Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1913
13 teljesen egyenlő jelentőségű feladatnak tartja. A leányok számára tehát épúgy szervezik az elemi oktatást s a nagyobb városokban az ezt kiegészítő felső nép- és polgári iskolákat, mint a fiuk számára. Mindössze az a különbség, hogy a felső népiskola a leányoknak nem három, hanem kettő, a polgári pedig nem hat-, hanem négyosztályos. Idők folyamán e csekély különbség is kiegyenlítődik azzal, hogy a nagyszámú polgári iskola mellett a felső népiskola jelentőségre nem emelkedik, a fiú polgári iskola V. és VI. osztálya kereskedelmivé alakul, a polgári leányiskola fölött pedig kereskedelmi tanfolyamok keletkeznek. Az 1868. évi népoktatásügyi törvénnyel szélesebb alapokon szerveződik a már az 1777. évi Ratio educationis-ban kijelölt három iskolatípus közül kettő, a népiskola, mint a köznép és a polgári iskola, mint a polgárság és nemesség iskolája. Magasabb nőnevelésről, a főúri igényeknek megfelelő harmadik fajta iskola szervezéséről azonban 1868-ban még nem történik gondoskodás. E hiány pótlásán fáradozik Molnár Aladár a női középiskola lelkes harcosa s megalapítója. Fáradozásainak eredményeként megnyílik 1875-ben a budapesti állami felsőbb leányiskola. Maga Molnár Aladár szerette volna az intézetet inkább női középiskolának hívni. Elég sajnos, hogy nem az ő óhajtása szerint történt az elnevezés, mert a felsőbb leányiskola cím hamarosan arra a téves felfogásra vezetett, mintha az intézmény azonos volna a német höhere Töchterschule-val. Pedig a magyar felsőbb leányiskola a hasonló nevű német intézettől, úgy történeti fejlődésében, mint a közoktatásügy szervezetében elfoglalt helyét, valamint a neki megfelelő társadalmi osztály igényeit illetőleg lényegesen különbözik. Mindenek előtt a magyar felsőbb leányiskola nem hosszú fejlődés eredményeként alakult ki, hanem egy miniszteri intézkedés révén születik meg. Az 1868. XXXVIII. törvénycikk megalkotta népoktatási intézetek mellett a felsőbb leányiskolának csak mint oly intézetnek van létjogosultsága, amelynek fölénye a polgári leányiskola felett legalább is akkora, mint a gimnázium fölénye a polgári fiúiskolával szemben. Csakis igy felelhet meg az intézet ama társadalmi osztály igényeinek, amelynek számára szervezték. Ezzel szemben a német felsőbb leányiskola részint az elemi iskolával való szorosabb kapcsolata, részint amiatt, hogy a tanítónői pályára készülők iskolája is, tulajdonképen a mi polgári iskolánknak felel meg a közoktatás szervezetében elfoglalt helyét illetőleg. Természetes tehát, hogy, amikor a mi felsőbb leányiskolánkat Molnár Aladár intencióit teljesen félreértve úgy igyekeztek fejleszteni, hogy a német hasonló nevű inté-
