Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-03 / 49. szám

1905. deczember 3. 3 segitenek rajta s még én is élek igy ni . . . iszom. Ez nem segély akció, törvény szigora, főparancsa, büntetése, ez kell, ez a mi többet fog használhatni a társadalom jótékonyságánál. Ma legjobb dolga, megélhetése van és lehet a munkásnépnek, napikeresménye felül­múlja igénye szerinti szükségletét még egyszer. Adót nem fizet, községi költségek nem aggasztják, semmire gondja nincs családján kívül és maholnap nemzetfenntartó elemnek emancipálják. Jogot élvez bőven, hiszen kénye- kedve szerint bármely korcsmában kér, paran­csol s kiszolgálják; az utcán ki se tér, sem Péter sem Pál elől, neki jussa van az egész utón, egyik széltől a másikig dülni-esni s ha magán ember megmerészli szólítani, nagy főlény- nyel, fékezhetetlen dühvei felel rá. Nem segély akció kell ide, hanem törvény szigora, büntetése. Mikor minősít a törvénykezelő hatóság, testület valamely cselekményt közrend, köz­csend, közszemérem elleni kihágásnak, ha nem akkor, ha unos-unottan, nap-nap után, talán az órák szabályos változásaiban is ily jelenetekkel találkozunk, mint részegség, verekedés, éjjeli dőzsölés után ordítva távozás a tett színhelyéről avagy mikor a vendég az utcasarában aluszsza csendes álmait . . . hiszen senki sem zavarja. Úgy hiszem, vidékünkön eléggé gyakori eset és díszére válnék a törvénykezelésben járatosoknak, hogyha felfedeznék a pillanatnyi felvételeket. Ide nem segély akció, hanem törvény szigora kell. Simon József. Élőfa a népek hitregéiben. — Irta: Csávolszky Mihály. — (Folytatás és vége.) Szamarkánd várostól egy órányira a Ze- refshan folyón túl van a Debhid, a tiz tüzfa, melyeket sorba egy mohamedán szentnek a temető helyére ültettek, ezek árnyékos üdülő helyül, és a hogy a turkománok tartják, javas hatásúak. A Ceylonról készült regék közé tartozik az is, hogy némely fákat ott, a tejök végett megfejnek; szokatlan dolog Ceylonban a gyö- pös mező látása és mivel Nenwara Eilia fel­földje magas síkján van ilyen, róla az a rege folyik, hogy a majmok királya, Anuwan gyuj­gatott végig. Egy arcizma sem rándult meg, a melyből következtetni lehetett volna, vájjon az elbeszélő minő hatást tesz rá . . . Mikor az áruló befejezte beszédét, igy szólt: „Mielőtt mint gaz áruló méltó büntetésedet elnyernéd, mutast ide az érmet melyről említést tettél S a mint ez az érmet kebléből kiveszi, a pasa ugyan ennek párját magánál találja meg . . . A két testvér egymás nyakába borul . . . Tol! nem képes leírni a viszontlátás édes örö­mét . . . Legelőször a pasa bontakozott ki öcscse karjaiból. Neki kemény szive volt . . . 0 szólalt is meg legelőször: Testvér! Legelőször mint árulóval kell végeznem veled s csak azután fogadhatlak végleg testvéremmé ... Az árulónak tudod mi a büntetése . . . Halál ... A hadi rögtör.itélő és végrehajtó bíróságot tehát előbb összehí­vom . . . Háromszor fújt bele egy kis ezüst sípba a pasa s megjelent a szolgálattevő napos tiszt. A pasa a bíróság tagjait kérette össze . . . KOVARVIDEK tóttá fel ott egykor az erdőt, hogy szövetséges társának, Rama királynak elrabolt feleségét, Shitát Rawana kezeiből kiszabadíthassa, ki azt Hack-Gallenál elrejtette. így keletkezett a matelei szent forrás is a helyen, hol az elrabolt Shita királyné pihen. Ceylonban a kávás ahi budhha templom mellett álló Bo, vagy Bohagafa, (Ticus zeligiosa) körül van falazva, belül oltárok, emelvények, mert azt tartja felőle a néprege, hogy Budhha an­nak az árnyékában tanított és pihent, azóta rezegnek a szent iránt való kegyeletből még ma is a levelei; ezt a hosszunyelü fát a szin- galok Szakalada (reszkető) névvel is jelzik. A kumbini kolostorban olyan fa tenyészik Kínában, mely a legenda szerint Csong-Kaba hajából nőtt és minden levelén tibeti Írásjelek vannak. A régi kínaiak regés eperfája a fumu vagy fuszang 57-6 mértföldnyi magas volt és levelei a mustáréihoz hasonlók, a mit a régibb írók fuszang néven Budhha szederfájának em­legetnek, az is akkora méretűnek szerepel az irodalomban, hogy a valósággal létezhetőnek meg nem felel a földből, mint mondták, a bam­buszéihoz hasonló rügyekkel nőtt ki s azok eledelül szolgáltak, a gyümölcse hasonló a körtéhez és piros szinü, a fa tele egész éven át, kérgéből szövetet és vafa félét készítettek ; ezt a nagy szilvaalaku levelű fát kinában járt botanikusok az Elacococca veruessa, vagy Ory- anora cordifóliával törekszenek azonosítani, noha rostanyaga miatt inkább lehetne Brouso- netia papirifera. Érdekes mondája van Dsildo szigeten a Durió szibethinus fának. Élt ott egykor egy ifjú, Jó Durian nevű, ki félig ló, félig ember lábon járó szörnyeteggel találkozott, a kit szép leánya kisért. Elcsípte ezt a legény, mikor épp fára akart kúszni és apja ellenére magához nőül vette; bosszúságában oly szép palotát va- ! rázsolt elő az ifjú párnak lakóhelyül a megra­bolt apa, hogy birtokáért Osilolo királya 10 évig viselt háborút. Jó Durian két nyilsebben Saahu mellett meghalt, de hamvaiból hatalmas Durió fa sarjadt, melynek közelében Kramat nevű menhely épült, hol a harcba menők ked­vező jóslatokat nyernek, a beteg pedig gyó­gyulást. Délamerikában látta Darwin az indiánok egyik szent fáját, mely nekik Wallechu bálvány oltára. Egész környékét fehérlő álatcsontok le­pik, föláldozott lovak maradványa, mert az a közhiedelem, hogy igy többi lovai nem lesznek fáradósok, őket pedig szerencse kiséri minden vállalatukban. Cigány hitrege szerint a nagyhé­ten nyesett mogyorófa vesszeje megóv a vil­lámcsapás ellen, nagypénteken vagy szent János éjeién (junius 24.) uj késsel vágott villás mo- gyorófavessző megmutatja a föld alatt rejtőző Négy óra hosszat tartott a bíróság tanács­kozása a pasa személyes jelenlétében. Az Ítélet egyhangúlag halálos volt. Jóváhagyás végett a pasához lett az felterjesztve . . . Ott nyomban rávezette a megkegyelmezési záradékot a bíró­sága legnagyobb álmélkodására . . . „Minden félelem nélkül, de minden esetre aggodalommal leste a pasa öcscse a testvér kijövetelét. Végre megjelent ... A hatalmas ur sápadt volt . . . Egy akármilyen nagy csata izgalmai nem viselték volna úgy meg, mint e rettenetes négy óra . . . Ezzel lépett be öcséhez: „Reszkes, hitvány vezér, reszkes mind kettőnk bosszújától! . . . * * * Néhány perc múlva tisztjeinek személyesen szóbeli hadiparancsot adott ki, melyei tudatta velük, hogy Hrasadát - egy ismeretlen béget — alvezérré nevezett ki. Az uj alvezér személyesen fogja a csatát az ellenség főhadvezére ellen vezetni . . . S hogy ez a csata meg lesz nyerve, abban Mehemed pasa biztos volt. . . . kincseket, meg a vizet, és hogy mert a talaj ama tája felé hajlik, a hol azok leledzenek. A magyar nép regéje azt mondja, hogy mikor Krisztus urunkat ellenségei üldözni kezdték, nyárfa lombok alá menekült, de minek az menedék helyet nem adott, mert ott ráta­láltak, azt mondá az „Üdvözítő“ : „Dideregj te nyárfa télen-nyáron mindig.“ Azóta reszket az untalan és zug oly szomorúan, hogy nem lehet alatta hallgatózni. Máskor a fenyő alá menekült és mivel ott meg nem lelték, úgy áldotta meg, hogy azóta télen-nyáron mindig zöld és keresz­tesen nő az ága. Erdélyrészi román rege szerint Szűz Má­ria pihent egykor a fenyő tövében és hálából megáldotta, hogy télen ne hervadjon, mindig zöld maradjon, de megakarta ezt hiúsítani a sátán, azért a törzsébe köröskörül szögeket vert, a jó Isten azonban ágakká fejlesztette és igy lett a fenyőből mindig zöld, ágait küllősze- rüen egyenes irányba vezető áldott szép fa. Más változat szerint épített az ördög egy ma­lomban szekeret, de mivel onnan kitolni nem tudta, Istenhez fordult, hogy a baján segítsen. Tudta a mindenható, hogy eme találmányával a gonosz nagy befolyásra jut az embereknél, azt tehát meghiúsítandó úgy Ígérte, hogy segit rajta, mihelyt a fák elhullajtják lombjaikat. Várta az ördög a havat és mikor a cserfa leveleden lett, beadta folyamodását újra, de az a hátirat érkezett rá, hogy eredj feljebb a hegyen, lelsz ott még zöldelő fát. Ezek a fenyők vol­tak. Rászedettnek érezte magát a sátán és dü­hében köröskörül azért vert szögeket a fenyő derekába, hogy kiszáradjon. De a fatetőn ke­resztben álló ágak mégis zölden maradtak. Azóta gyűlöli az ördög és kerüli a szép fenyő fát. Nógrádi rege szerint a galagonya volt az az átkozott bokor, a mely felhajolt, mikor Krisztus urunk alá menekült; a csipke vadró­zsához fűződik az, hogy Krisztus urunkat elrej­tette. És mindazonáltal eme regék nagy töme­gében szemünk elé tárul, az „élőfák“ iránti becsülés, szeretet és ragaszkodás, hogy azok­nak napjainkban a korszellem haladásával egész más vonalon adhatjuk meg a modern vívmányok nyomán fentartásuk és szaporodásuk előmene­telét. Ezzel inás helyen fogok foglalkozni. HÍREK. Deczember 2. Személyi hirek- Szabó Károly m. kir. péziigy- miniszteri titkár és Mező Károly pénzügyigazgatósági számvizsgáló hivatalos ügyben községünkben időztek. Jószágkormányzói kinevezés. Dr. Mayer Béla szatmári püspök Hámon József prelátus kano­nokot a püspöki összes jószágok kormányzójává nevezte ki. Ez által a tudós gazda igen szép elismerését nyerte régi érdemeinek. Kinevezés. A helybeli kir. járásbírósághoz az üresedésben levő aljárásbirói állásra Dr. Koós György szatmári kir. törvényszéki jegyzőt nevezte ki őfelség a király. Jegyzőválasztás. Az erdődi járáshoz tar­tozó Hiripi körjegyzővé e hó 25-én egyhangúlag Tolnai Albert h. körjegyző lett megválasztva. Gratulálunk. Meghosszabbított előmunkálati engedély. A kereskedelmi miniszter a kövezeti előmunkálati engedélyeket további egy évre meghosszabbí­totta: Balogh Ferencz nyirbátori lakosnak a nyíregyháza — mátészalkai helyi érdekű vasút ' Nyírbátor állomásától Pince, Nyirbéltek és Penészlek községek határain át a m. kir. állam­vasutak Érmihályfalva állomásáig és ugyancsak Nyírbátorból Nyirvasvári és Csanálos községek határain át a m. kir. államvasutak Nagykároly állomásáig vezetendő rendes nyomtávú gőzüzemű helyi érdekű vasútvonalakra. Gyászeset. Kossuth Zsigmond szatmári kir. törvényszéki biró a múlt hó 28-án 62 éves ROTHBÁRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-NAGYKERESKEDÖ SZATIViÁRQN!, EÖTVÖS-UTCZA (KOROitöA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségű finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü külön­legességeket; valamint mindennemű kül- és^ belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Araim jutányosait. - Áruim ltitünőels.. - Tessék, prótoarendolést tenni- __________________________IT Czím: ROTHBÁRT JÓZSEF, SZATMÁli. ko rában meghalt.

Next

/
Thumbnails
Contents