj. Üdvözlünk téged, óh szép tavasz. Személyi hir. Gróf Teleki Sándor és Veszprémi Sándor f. hó 20-án Szatmárra utaztak, hogy Meszlényi püspök temetésén jelen legyenek. Kinevezés. A m. pénzügyminiszter ur 10899/905. szám alatt kelt leiratával Hirsch Ignácz K.-remetei lakost az adókivető bizottság rendes tagjává nevezte ki. Áthelyezett járásbiró. Ó felsége a király Szabó István szinérváraljai kir. járásbirót törvényszéki birói minőségben az aradi kir. törvényszékhez helyezte át.
