Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

2 1905. julius hó 2. vérzettek és bujdostak. Ez a főid, melynek kenyerét eszi, levegőjét szívja, a leg­drágább néki ezen a világon. Szeretjük tehát valamennyien a hazát s tettekre s áldozatokra készek vagyunk. Nyugodt elszántsággal nézünk ennélfogva a jövő elé. A bizonytalanságban erős várunk nekünk a hazaszeretet s az a tudat, hogy alapjában egészséges, bátor nép vagyunk, amelynek históriája annyi gyászos és any- nyi dicső eredményt tartalmaz. Ezeknek emlékei lüktető életet élnek a mi lelkűnk­ben. Mi voltunk, vagyunk és - akarunk lenni, dacára minden ármánykodásnak! Nekünk hivatásunk van itt, Európa szivé­ben, a nyugat és kelet határán. Bennünket nem gázolhatnak el. Bennünket nem irt­hatnak ki. Annak kell itt történnie, amit mi akarunk. Mert mi viselünk minden terhet, mi dolgozunk s annak a föld­darabnak, melynek „Magyarország“ a neve, mi vagyunk az urai. Eltet bennünket a hazaszeretet, a munkás és ha kell, — a küzdő. Mi összetartunk, mi egyet akarunk: a hazát nagygyá, virágzóvá tenni! Drágos László. A hosszas földi szenvedés véget ért. A fájdalmak gyötrő érzései nem futnak végig a hatalmas ember testén. Diadal­maskodott a betegség ereje rajta. Agyba döntötte előbb. És ime: most már a halál országa gazdagabb lett egygyel. Közülünk eltávozott Drágos László. E hó 26-án, reggel 4 órakor a halál megváltotta szen­vedéseitől. Eltávozott. És elvitte magával mind­azok szeretetét, tiszteletét és becsülését, akikkel életében érintkezett. Mert e sze­Alaposabb vizsgálás után jövünk rá, hogy szinte túlságosan meg van rakva rejtett erődökkel és ezer őrséggel meg ágyukkal úgy, hogy bár­mikor lehetetlenné tehetik idegen hajó bevonu­lását. A hajóról oda látszik „West Point“ az amerikaiak St.-Cyr-je, hol a lovasakadémia és felsőbb leányiskola békésen megférnek egymás mellett. A kikötő előtt meglepi az utast, hogy elegánsan öltözött fekete gentleman-ek és lady-k lepik el az utcákat. Óriási haladás rövid idő alatt, a teljes rabszolgaságból a legteljesebb szabadságig. Láttam egy 60 év előtti újság- példányt, a „Boston Herald“-ot, melyben apró hirdetésben keresnek megvételre rabszolgákat, ma meg egyetemi tanárok, főbírók, senátorok kerülnek ki közülük. A kikötő környékén találunk pár modern építményt, a mi az ó világban is megvan. De mennyire törpén az odaátiakhoz arányitva. Van földíeletti vasút Berlinben is, de az szinte félénken simul a házakhoz és közel a földhöz mérsékelt sebességgel halad. Odaát a város területén 150 kim. hosszban utcakeresz­tezésnél nagy nyílású hidakon át, roppant sebességgel száguld. A „New-York Herald“ ez évi május 28-iki számában tárgyalják a létesi­KOVARVIDÉK retetet, tiszteletet és becsülést megérde­melte. Soha, semmi körülmények között sem bántott meg valakit. Tisztelve, sze­rette azt, ki barátja volt és a becsülés hangján szólott mindenkihez, kivel a kö­rülmények összehozták. Őszinte volt ügy­feleihez, kik, mint ügyvédet keresték fel; | a szegényeknek pedig mindenkor kész ; támogatója volt. Ember volt, kiből nem hiányoztak ugyan az emberi gyarlóság alkotó elemei sem; de jelleme az erények gyémántjával gazdagon volt ékítve. Negyedfél évtizeden keresztül volt | mint ügyvéd községünk lakója. Ez idő { alatt jótéteményeinek száma egész sorozat. Kivette részét községünk köz- és társadalmi életének előbbreviteléből. Ott I volt mindenütt, hol nemes cél elérésére kellett buzdítani, serkenteni. Ő maga ve- í zette szivvel-lélekkel az ilyen mozgalmakat. Egyháza tanácstagját és buzgó hívét! a román dalárda tevékeny elnökét; a gör. kath. iskola áldozatrakész iskolaszéki el­nökét; a „Kővárvidéki takarékpénztár“ igazgatósági tagját; Nagysomkut községe pedig képviselő-testületi tagját vesztette el benne. A hozzá közelebb állók ezt a gyász- jelentést adták ki: „Fájdalom és szomorúsággal tudatjuk mindazokat, akiket illet, hogy egy közülünk ismét eltávozott. Nehéz, hosszantartó, ke­resztényi türelemmel viselt betegség- és a halotti szentségek ájtatos felvétele után e hó 26-án délelőtt 4 órakor, 59 éves korá­ban elhunyt Drágos László ügyvéd. Kevesen, sőt hisszük: egyáltalán senki nincs, aki mondhatná, hogy nem volt va­lóban jó ember. Életében senkit meg nem bántott. Különbség nélkül, mindenkinek barátja volt; a szegényekről atyailag gon­doskodott; hitfelekezetének ügyeit minden­kor szivén viselte. Reméljük, hogy testi szenvedései meg­váltották lelkét és biztosították számára a menyei boldogságot. Közöttünk a legjobb emlékeket hagyta! Földi maradványai a gör. kath. egy­ház szertartásai szerint stb.“ * Temetése e hó 28-án ment végbe. Koporsójára számosán helyeztek koszorút. Többek között ott láttuk a járásbíróság, az ügyvédi kar, Csocsán Jenő koszorúját; egyet „Józsi, Géza, Béla“ felirattal — és még sok mást. A szertartás d. e. */* 11 órakor kezdődött; a beszentelést és az egész temetési szertartást tizennégy lelkész vé­gezte. És pedig: Szerb János (nagysom- kuti) esperes; Dr. Lukácsiu László (lac- falusi); Brán László (erdőszádai) esperes; Dosza János (szakállasfalusi); Buhatiel János (h.-láposi); Buttyán László (hosszu- falusi); Hoza János (pribékfalusi); Marosán László (lukácsfalusi); Hosszú János (nagy- körtvélyesi); Andréka János (varalyui); Hangea Izidor (törökfalusi); Simon János (f.-fentősi); Pap László (n.-nyiresi); és Anka György (kovási) lelkészek. A nagysomkuti gyászháznál hazafias szellemtől áthatott és őszinteségével, köz­vetlenségével megható gyászbeszédet mon­dott Szerb János, községünk gk. esperese; mig Lukácsiu László dr. lacfalusi gk. lel­kész a gyászbeszéd keretén jóval túlha­ladva, — nemzetiségi eszméket fejtegetett. A gyászszertartás V2 1 órakor ért véget a halottas háznál, amikor is dr. Nyilván Viktor, Radocsa György, dr. Nyilván Aurél, Mois Győző, dr. Buttyán Simon és Márk Sándor kézen vitték a koporsót a gk. templomba. A templom­ból V2 3 órakor négy lovas gyászhintó szállította szülőfalujába, Pusztahidegkutra, hol szülei mellett helyezték örök nyu­galomra. A temetésen barátai, tisztelői és is­tendő földíeletti gyalogjárók dolgát. Elérnék ezekkel azt, hogy az utcát teljesen kocsi- és vasút forgalomra hagynák és azt is, hogy pl. a 10-ik emeletre közvetlenül ráléphetnének. Uj földalatti vasutjok tényleg föld alatti. Mig nálunk föltárással épült és közvetlen a fel­szín alatt halad, addig ott, néhol 20 méter mélyen, rendes alagút képen vágták a pálya helyet kemény sziklában. Viz alatti vasúti vonal van Londonban is, a Thames alatt, de mi az ahoz a 8 kim. hosszú 8 sínpárra épült alaguthoz képest, mely az amerikai continenst a tenger alatt New-Yorkkal köti össze ! ? A tájékozatlan idegent beviszi a vasút pl. a 14-ik utcába. No itt láthat két épületet, melyek a beléjük járókkal, meg külsejükkel is ugyancsak elütnek az európaiaktól. Egy templomot és vele szemben egy kaszárnyát. A templom az „Üdv Hadseregé-é. Külsejének van némi templom alakja, de plakátokkal jól megvan rakva. Előtte egy rezes banda csinál kedvet a járókelőknek a bemenetelre; bennt theát és mellé a „War Cyr“-t (Harci Riadó) az ö egyházi lapjukat adják ingyen a látogatóknak. Férfi és nő papok egyen­ruhában és csillagokkal rakva (mert e vallásnak egyházi szervezete van) egy vallásos éneket intonálnak. Az egyik padban elhúzódva egy nő keservesen sir; egy „kapitány“ erősen vigasz­talja a vallás igéivel. Azt hinné az európai, hogy Amerikában a nagy pénzszomjuság és üzleti szellem meg­szüntette a vallásokat. Tényleg nem úgy van; nemcsak hogy az itthon szokásos vallásoknak vannak ott igen buzgó hívői, hanem bizarr szertartásu uj vallások keletkeznek - a leg­több keresztény alapon. Közel a 14-ik utcával van az uj „Éliás III“ templom, melyet Dowy könyvelő részvénytársasági alapon teremtett és ő maga a főpapja. A kaszárnya szép bástyás épület, a leg­forgalmasabb utcában. Szép szobáiban ugyan­csak jól érezhetik magukat a katonák. A mai amerikai lapok apróhirdetései közt a „Wanted“ rovatban keres a verbuváló hivatal rekrutákat. 36 dollár a fizetés, 8 órai a munkaidő, egy hó­napos a felmondás. Szeretnek katonáskodni az amerikaiak, vallásukhoz is ragaszkodnak — de nem hagy­nak magukra nőni sem egy hadsereget, sem egy főpapi rendet. Az állampolitikából eliminálva van igy oly két tényező, mely az európai nagy köztársaságot annyira gyengíti.

Next

/
Thumbnails
Contents