Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
2 KOVARVIDEK 1905. szeptember 3. létre, hogy az épület telkestől egy önkéntes árverésen adassék el, a mibe Nagysomkut község bele is egyezett, azzal a kikötéssel, ha a telekért legalább tizenhatezer korona befolyik. Hát ez most függőben marad addig, mig a miniszter ezt a megállapodást jóváhagyja. Csakhogy az akták nagyon soká érkeznek le. Addig is Nagysomkut községének okvetlenül olyan határozatot kell hoznia, hogy a község feltétlenül reflektál erre az épületre. Mert égetően szükség volna reá. Nagysomkut gócpont ezen a vidéken s hivatva van, hogy minden tekintetben kifogástalanul fejlődjék, legyen meg minden intézménye, a melynek egy fejlődésben levő és jövővel biró községben meg kell lennie. Elsősorban azonban legyenek iskolái, terjessze a műveltséget, járuljon hozzá főképen ahhoz, hogy ez a vidék magyaro- sodjon. Bodnár György szatmárvármegye újonnan kinevezett kir. tanfelügyelője nem régen községünkben járt s a leghatározottabban megígérte, hogy abban a pillanatban a mikor a község egy polgári iskolának megfelelő épületet rendelkezésre ad, megteszi a szükséges lépéseket, hogy a község polgári iskolát kapjon s lépéseinek sikeréről eleve biztosította az illetékes köröket. Ehhez aztán nem szükséges sem a mi buzdításunk, sem sok gondolkozás, itt tenni kell valamit, még pedig haladéktalanul. Minek kelljen Nagysomkut gyerme— szóval a moszkvai posztógyáros igen nagy- fontosságú személyiség volt Oroszországban. A fiatal francia diplomata már azzal is finom érzéket árult el, hogy egy igen nagy- fontosságú személyiség feleségének udvarolt. Ezzel bejutott az orosz háború pártba és a maga diplomáciai pályájának uj szféráiba emelkedett. Madame Subotics az Aphrodithe villának első emeletén lakott. Huszonkét szoba volt az első emeleten s azt mind ez a pompás orosz nő lakta. De Jeanville minden délután vendége volt orosz barátnőjének. Öt órakor az estebéd előtt megjelent a szalonjában és várta, mig a szép asszony a kis Darinkával a nagycsontu kis orosz lánykával és az angol társalkodónőjével megjelenik s elfogadja karját, hogy az ebédlőbe vezesse. — Ej, ej, irigylésre méltó ember ön, vicomte! — mondotta a horihorgas fölborzait bajszu német gárdakapitány, a ki a német császár gárdistái közül való volt s civilruhában úgy festett, mintha kölcsön kérte volna. — Irigylésre méltó ember . . . — Miért ? — Ilyen szép barátja! — Hogy csinálta? — A vicomte finoman mosolygott és el- háritólag intett a kezével. A német császár katonája folytatta: — Az egész fürdő irigyli Önt. Napoleon Josephine nem lehetett pompásabb asszony, mint Madame Subotics. Hiába Önök franciák, értenek az ilyesmihez. Mi, németek nehézkesek keinek 10—11 éves korában elhagyni a szülői házat, minek a gyermekeket idegenekre bízni, a mikor maguk a szülők tudják legjobban nevelni a saját gyermekeiket? S miért ne tanítsa az a szülő is gyermekét, a kinek anyagi viszonyai nem engedik meg, hogy gyermekét máshová adja iskolába? De nemcsak azoknak a gyermekeknek szükséges a polgári iskola felállítása, a kik jobb iparosokká, kereskedőkké, hivatalnokokká akarnak lenni, hanem azok is járhatják a polgári iskolát, a kik gymna- siumot és főiskolát végezni akarnak, a mely esetben külön tanulhatják itthon a latin nyelvet és ha ebből sikeresen vizsgáznak bármely főgymnasiumban folytathatják tanulmányaikat. Vegyük aztán a magyarosodást, a mire ennek a vidéknek égetően szüksége van. Hát ezek csak a vázlatos előnyök volnának. De azt hisszük, bővebb megokolásra ez nem szorul. Itt haladéktalanul cselekedni kell! A megyeháza a legalkalmasabb volna polgári iskolai helyiségnek. Az első esztendőben csak 1—2 terem kell. Addig is tehát mig a minisztériumnál ennek az épületnek a sorsa elintézve lesz, vegye bérbe a község a szükséges tantermeket, azután pedig azon kell lenni, hogy nemcsak a megyeház telke legyen a község tulajdona, de magát a rajta levő épületet is vegye meg. Fel tehát községünk apraja nagyja! Legyünk azon, hogy községünk felvirágozzon ! Legyünk azon, hogy mielőbb polgári iskolát kapjunk. Haladjunk lépcsőről-lépcsőre fokozatosan előre. Pótoljuk a hézagokat a melyek községünkben vannak és akkor lassan bár, de biztosan el fogjuk érni, hogy községünk i arra a nívóra fog emelkedni a mely őt | megilleti. f3 tanév elején, Ma-holnap az iskola épület komor, szürke falai benépesülnek vidám, jókedvű fiatalokkal. A nagy vakáció elegendő volt arra, hogy az előbbi esztendő fáradalmait kipihenjék. Az oly tanuló, ki rest volt az elmúlt évben, a ki immel-ámmal, há- nya-veti módon végezte el teendőit, nem kötelességérzetből, egy vég cél elérése szempotjaból tanult, hanem mert muszáj volt tanulnia, annak a szünidő alatt sem volt meg az a hamisítatlan, igaz kedve s az uj tanév elején is kedvetlenül, kelletlenül megy az iskolába. A ki felfogta hivatását, a ki komolyan forgatta a könyveket szorgalmasan és lelkiismeretesen tanult, annak valódi öröme tellet a vakációban, mely idő alatt szórakozott, pihent, hasznosan töltvén el az időt jóleső érzettel néz az uj tanév elé. Elég szomorú, hogy találkozik igen nagy számú ifjú, a ki nincs tisztában vagy nem akar tisztában lenni azzal, hogy a szülők mily nagy áldozatok árán taníttatják, hogy ember váljék gyermekeikből. Mennyi önfeláldozás, önmegtagadás a szü-^ lök részéről, csakhogy meglegyen a gyermeke számára a taníttatás költsége és hány tanuló keseríti meg szülei életét, hogy nem tanul, lusta, lenyhe, mindent csinál, csak nem tanul, osztályokat ismétel s újabban is megbukik, úgy hogy a legszebb esztendők tétlenül elsurrannak a feje felett s látja, hogy a pályáját elvágta, vagyunk az olyan párbajhoz, ahol az asszony az ellenfél. Önök könnyű, sima, fürge vitörrel harcolnak, mi nehéz lovassági kardokkal . . . A derék gárdakapitány komolyan el volt keseredve a kis francia diplomata sikere miatt. Vele soha még nem esett meg ilyen szerencse. A vicomte nagyokat sóhajtott az ebédnél. Szórakozottan kanalazta a ráklevest és úgy leszegte a fejét, mint egy komor bika. — Mi baja ? — kérdezte madame Subotics a kis franciától. — Miért sóhajt akkorákat, hogy majd lefúj bennünket az asztal mellől. A diplomata elvesztette a fejét, őszintén kipakkolt: — Nézze, — mondta halk keserű hangon az asszonynak - az egész világ irigyel engem a maga barátságáért. Ahogy itt egymás mellett ebédelünk, az irigység apró zöld lángjai lobognak a férfiak szemében. — Nézzen csak körül. Nincs igazam? Az asszony felkacagott: — Aztán, csak örvendjen neki. — Örvendjek ? Minek ? Megszégyenít ez az irigykedés. Fürdőm egy olyan dicsőség fényében, amelyben nincs részem. Én éppen olyan távol állok magától, mint ezek itt körülöttem. Barátja vagyok magának ? Hiszen tudja, hogy asszony és férfi közt nincs barátság s az emberek, mikor a maga barátjának mondanak engem, mást gondolnak alatta. Vagy megvalósíthatom az emberek gondolatát, vagy inkább űzzön el magától. Az asszony újra nevetett s csak ennyit felelt: — Maga gyerek! A diplomata észhez tért. Visszanyerte sima, könnyed modorát és szintén nevetve mondta: — Igaza lehet. Talán így a jobb Apropos, ki az az öreg ur,^a kivel mindennap találkozom a szalonjában? 0 rendszerint távozik, amikor én érkezem . . . Egymás mellett haladtunk el. „ — A jogügyi tanácsadóm. Igen jóravaló ur. És a szép asszony semmit mondóan nézett a levegőbe. Madame Subotics a kis leányával, társalkodónőjével és szolgaszemélyzetével elutazott. Ott hagyta a huszonkét szobát, a kúrát, vicomteot, mindent. De Jeanville kikisérte a pályaudvarra. Nagyon meg volt hatva. Mikor visszasétált a pályaudvarról, egy ember haladt utána vidáman fütyörészve. A szép asszony jogügyi tanácsadója volt. A jogügyi tanácsadó szintén ott volt a bucsuzásnál s most öreges közlékenységgel fordult a vicomtéhez : — Ladix államtanácsos vagyok! — Madame Subotics jogügyi tanácsadója, nemde ? Az öreg ur nevetett: — Dehogy! ROTHBÁRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-MAGYKERESKEDO SZATIViÁRQM, EÖTVÖS-UTCZA {KORONA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségű finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron ; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat ; likőrökben s állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket ; valamint mindennemű kül- és^ belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Araim jutányosait. - Áruim ^.itünőels.. - Tessék, prótoarendelést tenni. ______________________Czím: JÓZSEF, SZATMÁR. "»a _____
