Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-24 / 39. szám
Egész évre Fél évre . KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A Előfizetési ár : . . . 8 K Negyed évre .... 2 K . . . 4 „ Egy szám ára . 20 fillér „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Panaszhangok. Nagysomkut, 1905. szeptember 23. Eszembe jut annak a színdarabnak a meséje, hogy: „Ereszd be a tótot, kiver a házból!“ Csakhogy nem meséről, hanem tényről, valóságról, megdöbbentő igazságról van szó. Baj van jó Somkuton. Nagy baj! Eleinte csak panaszhangokat hallottunk, de később azután meggyőződtünk, hogy nagyon is jogosak a panaszok, olyannyira jogosak, hogy azoknak orvoslása napok kérdése kell, hogy legyen. Egy kőfallal kellene Somkutat körül vétetni (a mi ugyan Kővárvidéken nem volna olyan nehéz) és akkor tudom Istenem egyetlen egy kofa sem tenné ide be a lábát. Mert nem tótokról van szó, a kik minket a házból kivernek, hanem valódi igazi kofákról, a kik valósággal megDalolsz ... Dalolsz, leányka, te is dalolsz: Fhér szobádban édes éneket, Mikor isteni hányod hallod: Tűnd,érek, meseországából Oda varázsolod földi édened. Izzó, nagy vágyak, üdvök, álmok Kelnek életre dalaidban; A vig, szeszélyes dal-hullámok Körötted pajkos táncot járva; Szelíd szivedbe szállnak vígan. S lenn szivedben szilaj dallam Gyönyört teremtvén zsongva ringat; És egy időben, lopva, halkan Valami csuda játszi szellő Nászba öleli dalainkat! . . . Sugár József. fosztanak bennünket a mi szárnyas állatainktól. Az orrunk elől kapkodják el az apró jószágokat, libát, kacsát, tyúkot, jércét, kappant, csirkét stb. és az ezekhez hasonló jószágokat. Megdöbbentő állapot! Egy szép napon arra ébredünk, hogy nincs mit enni, mert nem kapunk a saját pénzünkért — a saját falunkban. No de hát van egy nagyon jó magyar közmondás: „Nem azé a madár a ki elszalasztja!“ Hát bizony mi sem fogjuk elszalasztani a mi szárnyasainkat. Hanem ezt csak úgy érhetjük el, ha haladéktalanul és a lehető legerélyesebher mtézkedünk. Mer’ hát csakugyan úgy vagyunk vele, hogy mégis csak bajos volna ezt a bizonyos képzelt kőfalat felépíteni. Hanem segíthetünk másképen s majd akkor meglátjuk, hogy a kofák olyan rajokban fogják-e ellepni piacunkat, a mint ezt eddig tették. Éljen az általános titkos választói jog! — Tréfás monolog. — Irta: Rádius. (Előadj^ 14-22 éves hölgy, kik kék szallagcsokorral piperézett, fehér ruhába öltözött és lehetőleg Gretchenfrizurát hord). (Lelkesedéssel.) Megvirradt a szabadság napsugaras hajnala! Miénk a diadal! Kivívtuk a győzelmet. Ide-ide leányok! Gyűljetek körém, bontsatok zászlót velem ! Éljen a szabad jövőnk! Éljen az általános titkos választói jog! Éljen! (Félve). Csakhogy sikerült az anyus oldala mellől megszöknöm. Csak észre ne vegye. Csak meg ne tudják, hova illantam a szalonból. (Pajzánul.) De most ugyan már kereshetnek. Én itt vagyok! Itt, felébredt erővel, meg- ajáhodva, szilaj lélekkel elmesélni a megváltó csudát, mely a leányszivek közepébe vezet. Van már jogunk! Ez az én beszédem lényege. Vegyék valahára tudomásul az urak, hogy most már mi nők is bírunk olyan jogokkal, mint ők. Bizony bírunk! Tudom, istenkém, eltűnik ajkukról az a szánakozó mosoly, melylyel bennünket oly sokszor illettek. De henréka! És újra henréka ! Mostantól kezdve tehát nem leszünk mi sem Hiszen elvégre azok a kofák sem olyan tengerentúTf ördögök, hogy erővel rosszat akarjunk nekik. Nem is óhajtjuk őket foglalkozásukban gátolni. Had éljenek! Igen ám, de hagyjanak bennünket is élni. Meg azután arra is kell gondolnunk, elsősorban jövök én, azután megint én és harmadszor is: én! No meg hát a kofák talán mégsem olyan tulrokonszenvesek, hogy velük szemben az önérdeket mellőzni lehetne, különösen mikor az embernek a saját gyomráról van szó. Egyszer már felterjesztett a község egy szabályrendeletet, mely úgy intézkedett volna, hogy piacok alkalmával 11 óránál hamarabb — tehát mindaddig, mig a község lakossága az élelmi szükségleteit fedezte — az idegen elemeknek ne legyen joguk bevásárolni, de a megye a szabályrendelethez nem járult hozzá, alkalmasint, mert az időpontot nem találta béketürő Jóbok, mi is erőre kaptunk. Hajh, úgy érzem, mintha egyszerre más csillagzat szülöttei lennénk! Micsoda lelkesítő gondolat. Nem packázhatnak velünk a férfiak, de imádni fognak! Úgy fordulnak felénk, mint a pap a szentély felé. Úgy bizony. Pedig mi — a lelkemre mondom — nem is igen fogunk törődni velük. Most már az is mindegy nékem, hogy ha Béla urfi a Klára néninek forgatja a hangjegyeket, avagy ha talán udvarol neki. Bánom is én, hisz választhatok! No nem igaz? Béluska azt mondaná: nem. Pedig éppen ő olvasta fel a Klára néninek meg az édes anyucinak, hogy' végre megkapjuk az általános titkos választói jogot. Jaj, de repesett a szivem, mikor ezt meghallottam. A Klára néni meg lelkesedett, tapsolt örömében. Szükkeblüség lett volna tőle nem lelkesedni. Hisz ő is érdekelt fél és micsoda változatokon ment keresztül még mindig szimpatikus ábrázata. Először belepirult a pápaszeme, aztán a két orcája és végül, mint a ki rászolgált már nagyon is erre az örömre, sírni kezdett. Ez kérem mintegy intőjel volt nékem. Menten megértettem a nagy dolgot. Tehát csakugyan választhatunk férjet? Választhatunk általánosan? Mind az összes leánynépség! Fiatal, kevésbbé fiatal, szép, nem ^szép, csúnya, mind, mind választhat, ez a fő! És titkosan! Ézt nagyon halkan SZAPPANYOS JENŐ megbízottja: K.ERESZTES ZSIGMOKTD. Uj üzletmegnyitás Nagysomkuton! || Divat-, vászon-, diszmű-, rövidáru- és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. || A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA.
