Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-02-19 / 8. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

ZIXöflsEetésl ár :

Szerkesztő:

Hanna Henő.

Egész évre . Fél évre . .

2 K ' 20 fillér

Főmunkatárs:

Borgida József.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. t>. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Rz ipar érdekében.

A nemzetállamban a rideg osztály- harczok csak erőveszteséget jelentenek. Mikor egy osztály létérdekeiért küzd, ezt olyan szellemben s irányban kell megtennie, hogy ez által a nemzet önczélja 1 erősbödjék.

Szó sincs róla: ha egy osztály küzdelme révén erősbödik, ez a körülmény csak a nemzet előnyére szolgálhat; de nem szabad, hogy ennek következtében viszont más osztály érzékeny kárt szén- j vedjen.

Az egyes osztályok küzdelménél mindig e szempont szolgáljon irányadóul.

Minden osztálynak, hogy a benne rejlő erőkapitálist teljes mértékben kiforraszthassa, szüksége van, miszerint

részére megadjuk azt a medret, melyen belül ezen czélját elérhesse.

Minden osztály folyamatának meg kell lenni a maga sajátszerü medrének, melyek külön-külön utakon bár, de egy helyben kell, hogy egyesüljenek : a nemzet egyetemes medrében!

A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCZÁJA.

Vihar.

Mi morajlik künn az éj-viharban ?

Mit dübörög úgy a fergeteg?

Mi zokog úgy — mintegy szellemkarban — Vad ütemben, mint pokol-sereg ?

Fény czikázik és nyomába csattan, Nyögve recscsen a fák lombja szét;

És a lelkem megremegve halkan,

Titkon hivja Urát, Istenét . . .

Nincs felelet ... De a rezgő fényben Megértem a Természet szavát:

Gőgös ember, ki lenn élsz nagy kényen, Ne feledd, féld az Ég hatalmát! . . .

Komor.

w

Veszedelem.

— Irta: Erdős Renée. —

Jött, jött a veszedelem, amire vártak, amit kívántak, ami elé néztek, vágytól csillogó szemekkel, mégis titkon, hogy más meg ne sejtse.

Es az a meder pedig, melyen belül egy osztály feladatának és hivatásának I igyekszik megfelelni; — képezi az illető ! osztály organikus szervezetét. Az iparnak feltétlen megadandó, hogy orgánuma ön- 1 álló mederben legyen megalkotva.

Legyenek bármennyire összeillők 1 egymással egyes pontokon az ipar és kereskedelem érdekei, — mindannak ellenére e két nagy gazdasági osztályt nem egyesíthetjük egy kalap alá, egy szervezetben. Az iparnak is, meg a kereskedelemnek is meg van a maga sajátszerü természetes mibenléte, mely egy mederben nem bontakozhatik ki teljes valójában, j Ezen természetes lényeg megköveteli úgy j az ipari, mint a kereskedelmi létnek megfelelő sajátlagos feltételeit.

Ekként állván a helyzet, az iparés kereskedelmi kamarák feltétlen el- különitendők egymástól. Az iparosság alsófoku orgánumai mellé szükség van közép fokú orgánumokra ; különálló iparkamarákra, hogy itt az iparosság eszméiért folytatandó további küzdelméhez mintegy lélekzetet vegyen.

j

Kora reggel a bevetődő napsugarakkal j beszállingóztak első híradói; tán azon a szivár- ! ványos utón jöttek, mely a millió attomból verődött össze, amik mint a porszem csillogtak a levegőben.

A szivárványhid a csukott ablaktábla egy részétől kezdődött és végződött a falnál, ahol az ágy állott, a fehér nyugalmas, redőtlen gondos kis alkotmány.

— Asszonykám, suttogott az öreg nő és ránczos kezével óvatosan húzta szét a függönyt, fölkelni volna jó! Késő az idő.

Az ember is bejött, immár útra készen, hogy elbúcsúzzék, az ágy fölé hajolt.

— Feleség — mondta - kis feleség, egy csókot ide, aztán hamar a kocsit. Elszalad ám a vonat.

— Hozzon nekem empire pongyolát, selyemből, igen ? Az ujja csipkéből, a válla csipkéből. Szallag rózsaszín, atlasz az öv, hogy leérjen, le egész a földig.

— Hát jó, mondta az ember s hogy bajuszán érzett egy kis forró lehelletett, már indult is.

— Még kimenőre egy pár gombos czipőt is — kiabálta utána az asszony - a szára jó hosszú a sarka jó magas.

Az is lesz, ejnye !

Már sietett, mert félt a további rendelésektől..

Ám a kis nő az ablakhoz szaladt, onnan szólt kifelé:

— Aztán mikor is jön ? Ma estére még ?

A mai ipar- és kereskedelmi kamarákban az ipar érdeke nem juthat teljességben kifejezésre. Majdnem mindenütt a kereskedő-osztály vezető férfiai szerepelnek, kiknek természetesen első törekvése aztán a kereskedelmi érdekek védelme még akkor is, ha ez az ipari érdekek rovására történik. Ez is egyik oka az iparosok, különösen a kisiparosok köréből ismételten felhangzó ama kívánságnak, hogy a kereskedelmi- és iparkamarák ketté választassanak, külön kereskedelmi és külön iparkamarákra.

Ez a kívánság annál jogosultabb, mert az állam kereskedelmi kormányzatában is a kereskedelmi és iparkamarák véleményei vétetvén figyelembe, ezen vélemények alapján sokszor a legméltányosabb iparkövetelmények sem érvényesülnek.

Teljesen elérkezett az idő arra nézve, hogy a kereskedelmi- és iparkamarák mai lehetetlen rendezésével leszámoljunk, mert a kisipar a hiányzó érdekképviselet, erélyesebb védelem hiányában mihamarább befejezi útját a pusztulás lejtőjén. A mai kamarai rendszerben pedig nem találja

— Talán holnap se. Majd küldök sürgönyt.

— Jó., jó.

... És jött a veszedelem, jött egyre közelebb. Belebujt a kedves, fehér falusi otthonka ránczaiba, onnan zizegte kifelé az asz- szony fülébe:

— Be szép is vagy! Rózsás, sugaras. Akár a nyári nap, olyan forró, fiatal.

— A hajába egy kerti virágot tűzött. Az meg éppen rossz volt.

Szólongatta, késztette, maga sem tudta mire. Csak gondolt egyet. Aztán belepirult. Aztán haragudott és kérdezte az öreg asszonyt:

— Eljön e ma?

— El az. Csakhogy nem jó lesz. Rossz álmodásom volt az éjjel. Vörös felhőket láttam. Amint szálltak, libegtek, jöttek lefelé a földre. Ideértek, tűz fakadt belőlük, szaladtam . . .

— Te boszorka, nevetett az asszony és kinézett az ablakon, a kerten keresztül, az országút felé . . .

Onnan jön, ha jön.

Aztán tett-vett valamit. A szekrényét rendezte. Megállt, gyönyörködött a finom hímzett vásznak fehér tömegében. Egy perezre az édes anyja jutott eszébe, ki mindezt gonddal összeválogatta, meghimeztette; az esküvője előtt, négy hónapig három varrónő a kis hátulsó szobában, mind azon munkált. Annak már négy éve. Mégis, hogy és más a kacérabb holmik közül, ami átlátszóbb, csipkésebb, használatlan maradt ! Miért is történt ? Isten tudja. Sajnálta talán? Féltette a falusi mosónéktól?