Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-24 / 39. szám
2 1905. szeptember 24. KOVARVIDEK helyesnek. Tehát haladéktalanul egy másik szabályrendeletet kell felterjeszteni s hisszük, hogy az illetékes közegek nem is fognak ezzel soká késni. Mondassák ki egyszer és mindenkorra, hogy a máshonnan jövő kofák és egyébb viszontelárusitók például csak V2IO) vagy 10 órától kezdve vásárolhatnak be, a mikor a helybeli közönség élelmicikk szükséglete már fedezve van. Az erre illetékesek azután ügyeljenek arra, hogy egy ilyen szabályrendelet szigorú büntetés terhe alatt még szigorúbb pontonsággal betartassák. így azután a csirkék is megmaradnak a fogyasztó közönség meg a kofák is jóllaknak. (Nem akarom azt mondani, hogy a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad, mert a káposztát úgy is ránk fogják tukmálni — drágán — a kofák, ha hagyjuk magunkat). Nos azt hisszük, többé ebben az ügyben felszólalnunk nem kell, mert a mint értesülünk, máris kellő lépések tétettek, hogy ezek a panaszhangok elnémuljanak s igy végre-valahára mi is abba a helyzetbe jutunk, hogy a szükséges apró jószágot, élelmi cikkeket kényelmesen — az idegenek zaklatása nélkül — beszerezhetjük majd magunknak. fi szegény gyermekek felruházásáról. Megkezdődött a tanítás . . . S mit látunk? Minden osztályból hiányzik 10—15 tanuló. S mi ennek az .oka? A szülők nem engedik, a szántásért — kukorica, burgo- nya, gyümölcs szedésért? Ez is — de más is ... Se termés, se munka nem volt a nyáron. A szegény embernek elég volt magát és családját fenntartani . . . Gyermeke ruházatára nem telt. S ez a nyáron nem is volt baj, mert hát meleg s vakáció lévén, gyermeke otthon mezítláb s akármilyen gyenge ruhában ellehetett. De baj most, hogy beállott az iskola s hűvös lett az idő . . . Az a szegény szülő küldené gyermekét az iskolába, de nem tudja — nincs mibe. Rideg kietlen a világ a nap melege nélkül . . . A szeretet az a nap, mely életünket kellemessé teszi. Ez a szeretet nyissa, fel mindnyájunknak a szemét, fülét, hogy lássuk és halljuk a nyomorgók szükségét és kérő hangját ... S értsük is meg! Nincs az emberi szívnek — mondja egyik költőnk — boldogitóbb érzete, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk . . . Adjunk ruhát ezeknek a szegény gyermekeknek . . . Töröljük le a bús szülők még búsabb könnyeit . . . Lássunk boldogságot — melyet mi teremtettünk . . . Állami iskolánk a neveles és oktatáson kívül szegény növendékei felruházásáról is gondoskodik. Gondnoksága minden esztendőben (Karácsonykor) gyűjtést szokott a szegény iskolás gyermekek felruházására indítani. De, hogy a növendékek szegénységükért az iskolában ne mulasszanak s a tanulástól se maradjanak el, a Gondnokság jobbnak látja a gyűjtést most s ezután mindég az iskolai év elején rendezni. A gyiijtőiv, melyet a Gondnokság Elnöke fog kibocsátani, a napokban útnak is indul . . . mondom, mintha titok lenne. Pedig isten sen ucscse nem titok. A kedves mama is tudja, a kinek kár volt úgy sietni a férjhezmenéssel. Most végre élhetne a jogaival. De sebaj! Ő azért már úgyse csordit könnyet. Most úgy is már rajtunk a sor. Rajtam és a Klára nénin. (Pajkosan.) Csak lassan tipegjen, csak okosan a Klára néni. Most már választhat valami jóféle férjet. Csak aztán fontolja meg ám jól ezt ezt a fontos lépést. Ha már várt ötven évig a szive bálványára, elvárhat most már tovább is. Sőt most már várjanak az urfiak, mig majd Klára néninek eszébe jut választani közülök. Ez az igazság. Klára néni nem olyan leányzó, hogy elvehetne akárkit is férjül. Nem minden parvenü férfinek szegődik az oldalához. Ilyen mód felett tisztes hölgy, mint az én nénikém, nem minden bokorban terem. Tud jól harisnyát kötni, szép divány- párnát hímezni, bájjal énekelni: Ezek mind-mind olyan nemes tulajdonságok, melyekért megérdemli, hogy az urfi, a kit ő elvesz, talpig gavallér legyen. Mindene legyen. Pénze, földje, háza s a mi a fő, ezt még hangsúlyozom is, szép is legyen, jó is legyen, fiatal is legyen. Igen-igen szép legyen, mert a Klára néni is szép ám, kivált ha felveszi a kifodrozott fehér fejkötőjét. Olyan aranyos nagymama ..válnék belőle! Ugyan kit is választana? Lacit? Ödönt? Vagy talán Gézát, a snájdig hadnagyocskát ? De Gézusnak nincsen pénze. Ezek mind szép fiuk, de egyik sem való Klára nénihez. Na mert nem vehet férjül ilyen szegény fiukat. Ha már Zsiga bácsinak kérné meg a kezét, azt már érteném. Annak van háza, földje, pénze. Igaz, nagyon derék ember és hogy is mondjam csak? Igen derék, csak egy kicsit kancsalit az egyik szemére, ha a másikat behunyja és megfordítva, máskülönben még jó táncos lenne, ha nem kéne mankón járnia. Klára néni különben okos nő, azt hiszem, nem fog késni avval, hogy Zsiga bácsi kezét megkérje, nem bolond várni addig, mig más valaki elkapja az orra elől. Vagy talán még sem kéri meg Zsiga bácsit! Hah! Hogy erre előbb nem gondoltam: Talán, Istenem, ki sem merem mondani, talán ő is Bélát szereti ? Akkor vetélytársak lennénk! (Sírva.) Nem tudom, vájjon Béla melyikünknek mondana kettőnk közül a boldogító igent. Azt hiszem, hogy Klára néninek eszébe jutna udvarolni Bélának, úgy illenék nekem őt kihívni párbajra. Oh! oh! Klára néni talán meg is tudnálak ölni, hogy hullana is véred künn a placcon, még a fejkötőd is félre csúszna. De félre bohó gondolatok! {Az utcán ének hangzik.) Közeledik a néptömeg. (Kissé énekelve.) „Szabad lesz a jövőnk !“ — Éljen az általános, titkos választói jog! Éljen ! Istenem, ennyi ember, ennyi ajak hirdeti a szabadságot, a jogot. {Érzékenyen.) Mienk a győzelem, választhatunk férjet! {Naivan.) De milyent? Fess és délceg legyen ő, kit meg kíván minden nő, legyen csinos gavallér, az ilyen már sokat ér. {Hencegve!) Legyen nyalka és eszes. {Bókolva.) Igen eszes, ez a fő feltételem tisztelt uraim! De nini a nap elmúlik és nem kértem még meg a kezét senkinek! (Határozottan.) Legyen tehát. Béla lesz az első Midőn azt községünk áldozatkész elemeinek legmelegebb pártfogásába ajánlom, kérve-kérem — adjanak tehetségük s akaratuk szerint mentői többen e valóban nemes célra. Nemrég egy magát megnevezni nem akaró egyén 120 koronát adott a helybeli állami elemi népiskola Gondnoksági Elnökének — a szegény iskolás gyermekek felruházására. Szép — nagyon szép összeg, de ahhoz, hogy iskolánk szegényeit rajta fel tudjuk ruházni — kevés . . . Majd negyven ruhanélküli gyermek nevében szólok hozzátok. - Halljátok meg szómat . . . Kiáltásom elől füleiteket ne dugjátok be. „Mert aki a szüköl- ködők kiáltása elől bedugja fülét, nem fog meghallgatást nyerni, mikor maga kiált segélyért.“ S ne feledjétek: „Istennek ad, ki a szegényen könyörül.“ Egy tanító. P kis ember hitele. A kis kereskedőnek és kis iparosnak egyik létalapja a bizalom s ezt megszerezni a legjobb morális körülmény. De sajnos, a mai korban a bizalmat nem a személy erkölcsi oldaláról ítélik meg, hanem ferde módon, a személy anyagi oldaláról. Ebből következőleg, a hitelnyújtásnál tapasztalhatjuk leginkább azt a körülményt, hogy sok szegény, de becsületes kis egzisztencia, ki csekély hitellel segíthetne önmagán, nem tud némi-nemü támogatáshoz, segélyhez jutni. Pedig hány száz és száz pénzszűkében lévő megszorult ember van nálunk. És megannyi közöttük a jóravaló, törekvő munkás ember. De hát gyéren telik a keresetből, nagy a család és enni muszáj. Támasza nincs, nem tudja, kihez forduljon, vagy ha tudja is, nem adnak, kifogásokat mondanak ürügyekkel hozakodnak elő, csak éppen azt nem mondják nyil{Szégyelve.) Hű, ha kosarat kapok, az lesz aztán csak szép. Banzáj! De min kezdjem ? Szerenádot adjak? Szegény kis Béluska, még meghűtené magát, mikor gyufát gyújtani leszállana hófehér ágyacskájából. Nem-nem ezen kezdem. Vagy jó lenne egy bokrétát küldeni neki piros rózsából, égő szerelmem jeléül, — nem, ezt sem, még nagyon érzékenyen elpirulna szegény kis Béluska, inkább fehér- kamélia és tuba rózsából . . . egy kiló Kuglerrel, ejh! a Kuglert inkább magam eszem meg. Na nem igaz? {Gőgösen) De várjunk csak barátocskám, Bélát még rá érek választani, hisz vannak itt grófok, hercegek, megírhatom nekik, hogy az általános, titkos választó jogunk folytán választásom a herceg urra esett! És még kíméletesen azt is megírnám, hogy ne nagyon bizakodjék el választásom miatt, mert mást is érhette volna ez a kiváló szerencse! (Félre.) T. i. Bélét. Hát igaz is, hűtlen vagyok Bélához. Herceget, grófot nem ismerek, jó lesz most hamarjába Béla is. Oh, édes Béla! Oh, hedves Béla! {Nevetve.) Jól hangzik. Meg van a terv. írni fogok neki, hogy készüljön a házasságra, mert az általános titkos választói jognak alapján őt választottam. Ennek ellenszegülni ne merjen. Ez törvény, ez előtt meg kell hajolnia! Esküvőnk után Velencéig meg se állunk. Vőlegényi bokrétám nem fog késni. Jaj ez nem jó lesz igy. Nincs benne semmi poétika, rideg, silány, próza. Ha most költő volnék, édes mámoritó költeménybe szólaltatnám meg a szivemet, de igy meg kell elégednem, ha azt írhatom, édes bájos kis Béla, ROTHBÁRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-MAGYKERESKEDÖ SZATMÁRON, EÖTVÖS-UTCZA (KORONA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségü_ finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket ; valamint mindennemű kül- és^ belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Áraim jutányosaid. - Áruim k.itünőekL. - TessélsL pró"barend.elést tenni. ___ _____ 8T Czím: ROTIIBÁltT J~ ÓZSEF, SZATMÁlt. 'mg______ ____
