Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-12-13 / 3. szám
2 KőVÁRVIDEK 1904. december 13. pon van, az — legyen bármily erős szervezetű ember, nem képes'egész nap dolgozni. Tizenkéi korona havi fizetés mellett pedig kényszerítve lesznek, hogy nappal is munkába álljanak-, ami szervezetüket elébb- utóbb megtámadná, avagy ott kell hagyni az állásukat. Nem lett volna helyesebb, ha létszámuk helyett a fizetésüket emelte volna a képviselő testület? Alkalmazni kellene, épugy, mint lett jS) —‘ a'községi négy különböző pontján négy kulcsot, de csak két óráL Egy egy őrnek; tehát két, különböző helyen lévő kulcsa* lenne és ehhez képest bizonyos, meghatározott1, területe. A két-két kulcs olyan távolságban lenne elhelyezve egymástól, hogy mig lassú lépésekben egyiktől a másikig haladna, fel kelljen azt húznia. így még pontosabban teljesíthetnék szolgálatukat, mert kénytelenek volnának a meghatározott területüket időnként, sőt állandóan bejárni. Mig, ha négy éljeli őr négy kulcs és négy óra lesz s minden őrnek a maga órája, akkor senki sem ellenőrizheti, ha vájjon szétnéznek e ők a számukra kiszabott területen ? De ne menjünk tovább : igy a község megtakaríthatna mindjárt 150 koronát, mert két'ellenőrző’órának kb. ez az ára. Adja tehát a községi képviselő testület két éjjeli-őrnek azt a fizetést, ameny- nyit négynek számára szavazott meg és szabályozza teendőiket a fent vázolt módon. Akkor lesz olyan fizetésük, hogy nem keli nekik más megélhetési forrás után nézni és pontosan végezhetik ebbeli feladatukat. „Videant consules!“ Tél van. A nappalok rövidebbek leltek, de annál hosz- s/.abbak az éjszakák. A mezők kopáran terülnek el előttünk ; a fák koronátlanok, ágaik csupaszon merednek az ég leié. Sik mezőt, lomb nélküli erdőt s magas hegyeket egyaránt betakar a természet fehér szemtedoje- a hó. Beköszöntött a tél, az évnek negyedik szaka. Természeti szépségekben ez sem áll hátrább a többinél. Hiszen az a szép fehér szemfedő, meg az a végtelen nagy csend, mely ránehezedik ilyenkor a nagy mindenségre : szép, nagyon szép 1 Ám ha nemcsak a szem, de a szív is vizsgálja ezt, a szépségek hamar eltűnnek s elibünk tárul a zord valóság. Be kell látnunk, hogy ezt az évszakot nem a szegény emberek boldogulására teremtette a mindenek ura, alkotója. A létért való harc, mely máskor is annyi erélyt és kitartást kíván, ezen évszakban sokszorosan 'nehezedik a szegény ember vállaira. Mondhatni: a tél a szegény ember létért való küzdelmének legkegyetlenebb vesszőfutását tárna; ztja. A tél kíméletlen hidege elűzi dalos madarainkat, letarolja szinpompás mezeinket, megkop- pasztja erdeinket és amily sivár pusztasággal merednek ég felé a letarolt gályák," olyan kegyetlenül bántó reálismussal kisért a szegény emberek nyomorúságos sorsa is. A többi évszakokban „minden bokor szállást ad,“ a természet maga pedig munkát ad a szegény ember kezébe, melylyel kenyeret keres magának, családjának. Mig télen: minden létfenntartó forrás kiapad. Nem melegít a napsugár; fázó, didergő gyerekek sírnak — könyörtelenül bántva vele a szerető, de tehetétlen szülőt. A hidegtől kékülő ajkakkal kiáltják a mit sem tudó porontyok: Kenyeret, kenyeret 1 És a tehetetlen szülő szivét összeszoritja a fájdalom. Nem tud segíteni fázó, éhező családján. Keservesen kell tapasztalnia, hogy a jeges, havas berek nem ad szállást, a föld keble nem nyílik i meg, hogy a munka verejtékes ellenértékével fizessen, s a napsugár nem melegít. Fa és kenyér! E kettő hiányzik. Pedig e két I tényező mozgatja a világot! És e kettő hiányában lesz a tél nyomorultjainak sorsa olyan, mint a kivert kutyáé. Ne csodálkozzunk tehát, há a nyomornak kiaszott alakjai, elvakult szenvedői, halált kiáltanak a jólét élvezőire' ne Ítéljük el őket, ha éhségtől elbédulva kékülő ajkakkal szórják átkukat és durván kifakadnak a virág! end ellen. Mert lehet, hogy otthon fagyoskodó, beteg és éhező gyermekek várják s a férfi, bár karja nagy és erős a munkabírásra, nem jut kere'sethez, hogy beteg gyermekét a nehéz fillérek árán megmentse az éhen-halástól 1 Mondom, mindezekért ne Ítéljük el őket, de ragadjunk meg, — akik tehetjük — minden alkalmat, hogy segítsünk rajtuk ! Mindig nyomorúságos a szegény ember sorsa — télen. Ez az esztendő azonban a többi évszakaiban is fukarabb volt, mint máskor. A nyomor ez év telén kétszeres lesz. Kétszeres kell legyen a jószivüek száma is. Vonjuk meg magunktól, amit nélkülözhetünk; adjuk a szegény fázó s éhezőknek. Kevesebb lesz igy a fakadás, az istenká- I romlás és annál nagyobb az isteni jóság. dig hazakisértem, már igen jó barátok voltunk és azt is tudta, hogy szeietem. — Mindjárt el is jegyezhetne, csicseregte vidáman. — Persze, az úgy megy . . . — Hát hogy menne ? Olvastam én olyat, hogy csak kezet fogtak és. . . . Irénke egyszerre elpirult; megérezte ártatlan, szűzi lelke, hogy ez már több az évődésnél. de még a szerelmi vallomásnál is. En azonban lehúztam jobb kezemről a sárga glasszét s oda nyújtottam csupasz markomat. Irénke pedig hátraszegle fejét, mélyen a szentembe nézett és belecsapott piciny kezecskéjével. — Köszönöm, mondottam halkan. Most már szótlanul lépkedtünk, semmi hang sem volt, csak a lábaink alatt összeroppanó hó csikorgóit szabályos ütemben és a korcsolyák csör- rentek össze néha— Nézze ... izé . , . kis vő'egény . . . bejöhetne . . . bemutatnám a nénikémnek, mondta a kaprtjOk előtt. — - Megyek irénke, és felsegítettem a lépcsőn kis menyasszonyomat. A nénike szeretetreméltó, kedves öreg asz- szony volt, a ki bocsánatot kért tőlem, hogy vissza kell vonulnia, de a konyha., . . — „A konyha minden előtt“ — jegyeztem én meg szellemesen és megbocsátottam neki, hogy vissza kell vonulnia Irénke is visszavonult s pár pillanat múlva teljes házi pongyolában jelent meg, — Mondja csak, kérdezte ekkor hirtelen ötlettel, hogy is fogunk mi élni akkor, mikor már nem leszünk vőlegény és menyasszony mikor már ... izé , .. — Hogy Irénke? Hallgassa csak. ,. Megigazította a sisteigő fahasábokat a pislákoló tűzön és aztán leereszkedett egy puha karszékbe. A két pici cipellő kivillant a fekete szok- n y ácska alál és csalogatott, integetett, mint két fehér vilii. . . A zsámolyt odahuztam és lábaihoz ültem- Hallgassa csak. . . . — A csengő Túr partján fogjuk nézni a ha* bök sikkanását, hallgatni a hullámok meséjét. Zöld erdőben zugó tölgyek befednek árnyékukkal. . . • Leülünk a félhomályba . .. öledbe hajtom fejem s te mesélni fogsz , .. mesét zeng bűvös ajkad csengő dióról, mosolygó almáról rózsaszínű boldogságról.. . Én is legélek. . , . Haza megyünk. Otthon várni fog az én jóságos édes anyám, a ki néked is édes an>ád lesz. Megsimogatja gyermekei fejét s szelíden kérdi: — Merre barangoltak, madárkák? Elmeséljük neki a habok mondáját, el a folyam regéjét. A pacsirta dalát te fogod elcsicseregni. És nagyon, de nagyon boldogak leszünk. . . Majd ha ismét vissza kell jönni ide, ebbe az aranyos városkába, a hol először láttalak meg, édes lesz a küzdés érted, mindig csak érted, mindig csak érted. . . . Te édes. . . Te drága. ... Te szép. . . . Te jó. . . . Irénke itt gyengéden szájomra tsfaíztotta kezét. — Szép lesz Irénke ? — Ó, az nagyon szép lesz. . . . — De lesz-e? Kérdeztem én tulboldogan. — Lesz ismételte szent meggyőződéssel. Vannak a télnek örömei is : Szép lányok, ifjú urak I táncoljatok I Vigadjon, mulasson mindenki, aki teheti. Ä tél az ideje annak is. De soha, semmi körülmények között sem szabad megfeledkeznünk emberbaráti kötelességeinkről ! Előfizetési felhivás. A lapszerkesztés küzdelmes utján eljutottunk a harmadik számig. Hogy lapunk megfe'el-e az igényeknek teljesedésbe hozza-e a hozzá fűzött reményt, — nem tudjuk. De ha nem, — elnézést kérünk; hiszen igen nehéz feladat a mienk,—az úttörőkké ! A mint már volt alkalmunk hangsúlyozni, — nem anyagi érdekek vezettek minket, mikor e lapot megindítottuk; a köz érdeke az a cél mely szemünk előtt áll, — erre törekszünk. De ehhez a társadalom segítségére igen nagy szükségünk van, nemcsak erkölcsi és szellemi , de anyagi tekintetben is. Igen csekély az az" áldozat, mit a köz nevében Önöktől kérünk. Az előfizetési árakat a/ehető kicsinyre szabtuk. í Kérjük tehát a n. é. k^önséget, hozza meg e csekély áldozatot s fizessen elő „K ő v á r v i ö é k“ cimü lapunkra, melynek Előfizetési ára : Egész évre ....................8 korona Félévre ......................[ 74 n Negyedévre .... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér — A nénike jelentette, hogy az uzsonna, ha úgy tetszik, rendelkezésünkre áll és mind hárman helyett foglaltunk. . . . Kimenőben, oda fordult hozzám Irénke és megkérdezte ; — Mikor is végez maga ? — Három év múlva, — Három év múlva, mondotta gépiesen és ki tudja, mit gondolt, mikor bucsuzáskor idegesen megszorítva a kezem, halkan, édesen súgta a fülembe. — Három év múlva. . . . — És ezt a hangot én még sokszor hallottam, álmatlan, — hideg éjszakákon, mikor kékülő ajkam, erős akarattal gépiesen morzsolta a tudomány száraz, örök életű igéit. . .. * X * A napokban egy hosszú kocsisort bámult az utca népe. A legelső kocsiban a szép menyasszony ült sok, — sok fehér csipke és fátyol közt egy bokrétával kezében és boldogan mosolygott. En a gyalogjárón bandukoltam és hirtelen megemeltem kalapom, a mikor megismertem Irén két. Viszonozta üdvözlésem és . . . mosolygott. Oda fordultam egy fényes kirakathoz és egy még fényesebb könycseppet töröltem ki szemeimből. Az ég mintha kissé beborult volna. . . Ráült valami a mellemre, valami nagyon fojtogatta a torkomat. . . Pedig hiszen csak tréfa volt, igénytelen je- entőség nélküli gyerek-tréfa, gyei ek-játék, . .
