Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-26 / 9. szám
ii. évfolyam. Nagysomkut, 1905. február hó 26. 9. szám. Előfizetési ár : Egész évre .................8 K Negyed évre . Fél évre......................4 „ Egy szám ára 2 K 20 fillér Szerkesztő: Barna Benő. ^Ftfmrinkatárs: Borgida József. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki.tér 388. íz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Tisztujitás előtt. Még alig ült el a zaj, a lárma; alig csöndesült le a kedélyek hullámzása, társadalmi életünk még vissza sem tért régi kerékvágásába; és ime: ismét választások előtt állunk. Nem olyan nagymérvű ugyan, mint a képviselő-választás. Semmi esetre sem fog olyan port verni. A kedélyek sem izgulnak fel annyira. A nézeteltérések sem lesznek oly messzemenők. Mégis: a községre nézve nem kevésbbé fontos ez a választás, mint amaz volt. Amaz országos érdekű; a megválasztottnak édes hazánk ügyei megvitatásához adott szót egy kerület választó polgárainak többsége. Emez csak szükebb hazánk, szorosan vett otthonunkat érdekli: a községet. A megválasz- tandók összesége feje, elöljárója lesz a községnek — felruházva, a szükséges jogokkal és kötelességekkel. A községek szervezéséről szóló 1886. XXII. törvényczikk 69. §.-ában ugyanis azt mondja, hogy a község elöljárósága — a jegyző kivételével — 3 évenként újból választandó. Egy ilyen . . . éves cziklus járt le községünk elöljárói megválasztása óta. Es igy választás alá kerülnek: a főbíró, a másodbiró, a pénztárnok, községi közgyám és négy tanácsbeli. A főbírói tisztség á Bocsánczy Tivadar, a másodbirói a Házz Lajos halála óta csak helyettesekkel volt betöltve. Most aztán általános tisztujitás lesz. Pályázok, kandidálás — és felvonulnak a község szavazattal biró egyénei, hogy polgári kötelességünknek eleget tegyenek. Azok, akik pályáznak, gondolják meg, hogy nagy tisztesség az, amikor egy község bizalma abban nyilatkozik meg, hogy valakit a község élére helyez. Nagy tisztesség az, m r.Iylyel szép jogok járnak. De nem szabad számításon kívül hagyni, hogy a jogok mellett kötelességeket is ró a megválasztott vállára az a tisztség. Kötelességeket, amelyeknek teljesítését feltétlen elvárja a község, de megkövetelik is a felsőbb hatóságok. Tudás, erős akarat és szent elhatározással kell sorompóba lépnie mindenegyesnek, aki az üresedésbe jövő állások bármelyikét elnyerni óhajtja. Legyen a Programm ja — és ezt a programmot ne csak vallja, de váltsa is be, — hogy: mindent a községért /« És a választók, mert hisz ők adják ez esetben a jogokat, ők rójják ki a kötelességeket — válasszanak lelkiismeretük szerint. Községünk olyan, mint egy család: tagjai jól ismerik egymást. Ne a névért,, de az egyénért menjünk harczba. Ne a sógorság, komaság, vagy barátság révén győzzön a győztes; az egyén erkölcsi értékje kapja meg szavazatát. Ültessen a választók bizalma olyan egyéneket a község elöljárói helyére, akik arra érdemesek; a kikről megvan győződve a választók összesége, hogy a község érdekeit, szivükön viselik. Akkor híven feleltek meg alkotmányos polgári kötelességüknek. Akkor méltó tisztikara lesz a köz ségnek. Akkor fejlődni, virágozni fog a község. Úgy legyen! A „KŐVÁRYIDÉK“ TÁRCZÁJA. Töprengés. Ki tudja: valóra Válnak-e a vágyak, Mik most mézet szedni Tündérhonba járnak? . . . Érzésében édes, Boldog szerelemnek Lenge szárnyai majd Felénk-e röpkédnek. Ki tudja: a jövő Homályba takarva,, Meddig födi sorsunk, Ha látni nem hagyja . . . Mig a csendes remény Vizein evezünk, Kémes hullámmal Nem tesz-e kárt bennünk ? Napsugaras éltünk Virágos kertjébe Nem jő-e zivatar Vészes erejével? . . . . . . Érzem a pusztulást, Kisértnek az árnyak: — Vége lesz nem soká Vágynak és ábrándnak ! . . . Komoly. J\ baleset. Irta : Csizmadia Sándor. — A birtokosoknál az a szokás járja, hogy a lovakkal nagyobb tisztelettel bánnak, mint a cselédekkel. Ennek többféle oka lehet. A lóhoz nemcsak pénzügyileg, de érzelmi tekintetben is jóval szorosabb kapcsok fűzik a gazdát, mint a cselédhez. A ló állandóbban kitart a gazdánál, mint a cseléd. Ha sorsa rosszul megy is, nem panaszkodik, még kevésbbé hagyja ott a gazdáját. Ha a gazda túl nem ad rajta, akár élete fogytáig is elszolgál. Szóval a ló jó szolga, nem csoda, ha kímélettel és szeretettel bánik vele a gazda. Az ember-cseléd azonban kényes portéka. Igaz ugyan, hogy akármit parancsolnak neki, megcsinálja, de hát ez kötelessége. Azért fizetik. Még csak az kellene, hogy visszafeleseljen. Néha súlyosabb esetekben a nyaka közé ütnek; azt is elsziveli. Tartozik vele. Azért cseléd. Ha nem szeretné, nem született volna cselédnek. A régi világban a fejedelmeknek udvari bolondjaik voltak. Ezek nem csináltak egyebet, mint bolondériáztak. Általában feladatuk volt mindenütt viselkedésükkel bizonyítani, hogy a gazdájuknál vannak még nagyobb bolondok is a világon. Minél jobban sikerült ez nekik, annál kitünőbb bolondok voltak. Emiatt azonban igen kevés kiváló udvari bolond is volt a világon. A birtokosoknak szintén vannak udvari bolondjaik: ezek a cselédek. Elődeiknél rosszabb sorsuk van annyiban, hogy nekik dolgozniok kell keményen s a bolondériázást ráadásul kötelesek a gazdának kiszolgáltatni. Erre ugyan nincsen törvény, sem a szerződés nem rendel- j kezik róla, azonban a saját felfogása megtanít minden cselédet arra, hogy ha a gazdának ked- ! vence akar lenni, akkor minél kevesebbet okos- : kodjék. Nem jó az okos cseléd. Még azt mondanák, hogy több esze van, mint a gazdájának. Péter igen jó, használható cseléd volt. Nem volt zseni, de azért mindent megértett. Ha azt mondták neki: Péter, vakard meg a lovakat, — azonnal tudta, mihez fogjon. Ment egyenesen az istállóajtó melletti polchoz, levette a vakarót és vakarta a lovakat. Ennyi tudomány teljesen elég egy cselédnek. A lóvakaráshoz úgy sem ész kell, hanem cseléd, ló és vakaró. A gazda természetesen soha sem dolgozott j semmit; csak pipázgatva járt-kelt az udvaron I és a gazdaságban. De ennek a járás és kelésnek is meg van a maga neve. A gazdaság vezetésének hívják. Ha jó kedve volt, azzal szórakozott, hogy Péterből bolondot csinált vagy kedvtelésből nyakon ütötte. Péter nagyokat röhögött ilyenkor. S magában dicsérte a gazdáját, hogy milyen jó ember. De akkor voltak jó mulatságok, ha idegen munkások, napszámosok is dolgoztak a gazdaságban! Péter alig győzte a tréfát. Gubaszörből bajuszt ragasztottak neki, aztán ráuszította a gazda a kutyákat.- Hajrá, fogd meg mocskos ! Neki Bodri! Csak az inát, Tigris.
