Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-12-13 / 3. szám
K O Z í: K I) 1 K Ü T A II 8 A i> a l M L II e i i l a p. Egész évre Fél évre . Előfizetési ár : MEŰJELE N . . . . 8 kor. Negyed évre ... 2 kor. , . . . 4- kor. Egy szám ára 20 fillér. MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG: Nagy-Somkut, Tcleki-lér 388. KIADÓ HIVATAL: Nagy-Somkut, főutezu 322. Videant consuies. Amikor pár héttel ezelőtt, a most már kézrekeritett lelketlen emberek kirabolták községünk római katholikus templomát, az összeült képviselő-testület szükségét látta annak, hogy az éjjeli-örök számát szaporítsa. Hosszú időn keresztül ugyanis három, ■vagy — jobban mondva, — két éjjeli-őr őrködött álmaink felett. Azért mondom, hogy kettő, mert egy állandóan a tüzobó-örta- nyán van; ennek csak tüzrendészeti szempontból vannak kötelességei. Tehát az éjjeli- őri szolgálatokat csak kettő végezte. Végezte pediglen nem valami végtelen nagy ügybuzgósággal és egyáltalán nem dicsé- retre-méltó lelkesedéssel. Ezért látta aztán szükségét a községi képviselő-testület olyan határozathozatalnak, mely az éjjeli szolgálatot teljesítő örök számát megkétszerezi. Ezután tehát négy éjjeli-őrünk lesz. Négy mindenesetre több, mint kettő; négy feltétlenül többet végezhet, mint kettő. A közmondás is Így tartja: „Több szem, többet lát.“ Ám a képviselő-testület azt még nem tartotta elegendőnek, hogy az örök számát megkétszerezi. Nem tartotta elegendőnek, mert a képviselő-testületnek minden tagja jól tudja, hogy az emberek gyarlók és az — álom nagy hatalom. . . . Egyebet nem mondok. Csak, hogy; ép ezért úgy határoztak, hogy ellenőrző órákat alkalmaznak. Négy kulcsot a község négy, különböző pontján. A négy óra pedig a négy éjjeli-őrnél lesz. Mindeniknek meglesz a maga kulcsa, a maga órája és a maga meghatározott területe, melynek határain belül őrködnie kell. És pedig akképen, hogy az órákat óránként fel kell húznia; de pontosan mindig, mert pár percnyi késési differenciát is mutat már az óra. Ezen kívül ellenőrző sípot kap minde- nik éjjeli-őr; egy pedig a községi másod- birónál lesz. Ezzel azt fogja a másodbiró ellenőrizni, ha vájjon az éj minden percében ébren vannak-e és őrködnek-e pontosan az örök ? Szóval az eíleoörzés minden kigondol- | ható módját alkalmazásba hozzák éjjeliőreinkkel szemben. Ezután már feltétlenül örködniök kell, feltétlenül pontosan kell végezniük a magukra vállalt munkát. Hiszem, hogy végezni is fogják. Őrködni fognak egész éjjelen át: esti kilenc órától, reggeli öt óráig. Pillanatra sem hunyják majd le szemeiket; hogy minden legkisebb nesz-, minden legcsekélyebb változásról, mely az éjjeleK folyama alatt ; történik, be tudjanak pontosan számolni; Közmegelégedésre fogják munkájukat végezni. És a község, mint eddig, ezután is kiutalja majd nekik ezen nem könnyű munkájukért havonként a ,,hal osztrák értékű forintokat.“ Szép summa egy csomóban! Most már, ha ezt tudjuk és tudjuk azt is, hogy eddig, amig ilyen nagy ellenőrzést nem gyakoroltak felettük, nem végezték pontosan teendőjüket, nem őrködtek híven, átaludták az éj nagyobb részét, — csodálkozhatunk? Hát kivánható-e, hogy havi tizenkét koronáért olyan nehéz munkát pontosan végezzenek ? Most már pontosan fogják végezni, mert ott lesznek az ellenőrző órák, meg a sípok! És akadni fognak még ilyen körülmények között is emberek, akik vállalkoznak az éjjeli őri teendők végzésére. Sőt tudomásom van arról is, hogy arra a két újonnan szervezett éjjeli-őri állásra nagyon sok volt a pályázó. Tény azonban, hogy egyiket sem az a tizenkét korona kecsegtette; csakis a — szükség! Mert az a tizenkét korona nagyon csekély összeg. Semmi esetre sem elég arra, hogy egy családot lehessen belőle fenntartani. Már pedig aki egész éjjel tál fi „Kővárvidék“ tárcája. cBudüár') Erdős, bérces szép kies vidéken Méltósággal áll egy szikla-hegy ; Régi emlék fűződik hozzája, Elvonulva századok felett. Mondják : régen vár állott felette, Attól nyerte a hegy is nevét. Hol a vár most ? — Romjait se látni, Az idő azt elseperte rég, Cserje nő most fenn, a várnak helyén, Távolabb meg erdő díszeleg; Tán a szél is, mely susog felette. Múlandóság! téged emleget. A hegy is a múlandóság kéje, Mint koponya, néz a tájra szét. Nézne tán csak; ámde szeme sincs már : Baglyok lakják sötét üregét. Egy kis csermely lenn a hegy tövénél Csergedezve foly a völgybe le S ottan elvész ; elnyeli a folyó, Mint az embert a sir éjjele. *) Hegy, Székely-Udvarhely melleit. Lenn a város, olt a völgy ölében, Holl keservvel szól a gyászharang. Egy hívőnek elhunytál siratja ; Szellő szárnyán messze száll a hang. Hányszor hangzott itt a gyászharangszó ! Nemzedékek szálltak sírba le .. . A hegy áll még s múlt idők emléke Még sokáig élni fog vele. . . 11 jlaki Syula. A Irénke. Persze, hogy csak tréfa volt... Igénytelen, jelentőség nélküli gyerek-tréfa, gyerek játék ........... * Virág se nyílott, orgonaillat se szállongott a légben, mikor Irénkével először találkoztam. Hanem amig a korcsolya pályára kiértem, a zúzmara ősz- szesé varázsolta csekélyke bajuszomat. Elkényezteti hölgyek és urak gyűltek dideregve a pavilion egyetlen kályhája köré, meg se próbálva felkötni korcsolyáikat. Én azonban nem riasztattam vissza magam és elkészülve, hatalmas „bógenekben" vágtam neki a tükörsima felületnek. Az erős téli szél neki vágott arcomnak és át, meg átborzongott rajtam a januári hideg csípős lehellete. A második fordulónál már úgy éreztem magam, mintha én is ott ülnék a fütött pavillonban. A harmadik fordulónál pedig lehajtottam magasra felhúzott kabátgallérom és — körül mertem nézni.. . . De a kép nem az volt, amnit én vártam 1 Amit én a hideg szél zenéjének hittem, fiatal leánykák csengő kacagása ; amit én a januári hidegnek tulajdonítottam, az csak az elpuhult test kényelemszeretetének ellenkezése volt. Itt tavasz volt; tökéletes szivbomlasztó, rügyfakasztó kikelet, mig ott, a pavillonban unalmas, hideg tél. Piros-fehér kalapok lebbentik, szálltak ide-oda, mint a tavasz első színes bogarai. Paifüm illat csalogatott, mint az első ibolya szaga és — a tavaszi napsugarat is megtaláltam : onnan villant ki az Irénke hosszú, selyem pillái alól. És itt kezdődik a mese. . . . Mert, hogy az Irénke korcsolyái lazán voltak felkötve ,. . És egy fordulónál repült, a kis vas szerszám, mint egy elszabadult pille. Irénkénél ott termettek a jég matadorjai: hosszú lábú, fürge sze- ladonok ; én azonban furfangos csellel a korcsolya után loholtam Diadalmas örömmel hoztam vissza és odanyujtottam. Irénke bájos zavarral kérdezte : — Mii csináljak vele ? A korcsolyát persze zsebrevágtam. Irénke pedig ott hagyva a fiatal urak bámuló seregét, a karomba kapaszkodva tipegett a padokig. Útközben aztán megismerkedtünk. És mikor eléje térdeltem, hogy szorosabbra fűzzem a meglazult szijjacskákat, már egy szerény bókra is vetemedtem. Mikor pe-
