Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-10 / 37. szám
II. évfolyam. Nagysomkut, 1905. szeptember 10. 37. szám. Slóflzetéei ár : Egész évre .................8 K Negyed évre . Fé l évre......................4 „ Egy szám ára í . . 2 K Szerkesztő: Barna Benő. 20 fillér í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Rz ősz. Nagysomkut, 1905. szeptember 9. Ismét itt az ősz! Még jóformán nincs is itt az ideje, de azért máris beköszöntött. Legalább az időről érezzük. A nap hol kisüt, ragyog teljes fényében, hol meg leszáll. Valódi, őszi szél suhogtatja a fák lombjait. A napok jóval rövidebbek, az esték különösen nagyon hűvösek. Az esőzések gyakoriabbak. Ha elgondoljuk, hogy csak nem régen milyen lélekölő melegség és milyen szárazság uralkodott, hát bizony nem is vesszük rossz néven az őszi időszak beköszöntését. Jobb a friss hűvösebb levegő, mint az égető melegség. No meg hát valljuk csak meg őszintén, hogy minden tekintetben jobb az ősz, mint a nyár . . . A gazda élvezi termésének gyümölcsét. Kezdődnek a szüreti mulatságok, a legtöbb helyen örömteljes arcokat lehet látni; bátran elmondhatjuk, hogy a milyen örömmel fogadjuk a tavaszt a zord tél után, ép oly reményteljesen üdvözöljük az ősz közeledtét a forró, tikkasztó hőségek után . . . Lehet, hogy az idei termés talán nem jutalmazta olyan bőven a gazdák fáradtságát, mint más években — mert hiszen az idén különösen óriási hőség uralkodott — de hisszük, hogy általánosságban mégis megelégedettség fog mindenütt uralkodni . . . Mert hiszen igy szokott az lenni. Egyik évben rosszabb, a másikban jobb az eredmény. De bármilyen legyen is az eredmény, ne csüggedjünk, bizzunk egy szebb, egy jobb termés reményében. Valami különösebb változást nem idéz elő az ősz a mindennapi életben. Igaz, hogy ebben az időszakban a kereslet és kínálat sokkal élénkebb, a forgalom, a kereskedelem megélénkül s természetesen az ipar is. A családi életben azonban lényegesebb változások fordulnak elő. A gyermekek, a diákok, a kik eddig itthon élvezték a szünidő kellemességeit, ismét eltávoznak hazulról, hogy tanulmányaikat folytassák. Azok, a kik esetleg itthon tölthették szabadságukat, — élvezve a jó somkuti levegőt — most minden esetre szintén eltávoznak, hogy friss erővel fogjanak hozzá a munkához. Mert az őszi idény a munka idénye. A termelő most értékesíti gyümölcseit, a kereskedő most adja el áruit, az iparos leginkább most csinál pénzt készítményeiből. Abban a reményben, hogy az ősz mindenkinek meg fogja hozni örömét, szívélyesen üdvözöljük előfizetőinket, lapunk olvasóit és munkatársainkat! R hús drágulása é$ okai. A szarvasmarha áraknak folytonos emelkedése kell, hogy gondolkodóba ejtsenek mindenkit. Hisz ma már magasabb árakat fizetünk a sovány marháért, mint A „KŐVÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Abrándvilágom. Miért mosolyogsz rám édes álomképem ? Hagyd nyugodni zúzott szivemet! Vagy gyötörni vágysz ? Igen, úgy érzem ... E mosoly áld, átkoz, eltemet. Álomképem! gyötrött életemmel Játszol, mint a habbal kis patak, Oh! ne szűnj meg, Oh! ne pattanj még el, Csaló kép vagy bár, de áldalak. Mind, mit én igaznak látok, érzek, Bár mi szép, de nem, nem boldogít . . . Várjanak rám kínos gyötrődések Hagyjon el remény, a vágy, a hit: Csak te múltam, ábrándim világa El ne tűnjél, ne légy hűtelen! Akkor lantom zeng még dalt! Szavára Bárha köny hull, nem lesz szivem árva: A dal, ábránd minden énnekem. Rndrás ur Bécsben.- Irta: N. B. — De ha mondom, főpohárnok ur . . . — Mondtam mán, hogy szakanna rá a bihari csárda teteje, nem vagyok én főpohárnok ! Elcsufoltak ugyan valami poharas főisten- csodának, de még sem poharat, sem belévalót nem láttam. Ha pedig valaki szólni akar vélem, akkor vagy fogja be a lepényiesőjét, vagy szólítson becsületes nevemen. Balassa András! Ez csak teszi . . . hogy a piócák táncoljanak nimetet a ciferblatján! — Bálintról . . . — Mán meg mi baja van kendnek az én nótacsináló ecsemmel ? — Botrányos életet folytat. Mindenkinek tartozik és nem akar fizetni! — Kifizetem én a picurka zsebemből minden kontóját! — Az asszonyokat elbolonditja . . . — Ezt mán szeretem hallani! Régi Balassa virtus szoknyák után kuraszkodni. Éfju koromban én sem cselekedtem máskép. Bárcsak még most is fehérnéppel praktikázhatnék . . . András ur tréfál! — Tréfáljon kenddel a harmadnapos hideglelés ! — A lefőzött udvaronc belátta, hogy nem boldogul a nyakas magyar úrral. Sarkon fordult és odébb állott, András ur megforgatta nagy, kék szemeit s dühösen mormogta magában: — Ez is olyan magyar, a kibűi az ordó nimetett fábrikált, hogy a kassai vihodár beret- válja a fejét kopaszra! Az udvari népség már megszokta a Ba- lassák cifra szólásait s nem háborodott fel senki, a mikor András ur megeresztette a nyelve karikás ostorát. Nem szerette Bécset. Már régen otthagyta volna azt a talpnyaló csürhét, a melyen úgy letyeg-lotyog a pojácás bujbele, mintha csak egyszeriben kettőre szabta volna a nimöt snajder. De ott kellett maradnia. Ő volt öcscse fiának, Balassa Bálintnak a tudora s minden áron „rendi nagy urat“ akart belőle csinálni az udvarnál. Bálintért rajongott a bécsi fehérnép s András már arról álmodozott, hogy az öcscs majd valami „koronával páráskodó dámával“ cserél kontyért süveget. Az ifjú Balassa teljesen elütött famíliájától. Bársony szavú,, kedves modern udvaronc volt, a ki azonban mindig kimutatta a magyar virtust, mihelyt alkalom kínálkozott. A táncot nála kecsesebben senki sem ropta, vidám és borongó dalai a sziIncze iAijos. .Első Kövárvidéki Mügözmalom és Olajgyár* = 3VAGYSOMK.UTOPST. = a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyozni ' ....-■ illetve kitisztítás végett elvállal az ■
