Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-08-06 / 32. szám

2 KOVARVIDEK 1905. augusztus 6. mulasztásokért kiszabott és befolyt pénz­bírság összege 20 korona volt. A községi gazdasági ismétlő iskola tanerőinek száma 2 férfi s 3 nő volt. A kereskedő és iparos tanonciskolába az év kezdetén 40 iparos és 9 kereskedő tanonc iratkozott be; összesen 49. Ezekhez még évközben 11 iparostanonc jött. A tanonciskolába járók száma tehát 60 volt. Ezek közül az előkészítőbe járt 18 iparos, - kereskedő. Az I. osztályba . . 14 „3 A II. „ . . 15 „ 2 A III. „ , . 4 „ 4 Az év folyamán kimaradottak száma 17 volt s igy az év végével 43 tanulója volt az iskolának. A mulasztások arány­száma itt sem sokkal kisebb, mint az előbbieknél; igaz azonban, hogy kevesebb az igazolatlanul mulasztott félnapok száma. Összesen mulasztottak 422 félnapot s ezek közül 86 az igazolatlan. Csak aránylag kevés ez bizony. Ha úgy külön vesszük, vagy általán mind a három iskolát, szomorúan konstatálhatjuk, hogy nagyon sok a mulasztás. Pedig nagyon hátráltatja ez a tanítványt a tanulásban; nemkülönben a tanítót a tanításban. És nagyon helyesen teszi az iskolák igaz­gatója, ha félretett minden könyörületet és a községi elöljárósággal karöltve, a legszigoruabban jár cl azon szülő, illetve mester ellen, ki gyermekét, tanoncát nem küldi iskolába vagy nem ügyel szigorúan arra, hogy az szorgalmasan járjon. A magyarság ellen vét az olyan szülő vagy mester. Már pedig az, aki a magyarság ellen foglal állást, nem érdemel csöpp kíméletet, parányi könyörületet sem! Rz élő halottakról. Dr. Salgó Jakab, a lipótmezei elme- gyógyitóintézet főorvosa könyvet irt a szellemi élet egészségtanáról és ebben a könyvben van egy adat, a mely méltán kelthet megdöbbenést mindnyájunkban. Ez az adat azt mondja, hogy sehol a művelt Európában nincs akkora a szellemi munka rokkantjainak, bénultjainak és el- | esettjeinek az agylágyulásosoknak az arány- ; száma, mint Magyarországon. Sehol más­utt annyi ember kimerült agyvelővel ! össze nem roskad, mint minálunk. És e szomorú áldozatok száma növekedőben van és egyre többen lesznek azok is, a kik leromlott agyvelővel, szétrombolt ide­gekkel roskadnak össze már olyan korban, a mikor még egy hajukszálának se lenne joga megőszülni. Fiatal testtel lesznek a lélek rokkantjai; tehetetlen, fáradt beteg aggastyánok. Húsz esztendővel ezelőtt, írja Salgó dr., az ilyen eset még a leg­nagyobb ritkaság volt; az utolsó évtized­ben már egész csapata támadt a harminc esztendősnél is fiatalabb betegeknek, a kiknek az agyvelejét pusztította el a munka. s A munka. Álljunk meg ennél a szó­nál. A munka szent dolog, elsőrangú eleme az ember fogalmának, rangjának, ványai az év folyamán összesen 8215 félnapot mulasztottak; melyből a fiukra esik a több, mert mig a fiuk 4218, a leányok 3997 félnapot mulasztottak. Igen sok az igazolatlanul mulasztás: 979 félnap. Az igazolatlanul mulasztásért kiszabatott 54 korona pénzbírság, melyből azonban csak 28 korona folyt be; a többi a szülők vagyontalansága folytán bevehetetlen. A tanítványok oktatását 3 férfi és 3 nő végezte. S amint az év végi vizsgák mutatták, nem csekély eredménnyel. Szép eredményt mutat fel az iskola arról, hogy mily szolgálatot tett a ma­gyarság érdekében. Az erre vonatkozó statisztika szerint az év kezdetén beirat­kozott román ajkú gyermekek közül tisz­tán beszélte a magyar nyelvet 15 fiú, 7 leány töredezve 35 fiú, 14 leány. Az év végén tisztán, folyékonyan beszélte a magyar nyelvet 32 fiú, 18 leány; töre­dezve 18 fiú és 3 leány. A gazdasági ismétlő iskolába 41 leány, 43 fiú, összesen tehát 84 tanítvány iratkozott be, ezek közül azonban évköz­ben 12 fiú, 6 leány; összesen 18-an kimaradtak. így év végével 31 fiú, 35 leány, vagyis összesen 66 tanítvány jelentkezett vizsgálatra. Itten feltűnően sok a mulasztások, különösen az igazo­latlanul mulasztások száma. Nevezetesen a tanítványok összesen 876 félnapot mulasztottak, ezek közül igazoltan 371-et, igazolatlanul 505 félnapot. Az igazolatlan rocskáját és még büszkébben lépkedett a humo­rista mellett. — Mit is akar maga ? ... Mi szeretjük egymást nagyon a Jaquessal . . . Hiszen maga nem is tudja, hogy mi az a szerelem . . . Mit tud maga ? ... Az nem szerelem, hogy be­megyek és „kalapot veszek, valami sárgahaju nőnek ... És az se szerelem, ha cipőt veszek neki . . . — Ez mind nem szerelem ? Ugyan-ugyan kis Marga ne túlozz . . . hát akkor mi a szere­lem ? . . . — A szerelem — szólott fontoskodó anc- cal Margaréta — az csók ... Én se mondom Jaquesnak hogy csókoljon, ő se mondja nekem, és mégis csókolódzunk . . . Hát ez lássa sze­relem ! . . . — Van még fiacskám tovább is ? — Aztán sétálunk sötét utcákon meg átjáró házakon keresztül . . . Aztán ha nincs pénze Jaquesnak, akkor busulunk . . . — Es ha van pénze a te Jaquesodnak? Ha van neki pénze kis lány, akkor persze rém sok van neki ? ... Akkor persze költekeztek ? ... — Akkor bonbont vagy gyümölcsöt veszünk és egymás szájából esszük ... és ... ez is szerelem ... És ő fiatal és nincsen ilyen vasalt ruhája mint magának, de milyen szép nyak­kendője van! . . . — Margarétám, meghat engem a ti ön­zetlen szerelmetek bájos leirása, de látod - untat. Inkább beszélek veled egyébről . . . Talán arról, hogy szeretsz-e színházba járni? Margának felvillogott a szeme. Igazán! . . . A szinház ... Drága, jó Istenkém! milyen remek dolog is az! . . . Hiszen az volt az ő titkos álma. Az ő féltve őrzött vágyódása. Egy­szer . . . Valamikép . . . Valami csoda folytán ... Vagy akárhogy . . . hogy ő maga is ott per­düljön, táncoljon, kacagjon a színpadon . . . — Nagyon szeretek a színházba járni — [ suttogta. — Akkor jó — szólott Farageaux - kapsz kolnap tőlem egy jegyet a Krecsányihoz. Én majd az előadás alatt melléd ülök . . . — Oh egy jegy nem elég . . . akkor én nem mehetek - szólott szomorúan Manci. — Miért nem elég neked, te kis veréb, te kis babus, egy jegy ? — Én nem megyek a Jaques nélkül és ő most megint nem költhet, megint nincs neki vagyona ... — De sok bajod van azzal a Jaquessal.. . Farageaux a fogát szívta és kelletlenül nézett a cigarettája oszló füstje után. — Csókollak Farageaux mester — köszönte neki e pillanatban egy bizonyos „Efraim“ jel- ligéjü vezércikk készítő. — Pá testvér! - integetett vissza a humorista. „Efraim“ odalépett és megsimogatta a kis lány állát. — Ez a legújabb? . . . kérdezte. Farageaux mester megelégedéssel nézett végig Margarétán és mosolyogva mondta : — Ez ! Mit szólsz hozzá ? . . . — Kölcsönözd ki fiam az Ízlésed nekem egy délutánra . . . — Na na! — intett Farageaux mester — az még nem elég, ha az embernek jó Ízlése van ... A szemközti kirakatban homályosan tükrö­ződött vissza mindhármok alakja . . . Farageaux mester lopva odapillantott és öntelten igazított magán valamit. — Az fiacskám még korántsem elég . . . — Bizony az nem elég . . . mondta rezig- náltan „Efraim“ . . . — De szervusztok! . . . Szegény kis Margának remegtek az ajkai | és nagyon, de nagyon szerencsétlennek érezte magát . . . — Mi vagyok én ? ... Legújabb vagyok én ? — Ugyan ugyan kis bohó! Csak azért mondtam, hogy irigykedjen a tollrágó . . . Nem láttad, hogy majd szétvetette az irigység? — Az már más . . . mosolygott Margaréta és a kirakatba nézett, vájjon hogy fest a kalapja? Ez a nyomorult még észre veszi, hogy ő az ócska kalapokat szokta feldisziteni, amiket a boltban talál . . . — Nagyon bájos kalapod van, csak egy kicsit kopott . . . — Oh mert ezt nagyon szeretem és rég hordom! . . . Egész belepirult ebbe a kis füllentésbe I mert hiszen a kalap vadonat uj volt. Már mint olyan tudniillik . . . — Hát gyermekem most ugye eljösz ve­lem ebédelni? . . . ... A Jaques az Erzsébet téren vár az óránál és biztosan felolvassa azt a szép verset, amelyiket tegnap megkezdett: Én szép álmom, csudavirágom, Mese-országból szállj le már! . . . Kicsi poétád hazavár . . . — Oh nem lehet . . . nem lehet . . . Nem ... itt mindjárt ... na ebbe a házba lássa, egy barátnőmhöz . . . akit meg kell ... fel kell menni . . . — Hát csak siess, én majd megvárlak. — De nagyon sokáig maradok ám ! . . . — Tudom. Most fél kettő. Két órakor vissza kell menned az üzletbe. ... Oh ez a gazember! . . . gondolta Margaréta és lihegve lépegetett a négy eme­letes ház lépcsőin. ROTHBÁRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-WAGYICEBESKEDÖ SZATMÁRON, EÖTVÖS-UTCZA (KORONA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségű finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat ; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü külön­legességeket ; valamint mindennemű kül- és belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Araim jutányosait. - Áruim kitűnőéit.. - Tossólt próbarend.elést tenni- __ _______8T Czím: ROTHBÁRT JÓZSBF, SZATMÁR. ________________________

Next

/
Thumbnails
Contents