Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-06 / 32. szám
II. évfolyam. ( W- W Nagysomkut, 1905. augusztus 6. ^ 52. szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Slöfizetésl ár : Egész évre .................8 K Negyed évre .... 2 K Fél évre ...... 4 „ Egy szám ára . 20 fillér Szerkesztő: Barna Benő. Főmunkatárs: Borgida József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. MEOJELEN MINDEN VASÁRNAP. HIVATALOS RÉSZ. Járási főszolgabíró ur a szokásos havi tiszti értekezletet f. hó 7-én délután 3 órára tűzte ki, melyre a járás jegyzői karát tisztelettel meghívom. Előadó: Dunka Gerő nagynyiresi körjegyző. Hosszufalu, 1905. augusztus 2. Rácz Dezső, t. é. jegyző. Iskolánkról. Nagysomkut, aug. 5. Községünk központján büszkén hirdeti az állam s a község bőkezű áldozat- készségét egy hatalmas épület, melynek falai között arra hivatott egyének szent lelkesedéssel csöpögtetik évente több száz gyermek szivébe és elméjébe édes hazánk nyelvének, történetének meg a sok-sok tudománynak elemeit. A homlokzatán ez a felírás díszeleg: »Állami elemi népiskola«. Szép, csinos épület. A kik építtették, nem fukarkodtak. Nemcsak az építkezésben, de a benne folyó munka sikerének megteremtése érdekében sem. Meghoznak minden áldozatot, hogy a nehéz munka koronája siker legyen. — Ezt mutatja a pár héttel ezelőtt bezárt év is. Az iskola költségvetésében nincs értesítőre költség szánva, a nagy közönség tehát — (pedig akadhat közöttük olyan is, akit érdekel,) — nem olvashatja, nem láthatja betűkbe, számokba foglalva az iskolai évek lefolyását, történetét. Nyomda utján sokszorozott értesítője nincsen iskolánknak, a kir. tanfelügyelő azonban megkívánja az iskola igazgatójától, hogy az év történetét, annak minden momentumát írásban terjessze be. A törvény szabta eme követelménynek eleget teendő, a napokban terjesztette be Veress József, az állami iskola igazgatója a vezetése alatt álló népiskola, iparos- és kereskedő tanonciskola, valamint a községi gazdasági ismétlő iskola 1904/5. tanévről szóló összefoglalását, statisztikai kimutatását. Amolyan ki nem adott, de pontosan megszerkesztett kis értesítők ezek. Módunkban áll, hogy megtegyük: nem lesz talán érdektelen, ha részletesen foglalkozunk velük. Állami elemi népiskolánknak az 1904/5. tanévben összesen 332 tanítványa volt. Ezek közül a tanév elején beiratkozott 187 fiú, 134 leány; évközben beiratkozott 4 fiú, 7 leány. Az év folyamán kimaradt tanulók száma 43. Ezek közül 25 fiú s 18 leány. Meghalt 1 fiú. A tanulók száma tehát az év végén a következő volt: 165 fiú, 123 leány; vagyis összesen 288. Az év befejezésekor vizsgát tett 288 tanuló közül 3 fiú és 4 leány magántanuló volt. A 288 tanuló közül 6 évnél fiatalabb (nem tanköteles) volt 13 (7 fiú, 6 leány); 15 évnél idősebb 1 fiú. Az iskola tanítA „KŐYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. £va. Oh Éva, Éva, nem látod az arcom, Milyen fakó, nincs már rajt' semmi élet. Viruló pírját kicsókoltad mind, Mely egykor oly szent lázba ejtett téged. És lelkem büszke, dacos szárnyai, Mik felragadnak, fel a napvilágba, Hol vannak, Éva? Nézd, a porba lent A szirti sas: a madarak királya ! Rendeltetésed volna az neked, Teremtő sziveket kergetni a halálba És uralkodni leikeink felett, Mig bűnös véred szomja megkívánja? Minden ábrándot, mit rólad szövünk, Ronggyá tépesz egyetlen hazug szavaddal, S lehelleted minden tüzet kiolt, Mi bennünk erőt, életet magasztal. Elpusztulunk, ha meg nem változol, Beteg már, satnya minden férfi lélek,. Egyedül maradsz, Éva egyedül. Ha minden csókos testvéred kivégzed. Oh Éva, Éva, tiszta, gyönyörök Termékenyítsék lázas forró véred, És üdv lesz majd a szerelem, a csók, És nem lesz szenny a vágy és bűn az élet! Peter di Andor. Margitnak eszébe jut Jaques. Párisi történet Budapesten. — A „Kővárvidék“ eredeti tárcája. Margit jó magasra emelte pisze orrocskáját és gondatlanul tipegett a Koronahercegutcán, mikor egyszer csak jött Farageaux a humorista és megcsípte az arcocskáját. — Hát szervusz Margarétám ! . . . Ez az a csúnya bácsi — gondolta a kis Manci — aki bejár az üzletünkbe és vesz a ronda szeretőinek kalapokat . . . Ilyet azonban Marga, a vig és fehérlelkü Marga csak gondolni mert, hangosan csak annyit mondott: — Hát nem szervusz! . . . és semmi szervusz! . . . Szervusz azok a szűk szoknyás lányok, minden héten más, akiknek kalapokat vesz. Tudja! . . . — Fiacskám, veszek én neked is kalapot. És veszek neked olyan szép, pezsgőszinü cipőt is. És veszek neked épen olyan szűk szoknyát is . . . Marga elgondolkozott. Mert ami igaz, igaz, Jaques ilyesmit soha fel nem ajánlott neki. Ilyesmit soha . . . Talán ha egy kis cukrot vettek néha, egy pár bonbont, amit egymás szájából edegéltek meg . . . Oh! A Jaques nem költekezett pazarul . . . Ezeket a szomorú gondolatokat azonban mosolygó, gömbölyű orcával szőtte Manci. — En a Jaquesnek igy is tetszem . . . Magának meg vén, én nem akarok tetszeni! . .. , Ez a hang viszont a humoristának tetszett. Ám nem igen örvendezett rajta, hogy valami Jaques néven nevezott van a dologba. De hogy ő már vén ! Az ő huszannyolcz esztendejével . . . Az a bizonyos Jaques ur ugyancsak élemedett korú férfiú lehet . . . Marga még magasabbra emelte pisze orBúzákat a legmagasabb árban vásárol az „EI50 Kővárvidéki Műgőzmalom és Olajgyár" NAGYSOMK.UTON. ..
