Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-13 / 33. szám
KOVARVIDEK 1905. augusztus 13. 2 törvényeiről, egyszóval köznépünk életében minden cselekedeteinél iszik és újra iszik, másképen el sem tudja képzelni az életet, mert egyedül azon tétel vigaszában talál megnyugvást, melyet a közmondás emigyen fejez ki hogy „Vigadva busul“ és megfordítva „Búsulva vigad a magyar“ természes sok igazság van benne, de csak hogy ez is az alkohol veszedelmes élvezetében gyökeredzik s^ ez oly elszomorító betegség, baj és szerencsétlenség, mely végkimenetelében anyagi teljes elszegenyedést, erkölcsi visza- esést, romlást, elzülést szül s idéz elő. Bebizonyítva van, hogy az életben sok jóra termett s a természetből úgy anyagiakban, mint szellemiekben gazdagon megáldott egyéneket az alkohol beszámitatlan élvezete erkölcsi és lelki egyensúlyának megtámadásával oly útra tereli, honnan nincs többé visszatérés. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a lakosság s különösen a szegényebb néposztály és elem, anyagi helyzetének rosszabbra fordultáért bekövetkezett netáni elszegényedéséért mindig a törvényt, az intézkedést, a végrehajtó hatalmat s különösen annak egyik tényezőjét a jegyzőt hibáztatja, egyben hangoztatva, hogy nem tud eleget keresni a nadrágosoknak, a jegyző, az exekució, a megrontója, nem veszi észre, nem akarja felfogni, hogy annak az alkohol az egyedüli oka, nem veszi s nem akarja észre venni, hogy az alkohol már megszokott élvezete rabjául ejtve mennyi keresetétől foszsza meg, nem veszi észre, hogy a korcsma jólétének megélhetésének, anyagi helyzetének, erkölcsi becsületének megosztója, csendesen de biztosan bekövetkező megölője, gyilkosa, nem veszi észre, nem látja, hogy a korcsma, munkaidejének elrablásával orgazdája keresetének. Rég megérett és elérkezett az ideje, hogy az alkoholizmus eme veszedelmes betegség tovább terjedésének meggát- lására, lehető megfékezésére, apasztására s a közéletben megengedhető módon lenül feküdni láttam, azt leírni nem lehet. Óriási bosszúvágy fogott el. Azonnal átvettem a parancsnokságot. A főhadnagyot eltakart helyre vitettem. Magam pedig csapatom élére álltam. Rohamot vezényeltem! Tartalékom tűzzel tartotta az ellenséget s ilyen fedezet mellett nekirontottunk a bosnyák hordáknak, a hegyen felkuszni akarókat oldalfegyvereinkkel lökdös- tük le. Tartalékom tüzelése annyi kárt tett az ellenségben, hogy a csatának feltétlenül a mi javunkra kellett eldülnie. S csakugyan egy-két perc s mindennek vége volt. A bosnyákoknak hírmondója sem maradt . . . Este magam mentem a főhadiszállásra a jelentéssel. Gondolkozva haladtam előre a hegyen. Előttem a csiilagsugaras éjszakában a daliás főhadnagy képe jelent meg ifjúságának teljes virágában, de homlokán a nagy, tátongó vérző sebbel. Alattam terült el a város. Olyannak tet- szntt mint egy fényesen kivilágított temető, a melyben sürögnek, forognak egy ideig az emberek, de aztán az élet kihal, a zaj elnémul, a fény kialszik, minden elcsendesül, mint amott Doluja-Tuzla közelében az emberekkel zsúfolt vérmezőn . . . illető medrébe való visszaterelésére az össztársadalom — a társadalom, azon tényezői, kiknek megadatott az eszköz és hatalom minden törvényes és társadalmilag megengedhető eszközzel küzdeni az emberiség és a szegény néposztálynak eme megölő betegsége ellen. Az orvosi tudomány is azt állítja, hogy az alkohol az emberiség legveszedelmesebb betegsége, mint azt Dr. Kovács Mór járásunk körorvosa a közelmúlt tanítói gyűlésen igen szépen megfejtett, vegyelemezve s ismertetve az alkoholnak az emberi test szervezetre s a lelki világra ható, bomló, gyikoló hatását. Eme következményeiben a nemzeti fejlődésre is felette káros betegséget előidéző s teremtett alkoholizmus ellen egyesek, kongressusok, a társadalom sok rétege s mint szintén a közel múltból tudjuk, a kötelességének teljes tudatában levő nemes tanítói kar is felvette a küzdelmet, Erkölcsi kötelesség gyanánt állítom fel azon tétet, hogy a közjegyzői kar, ki már állásánál fogva a köznéppel folytonos érintkezésben áll s ki legjobban ösmerős a körülményekkel s ki egyúttal a legnagyobb tudatában van, az alkohol által a népnél, lakosságnál teremtett sajnosán tapasztalt szomorú következményeinek, . nem zárkózhatik el ezen küzdelemben az i őt kötelességileg érintő küzdelmi rész í felvételétől, mert ismétlem, hogy midőn a társadalom nap-nap után látta az alkoholizmus nyomán bekövetkezett anyagi s erkölcsi rombolást, látta a veszedelmet, mely a nép jólétét aláaknázó, pusztító hatásában mutatkozik a közerkölcs elzülé- sével, felvette ellene az egész világon a küzdelmet, ezen küzdelemben feltétlenül részt kell vennünk nekünk, a jegyzőknek is. Sok mindenben rejlik az ok, azon rugó, mely az emberiség veszedelmére az alkoholizmust előidézi és fejleszti, de mert a közmondás is azt tartja, hogy „alkalom teszi a tolvajt“ és tételes törvény „minél nagyobb a kínálat, annal nagyobb a kereslet“ egész biztosan állítható, hogy annak legfőbb oka az italmérési engédélyek különféle elnevezések alatt való vagyis tulszámbani megoldása, a törvények és rendeletek hézagos volta, a végrehajtás kellő nem foganatosítása és az ellenőrzés hiánya, hogy vegyes tétellel magamat és a jegyzői kart is vádolom, bocsánatot kérek, de a nemes cél elérése tekintetéből az igaz vád előtt meg kell hajolnunk. Az 1888. év előtti időben az italmérés, nemesi birtok jogon, törvényen vagyis (Úrbéri jogon) kiváltsági (Privilegium) jogán s a községek mint jogi személyek által csekély rendelkezés és megszorítással, de korlátlanul gyakoroltatott, különösen nemesi jogon, úgy hogy csaknem minden nemesi birtokon nyitott korcsma volt és lehetett. Az állam jövedelmének szaporítása tekintetéből ezen jogokat megváltotta és az 1888. évi XXXV. t. c. életbe lép tetésével a szeszes italok elárusitása felett a kizárólagos rendelkezési jogot az állam részére tartotta fenn. De mert a kormány, a törvényhozás már akkor teljes tudatában volt az alkoholizmus káros és veszedelmes terjedésének és következményeinek, a mit világosan igazol a korcsmái hitelről jóval előzőleg alkotott 1883. év XXX. t. c. 22. §-ában fektetett intézkedés s az alapon az igazságügy miniszter által ily számú körrendeletével az egyes törvényhatóságok területére megállapított korcsmái hitelre vonatkozó bírói rendel- kezhetés. Megállapittatott a korlátlan italmérési engedélyek létszáma lélekszám arányában, úgy azonban szabad ,tér engedtetett és nem vont határvonalat a korlátolt kimérések engedélyezésére és mert az alkoholizmus egyre, mindjobban és ijjesz- tőbben terjedt, igyekezett a törvényhozás újabban az 1899. évi XXV. t. c. megalkotásával s kiadott rendeletével az alkoholizmus ellen szigorú intézkedéseket tenni. Mindezen törvényekben, rendeletekben a haza lakosságának jóvoltára az alkoholizmus, az iszákosság által teremtett anyagi s erkölcsi romlás lehető meggát- lására nemes intézkedések fektettettek le — úgy azonban a kívánt eredmény nemhogy elérve lett volna, de az alkoholizmus mindjobban és jobban terjedt, melyet — sajnos — részben a törvények hézagos volta s részben az ellenőrzés s végrehajtás kellő hiányának tudható be. Az 1899. évi XXV. t.-c. 12. §-a azt mondja: ,,a korlátlan kimérések számának a változott viszonyok következtében szükséges számítása vagy apasztása iránt. A községi elöljáróság a közigazgatási hatóság stb. kezdemenyezésére a Pénzügyigazgatóság határoz“, továbbá a község elöljárósága a szaporitás apasztás ellen a Pénzügyminiszterhez felebbezhet, — és a mi nagyon megszívlelendő. ,,A mennyiben egyes községekben a kimérésre kismértékben való eladásra a kiadott engedélyek a forgalom igényeit kielégítik, ujabbi engedélyek egészségtelen versenyt szülve vagy az iszákosság terjedését előmozdítaná s a további engedélyek kiadását a Pénzügyminiszter betilthatja“. A törvénynek ezen alkotásai, rendelkezései nemes intentiokból erednek s az alkoholizmus és iszákosság egyenes megfékezésére irányulnak s célravezetőknek mutatkoznak, ugyazonban — ^ajnos — a valóságban nem vagy csak ritkán alkalmaztatnak és az én meggyőződésem szerint érvényre nem jutnak. Pár évvel ezelőtt éppen ezen törvények s rendeletekben fektetett intézkedések alapján Nagy-Nyires községemben, hol az alkoholizmus, az iszákosság által teremtett erkölcsi elzülés, anyagi romlás veszedelmes módon haladt a teljes végromlás lejtőjén s hol a külömböző elnevezés alatti italmérések nagy száma, valamint a dug elárusítók anyagilag is végveszélylyel fenyegeti a lakosságot, a községi képviselőtestülettel egyetemben minden lehetőt megtettem, elkövettem az italmérések apasztására, azonban minden törekvésünk eredménytelen maradt. Már pedig hogy minő anyagi áldozatot szed az alkohol, - álljon itt például a Nagy- Nyires községem, melyben csak a biztosan kipuhatolt adatokat vettem alapul ROTHBÁRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-NAGYKERESICEDÖ SZ ATM ÁR ON, EÖTVÖS-UTCZA (KORONA ÉPÜLET), Ajánl jó minőségű^ finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket ; valamint mindennemű kül- és^ belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Araim jutányosai^.. - Áruim ltitünőclt. - Tessék, prófoarendelést tenni. _____________________________IT Czím: ROTHBÁRT JÓZSEF, SZATMÁR.
