Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
1905. julius 2. 3 merősei egész serege jelent meg. Es sokan kisérték el utolsó útjára is, - a családi sírboltig . . . Ott örök nyugalomra helyezték. Nyugodjék békével! Térzene. Nagysomkut, jul. 1. Az a dicséretreméltó fáradhatatlan buzgó- ság, melylyel Sziics Gyula úr a Népkerti térzene ügyét kezébe vette — úgy látszik, megteremtette az eredményt. Sok huza-vona után végre zenét hallhattunk a Népkertben. Bár feltétlen hívei voltunk és vagyunk ez eszmének; felvetve is lapunk hasábjain volt legelőbb: mégsem vagyunk túlon-túl elragadtatva tőle. A zenétől tudniillik. Nem mondjuk, hogy mennyei élvezetet gerjesztő, mesés szép zene volt. Sőt határozottan — sok a kívánni való még a zene jósága tekintetében. Mégis nagy örömmel tölt el, hogy ez az eszme, ha nem is a legtetszetősebb gúnyában, de — végre testet öltött. Hiszen nem is vártunk mi sem, de senki sem várhatott kifogástalant. A honvédzenekar — természetesen — kellemesebben töltetné el velünk azt a két órát. De ha alkalmazzuk magunkat a helyi viszonyokhoz, ha igényeinket azoknak megfelelően comprimáljuk; aztán meg ha felgondoljuk és elismerjük, mily nemes feladata van a térzenének: nem fogjuk kicsinyelni. Nemcsak községünkben, de az egész világon nagy, óriási betegsége az a társadalomnak, hogy széthúz, eldarabolódik. Olyan a társadalmi élet, mint az élet abban a testben, amelyben a vérkeringést meggátolja ez, vagy amaz akadály, Nem az ideális társadalmi élet megteremtője akar e térzene lenni. Nem akarja ez a kor hibáját Nagysomkut társadalmi életéből kiküszöbölni. Egy gyönge kísérlet akar ez lenni arra nézve, hogy azok, akik egymást méltónak tartják egymásnak társaságára, találkát adjanak itten egymásnak. Nem kell senkinek leszállani erkölcsi magaslatáról. Tolakodni sem fog senki. „Similis — simile.“ Ez az elv. Csak ezek a hasonlók, az egymáshoz illők között fejlődik majd ki szorosabb kapocs; mely, hogy csakis jónak lesz kutforrása, az természetes. A rendezőség, mint hallottam, mindent elkövet majd, hogy az ott töltendő idő kellemes legyen. Fagylaltot, jégbe hütött sört, bort lehet majd ott kapni és idővel a nagy közönség kellemes találkozási helye lesz. A kezdet, mint mindennél, ennél is nehéz. De az anyagi áldozatot már sokan meghozták; sokan aláírták az ivet, melylyel Szűcs Gyula úr az áldozatra készeket felkereste. Hozzák meg tehát azt, - ami szerintem nem oly nagy áldozat — keressék fel a népkertet minden szerdán és szombaton délután, Tudomásunk szerint e napokon V2 6-tól V2 6-ig szól a zene. És mig önmaguk kellemesen eltöltött pár óra emlékével térnek haza, — nagy, nemes szolgálatot tesznek községünk társadalmi életének élénkítésében. Duna. Ez az uj szivarka neve, mely a napokban került forgalomba. Valaki, aki ezt a czigarettát látta, azt mondta: „Megint olyan idő virradt ránk, amelytől aktuálissá lett az a régmúlt kesergő nóta, hogy „már a magyar nyugodtan se pipálhat.“ Pipázás közben az ember el-el gondolkozik és nem jó dolog, ha ettől az elmélkedéstől izgatott lesz; mert a bus magyar ilyenkor mindig földhöz szokta vágni a pipáját. Az ilyeneknek nem is hosszú lélegzetű pipa való. Még szivar sem. Hanem csak szivarka. Amely alig hogy volt, már nincs. Amely alig egy-két szippantásnyi. Még mielőtt belemélyednénk, a töprenkedésbe, máris elíogyott a cigaretta. A pipától meglombosodik a honfibánat; a cigarettától még nem is rügyezik. Miért, hogy a cigaretta mégsem népszerűbb, amikor tulajdonképen a lelki nyugalom előmozdítója? Talán azért nem, mert szívesen busulunk, vagy talán azért, mert a cigarettát az ember csakis elszívhatja, mig ellenben a pipát máskép is értékesítheti. Szívhatja a bagós szárát, ami határozottan az illúzió mozgósítása. Akárhány szegény ember nem is dohányt szív, hanem a dohányzásnak ebben az illúziójában gyönyörködik. A pipa ezért neki nem is élvezeti cikk, hanem olyan instrumentum, amelyen a képzelete remekel. Akad talán olyan finyás ember, aki ezen a fejtegetésen megbotránkozik, de a finyás I emberek tévednek, amikor azt hiszik, hogy a I dohányzásnak esztétikája van. A bagórágást és szopást nem lehet esztétikai szempontból megítélni és elitélni, mert a füstölés, a szájnak és az orrnak kémény gyanánt való használata szintén nem esztétikus dolog. A bagózásról igen sokan azt tartják, hogy a legdiszkrétebb dohányzás, mert nem alkalmatlankodik másnak úgy, mint a füstölés. Még csak a tubákolás versenyez vele diszkréció és intimitás dolgában, így aztán a bagózó és tubákoló a dohányzást még ott is élvezheti, ahol a dohányzás tilos. Eszem ágában sincs, hogy a megforgatott pipaszár szopásnak propagandát csináljak. Épen csak azt akartam megmagyarázni, hogy miért népszerűbb széles ez országában még mindig a pipa, mint a cigaretta, noha megint olyan időket élünk, mikor „már a magyar nyugodtan sem pipálhat.“ Mintha az uj »Duna-szivarkát« azért találták volna ki, hogy a magyar dohányzás közben ne töprenkedjék. Ez a cigaretta olyan kicsiny, hogy szívása közben nem támadhat bennünk gondolat. Jó tüdejü ember egyszer sem szívhat belőle nagyot. Hanem a formája előkelő. Hosszú, vékony, sovány, mint minden, ami sovány eredetű. Az előkelőségről benfentes esztétikusok azt tartják, hogy karcsú. Az, ami nem karcsú, lehet erős, lehet egészséges, lehet hasznos, de nem előkelő. Talán igazuk van, talán túloznak, de bizonyos, hogy az uj Duna- szivarkának a dohányjövedék előkelő formát akart adni s ezért hosszúra, vékonyra, karcsúra és — üresre sodorta. A szopókája hosszabb, mint a dohánynyal bélelt része. Inkább papir- gyártmánynak nevezhető, mint dohányárunak. Ami nem is baj, mert a dohánya nem jó s az ember nem a trafikot, hanem a papírgyárat szidja érte. Máskülönben ez az uj cigaretta a dohányjövedék demokratikus érzésének a dokumentuma. Az a célja, hogy a népnek is, a szegényembernek is legyen előkelő cigarettája. Olyan, amelyet úgy felszívhat, mint ahogy a nagy ur az egyiptomi cigarettát szokta szívni. Meggyujtja, egyet-kettőt szippant belőle, aztán eldobja. Az ára olcsó, csak két fillér s az ember félóra alatt egy forint árát is elszívhat belőle anélkül, hogy tisztességesen dohányzott volna. Az ember úgy szívja, ahogy Rotschild a legenda szerint inget húz. Meggyujtja, eldobja, meggyujtja, eldobja . . . Előkelőén csakis igy lehet cigarettázni. így cigarettáznak a grófok a finom vígjátékokban s igy cigarettázhat ezután a szegény ember is az ő nyomorúságában. ge“. _______________KŐ VARVIDÉK____________ HÍ REK. Julius 1. Személyi hírek. Teleki Pál gróf, kerületünk országgyűlési képviselője múlt hó 29-én mint Teleki Sándor gróf vendége községünkben tartózkodott. - Teleky Vilmos adóhivatali ellenőr 4 heti szabadságra utazott. Comtesünk fogadtatása. Gernyeszegről Írják lapunknak: Az ifjú grófi pár fogadtatása igen fényes volt. Az állomásnál székely nemzeti öltözékben 30 tagú lovasbandérium és az uradalmi tisztikar fogadta őket. Az uradalmi tisztek feleségei hatalmas és igen szép csokrot nyújtottak át. A lovasbandérium kisérte őket a református templomig. A közbeeső utón végig székely lányok álltak az ő festői öltözékükben sorfalat — rózsát hintve utjokra. A templom előtt a ref. lelkész intézett hozzájuk üdvözlő beszédet. Majd a templomba vonultak, hol a lelkész imát mondott értük. Sáromberkén, hova a székely ifjak lovasbandériuma kisérte őket, az ottani lelkész üdvözlete, után az egybegyült lakosság lelkes éljenzése és virágzápora között vonultak be ideiglenes lakásukba. Községünk új érettjei. Az iskolai év lezajlott; befejeződtek az érettségi vizsgálatok is. A nagybányai kir. állami főgimnáziumban két községünkben ifjút nyilvánítottak érettnek a felsőbb tanulmányokra. És pedig Hirsch Ármint „jól“, Jakab Menyhértet „egyszerűen“, érettnek nyilvánították. Megbízatás. Az anyakönyvi felügyelői állásokat csak nemrégen szüntették be, de úgy látszik, egészen még sem nélkülözhetik. A belügyminiszter most az anyakönyvi intézmény hatályosabb ellenőrzésére Berzeviczy Gyula anyakönyvi felügyelőt nevezte ki s működési körét nyolcz vármegyére, köztük Szatmárvár- megyére jelölte ki. Népkerti térzenék. Tegnap megkezdődtek a térzenék a Népkertben. A rendezőség intézkedése alapján minden szerdán és/ szombaton délután V26 — 728-ig fog szólni a zene. Táncestély. A nagybányai izr. filléregylet a szegények segélyezésére folyó 1905. évi julius hó 8-án a ligeti vendéglő helyiségében táncestélyt rendez. Felhívás. Nagysomkut község elöljárósága felhivja a község lakosságát, hogy a birtokukban levő ebeket és fegyvereiket 8 nap alatt jelentsék be. Birtokossági gyűlés. A szatmárvármegyei közigazgatási bizottság kiküldöttének átiratára a nagysomkuti kisebb nemesi és úrbéres birtokosság e hó 11-én, a községháza tanácstermében gyűlést tart; előbbi d. e. 11 órakor, utóbbi d. u. 3 órakor. A gyűlések tárgya: az igényjogosultak jegyzékének és a gazdasági ügyviteli szabályzatoknak megállapítása lesz. Vizsga az óvodában. Mariska néni is befejezte kis emberekből álló seregével az 1904-5. óvoda-évet. Múlt hó 25-én délután 5 órakor vezette őket a biráló-bizottság s a szép számban megjelent közönség elé. Nem vallott velük szégyent. Az apró emberek bátran és értelme- mesen mondottak verseket. — Bottlik Gézáné Székely Mária úrnő méltán megérdemli azt a szeretetet, melylyel nem csak a gyerek-csapat de a szülők is körül veszik. Mert nagy munka az, a mit ő végez. Az alapot rakja le, a lelki, a szellemi alapot, melyre majdan egy egész élet palotája épül. Hogy mily fontosságú ez egy gyermek életében ? Úgy hiszem mondanom nem kell. — A szép szavak, melyekkel az iskolaszék nevében mondott neki köszönetét Veszprémy Sándor, iskolaszéki elnök, mindnyájunk szivéből fakadt.
