Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1913
14 zeteket vették mintaképül, akkor tulajdonképen öntudatlanul a polgári iskolához jutottak közelebb nemcsak szervezetben, hanem azon társadalmi osztályt illetőleg is, amely az intézetet felkereste. Az első eredmény a felsőbb osztályok üresenmaradása. A bajon úgy igyekeznek segíteni, hogy most már öntudatosan, az igaz teljes következtességgel, rászabják a négy alsó osztályt a polgári, a két felsőt meg a tanítónőképző mintájára. Ily irányzat mellett nem csoda, ha az intézet kimarad az 1883. évi középiskolai törvényből s akkor, mikor 1895-ben az egyetem megnyílik a nők előtt is, már alig gondolnak arra, hogy a felsőbb leányiskola volna hivatva a nők egyetemi tanulmányainak előkészítésére. A magunk viszonyait meg nem értve, saját alkotásainak értékét nem ismerve követtük Németországnak példáját s mi is kurzusokban hagytuk tengődni az egyetemre készülő leányifjuságót, ahelyett, hogy számukra középiskolai karakterében megerősítettük volna a már 1875-ben megalapított női középiskolánkat, a felsőbb leányiskolát. Lássuk azonban a részleteket. Molnár Aladár az 1873. február hó 25.-én tartott képviselőházi beszédét egyszerre csak a következőkép folytatta : „A népoktatás után legyen szabad csak egy tárgyat figyelmébe ajánlani a tisztelt háznak és a tisztelt miniszter úrnak is : ez a felsőbb leánynevelés ügye, melyről Magyarországon eddigelé sem törvény- hozás, sem kormány nem intézkedett. Én nem vagyok a nőemancipáció híve azon értelemben, hogy a nőknek joguk legyen mindazon munkára, mindazon társadalmi állásra, melyet a férfiak elfoglalnak. De azt hiszem s merem állítani, hogy a nőnek ép úgy joga van neveltetését illetőleg az állam gondoskodását igénybe venni, mint a férfiúnak. Ha a férfiak nevelésére gondot, pénzt, munkát fordít az állam, ép oly joggal kívánhatják a nemzet női tagjai, hogy kiképeztetésükről gondoskodva legyen. Nem példátlan, nem uj elvi dolog ez, mert hiszen a népoktatás körében fiuk és leányok számára egyaránt szolgálnak az iskolák. De a népiskola* körén felül nincs számukra tanintézet. Nincs gondoskodva az olyan leányok kiképzéséről, kiknek családja nem képes külön nevelőnőt tartani a háznál, de másfelől magasabb műveltségre van szükségük annál, mit a népiskolákban elsajátíthatnak. ... a nevelés leglényegesebb része kétségkívül pótolhatatlanul a család körében történik s a család körében főleg az anya hivatása az. Ha tehát azt akarjuk, hogy ifjaink jó családi nevelést nyerjenek, * Népiskola alatt itt az elemi, a felső nép- és polgári iskolákat kell érteni.
