Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-09-03 / 36. szám

1905. szeptember 3. KOVAR VIDÉK 3 maga sem tudja, mihez kezdjen mibe fogjon, mihez volna hajlama, kedve, te­hetsége. Valószínűleg semmihez, mert korán tanulta meg a tanulástól való irtózást, a lustálkodást, a semmittevést, ez erősen meggyökeredzik a fiatal lélekben, mire naggyá nő, nem tud dolgozni, nincs munka kedve, ambíciója, csak könnyen és gond nélkül óhajt élni. Már pedig nem állanak örökösen a szülők a hát megett; előbb-utóbb a maga lábán kell járnia s ha nem tud, nincs a ki támogassa, istápolja, a ki segítő kárt nyújtson nyomorúságában. A kötelességtudó és érző ifjú öröm­mel tanul, nem ismer nehézségeket, oko­san, bölcsen osztja be idejét, jut és marad is néhány, óra a szórakozásra s ezt sem haszontalanságokra, léhaságokra fordítja, hanem nemesebb élvezetekre, jók önyvek olvasására, testmozgásra, a mi fejleszti az elmét, a lelket és testet egy­aránt. Az ilyen ifjúból aztán lesz is valami, szüntelen előtte lebeg a cél, az élethiva­tás, egy pályán való működés, hogy méltó tagjává legyen idővel a társadalomnak a hazának. Ne kényszerítse a szülő gyermekét tanulásra, ha látja hogy nincs hozzá való kedve, hajlama, ne akarjon senki a fiából ügyvédet, tanárt, orvost, stb. nevelni, ha például az asztalossághoz, lakatossághoz, gazdálkodáshoz stb.-hez érez hivatást. De tévedés azt hinni, hogy manapság az iparosnak nem kell tanulnia, ellenkezőleg, a kiből jó iparost, kereskedőt, akarunk nevelni, annak elegendőt kell tanulnia. Manap egyáltalán minden pályához tanulás kell s nem lehet enélkül boldo­gulni. A ki nem akar tanulni, abból nem is lesz semmi s az ne is várjon semmit a jövőtől. Dolgozni kell a jelen időben, erősen, kitartóan, szívósan, fmert nehéz — Hogyan ? — Ladix államtanácsos vagyok, mint mon­dani szerencsém volt. Sohse voltam a Subotics asszony jogügyi tanácsadója. — Hát? — Csupán a barátja. — Ah! Ah! — A diplomata huncutul nevetett. — Mint én? gondolta magában. Az államtanácsos valahogy, leolvashatta róla ezt a gondolatot, mert némi gúnnyal mondta: — Nem úgy fiatal barátom ! Én csakugyan a barátja voltam a szép asszonynak. S miután térti és asszony között a szó szoros értelmében vett barátság nincs, tehát elképzelheti a többit... A kis vicomte megnyúlt arccal hallgatta az államtanácsost. Az öreg kissé elkomolyodva folytatta: — így volt. Ismeri az asopusi mesét, a nyúl és a csiga históriáját? . . . Nos hát én voltam a csiga. Hamarabb értem célt. Ez az élet! Fejtetőre állítja a való­színűségeket. Az az asszony szeretőm volt. A vicomte bambán az államtanácsosra: — Hogy lehetséges ez ? Az államtanácsos atyai hangon mondta: A fiatalságé az illúzió, a káprázat, az öreg­ségé a mathematika. Az okos asszony jobban becsüli meg mindig az öreg, de hű gavalért, mint a fiatal, de szélcsap lovagot. Egyébbként ne búsuljon. A francia-orosz szövetség mit sem vesztett ezzel: - én is francia vagyok . . . az élet, küzdelemmel van tele s ha meg­akarunk küzdeni az élettel, akkor kell is, hogy valamik legyünk. A hazának is csak dolgos, munkás férfiakra van szüksége, mert csak ilyenek segítségével lendülhet a haza, virágzik a hon, gyarapodik, fejlődik és gazdagodik az állam. Tettre kész és munkakedvelő férfiak kellenek, a kik megvetik az alap­ját egy erős és szilárd nemzet kialaku­lásának. Sarc az alkoholizmus körül. Az alkohol a modern kor legnagyobb nya­ralója. A művelt államok erős hadjáratot indí­tottak ellene s a legszigorúbb törvényeket hozták, hogy szeszes ital mértéken felüli fogyasztásá­nak útját vágják, mert csak kemény rendsza­bályokkal, súlyos törvényekkel lehet sikeresen megküzdeni az alkoholizmussal. Nállunk, hol félelmetes módon dúl, dühöng e rákfene, vajmi kevés törekvést láthattunk az alkoholizmus megcsappantására, elenyészőleg csekély volt a buzgóság e téren, noha szomorú statisztikák világosan tanúskodnak arról, hogy mily beláthatatlan károk előidézője a szesz, mennyi rettenetes kórság, undorító betegség megteremtője. Mennyire ássa alá az egészséges emberi szervezetet, mily romboló munkát végez abban, hogy tompítja az agyat, mint mételyezi a lelket, minő veszedelmes, vészes szenvedélyek, zabolátlan vad indulatok fakadnak nyomán, mily bárgyúvá, akaratgyengévé, félénkké és gyávává, önmagával és a világgal meghasonlottá teszi a legjobb emberanyagot. Az erős, edzett, értékes munkaerőtől duzzadó önérzetes férfit mint ra­gadja, sodorja magával a méreg-ital és viszi a feneketlen örvény felé a biztos pusztulásba, a megsemmisülés torkába. Mint lesz úrrá az alkohol a magáról megfeledkezett ember felett és mint vész el ez a társadalom, a haza, az állam számára. A munkás elemnél az alsóbb néprétegnél a szegényebb osztálynál láthatjuk főleg azokat az elszomorító jelenségeket, azokat a borzalmas állapotokat, miket a szesz létre hoz. Láthatjuk, hogy minő hatással van a józan, higadt, nyugodt természetű emberre, ha egyszer neki rugaszko­dik az alkohol élvezésének, mint vájja ez karmait az áldozatába, mint tépi, marcangolja, sorvasztja, bénítja és lassan-lassan öli is. Valóságos mannaként kell vennünk mind olyan törekvéseket, melyek csak némileg is hozzájárulnak nálunk alkoholizmus nagyarányú és rohamos terjedésének megakadályozására. Mindezt annak az ötletéből mondjuk el, hogy legközelebb a fővárosban nemzetközi alkohol ellenes kongresszus lesz. Komoly hiva­tását nincs okunk kétségbe vonni, csakhogy hazánk szempontjából nézve vajmi kevés jelen­tőséget tulajdonítunk ennek; annyiban, mert az alkohol meggátlására már úgy a külföldön, sőt hazánkban is történtek intézkedések a halott életrevaló törvények ezek, messze vagyunk at­tól, hogy általánosságban meghonosítanák nállunk. Feltétlen elismerés és végtelen hála illeti meg e tekintetben Beregvármegye törvényható­ságát, ama kezdeményező és bátor lépésért, midőn annak idején kimondta rendeletileg, hogy a vármegye területén, vasár- és ünnepnapokon a korcsmákat és pálinka-mérőket csukva kell tartani. E rendelet megbecsülhetetlen, mert ezzel ama célt akarjuk elérni, hogy e napokon a né­pet távol tartsák az italmérőktől, éppen akkor, mikor pihenőjük van, tehát sok a szabadidejük s igy összegyűlnek a férfiak a korcsmában és pálinkásbódéban és unalmukat elűzik a szessz- szel, politizálgatnak és isznak nagyokat sokat és mértéken felül, mig az alkohol megkezdi nagy munkáját, szítja a szenvedelmeket, a ke­délyek hullámoznak,' háborognak, az indulatok kitörnek s a csendesen beszélgetők egyszeriben átváltoznak rémes alakokká, vérbe forgó sze­mekkel, neki tüzesedett arccal lármázva, vesze­kedve, hatalmasakat ütögetnek az asztalra, majd nézeteltérések merülnek fel s egymásra rontva alaposan helyben hagyják egymást. Mindenképen tehát áldásos, rendelet ez s megvan még ama nagy értéke is, hogy a népet szelídségre, vallásosságra szoktatja. Ha nincs italkimérő, van templom, hol az ájtatosság, magasztosságát, a hit malasztját élvezhetik. Akkor beszélhetünk haladásról e téren, ha országosan mint, Angliában már régen meg van, ily szigorú intézkedéseket honosítanak meg. HÍREK. Szeptember 2. Felkérjük mindazon tisztelt előfize­tőinket, kik a hátralékos előfizetési dijat még be nem fizették, azt minél előbb b efizetn i sz i reskedjenek. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Zsilinszky István helybeli állami h. tanítót rendes tanítóvá nevezte ki. Gratu­lálunk. Főmunkatárs változás. Lapunk uj főmunka­társa Ackermán Béla ur — lapunk eddig is volt munkatársa — lett. Tűzoltó főparancsnok választás. A községi képviselő-testület e hó 27-én tartott rendkívüli gyűlésében főparancsnokul egyhangúlag Dr. Teleki Jenő grófot választotta meg. Eljegyzés. Ackermann Béla a kereskedelmi bank rt. könyvvezetője eljegyezte Iczkovits Fanny kisasszonyt Tót-Komlósról. Gratulálunk! Eljegyzés. Harácsek Vilmos nagybányai nagykereskedő eljegyezte Sümegen Eitner Zsig- mond országgyűlési képviselő és nagygyáros kedves és bájos leányát: Emmát. Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári ev. ref. egyházmegye idei közgyűlését szeptember hó 11-13. napjain fogja megtartani a következő sorrenddel: Szeptember 11-én d. u. 2 órától 4-ig számvevőszéki, 4 órától 6-ig tanügyi bizott­sági ülés, 6 —7-igelőértekezlet. Szeptember 13-án d. e. 7 órakor bírósági ülés. Kitüntetett csendőr. A m. kir. honvédelmi miniszter Ács Géza szatmári csendőrőrmestert, a zilahi kasszafurók ügyében tanúsított fárad­ságos és eredményes nyomozásért, dicsőrő ok­levéllel tüntette ki. Házvétel. A helybeli róm. kath. egyház meg­vette plébánia hivatalnak a Medgyesi Géza kir. járásbiró házát és telkét. Egy kisiparos nagy gondolatai. A világért sem mondhatja senki Nagysomkut derék lakóira, hogy kevés bennük a közügyek iránti érdeklő­dés. Mindnyájan terveznek, kicsinytől nagyig, ámde nehéz, sőt lehetetlen ma már valamelyik mesebeli anyókától olyan varázs pálcát keríteni,, mely három kopogtatásra mindent előteremtsen a mit magunkban elképzelünk. Egy névtelen iparos következő levelével kereste fel szer­kesztőségünket: Az Ipar csodája. Csak 7 koronáért készítek mérték után egy remek szabású divatos férfi nadrágot, egy csődtömegből származó, nagyon finom és tartós fekete, sötétkék, szürke vagy barna posztóból. Mértéknek elegendő a nadrág belső hossza és a hasböség. LICHTMAWM SÁNDOR szabómester, Budapest, Rotten- biüer-utca 4/B. féSemelet. Vidéki rendelések pontosan eszközöltetnek utánvéttel. 2 nadrág rendelésnél bérmentve. Minták a nagy költség miatt nem küldetnek. : ~ —-

Next

/
Thumbnails
Contents