Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1905

6

csakis hatalmát féltette ; a főurak és rendek pedig a múltak szomorú tapasztalatai után nem egészen érthetetlen gyűlölettel viseltettek válogatás és alapos vizsgálat nélkül már jó eleve minden iránt, a mi „idegen“.

S mivel hazánkban a reformáczió eszméi rendkívül kedvező talajra találtak, nem csodálkozhatunk a felett, hogy a nagy reformátor első nyilvános, wittenbergi fellépése, kalapácsütéseinek elhangzása után aránylag igen rövid idő múlva, az ország ügyeinek intéző köreiben szükségét látják a legszigorúbb rendszabályok életbeléptetésének, a mint hogy a már említett s a lutheránusok elégetését elrendelő törvény 1524- vagy 1525-ből (Rákos) származik s már előzőleg is 1523-ban e tekintetben, bár még nem törvényhozásszerü intézkedések történnek.

Az ingadozó természetű s a protestantismus felé hajló feleségétől, Máriától is előnyösen befolyásolt, különben is már csak rövid ideig uralkodó II. Lajos idejében csak elvétve kerül a különben szigorú törvény végrehajtására sor, mig utóbb a gyászos emlékezetű 1526-iki mohácsi vész a protestantismus terjedésére éppenséggel kedvező fordulatot jelent, a mennyiben az egymással versengő ellenkirályok : Ferdinánd és Zápolya János — bár mindketten az „ujitás“- nak ellenségei, politikai okokból óvatosan járnak el.

Ferdinánd teljesen tanácsosainak befolyása alatt áll, ill. ő maga — se tekintetben igen hasonlít V-ik Károlyhoz — nem is igen igyekszik magának a reformáczió czéljairól, törekvéseiről képet és ítéletet alkotni. Attól fogva pedig, hogy császárrá lesz, mindinkább kimutatja azt is, hogy nemcsak a protestáns vallás, hanem a magyar haza szabadságának is ellensége, ill. azt semmibe sem veszi. így az

1559- iki pozsonyi országgyűlés intézkedéseit, a magyar alkotmányt és a protestánsokat egyaránt sértő módon önkényesen megváltoztatja,

1560- ban pedig egy rendeletet ad ki — Forgách Ferencz váradi püspök ellenjegyzése mellett — mely rendelet az ország rendéinek tudta nélkül a törvénykönyvbe kerül s az „eretnekséget“ a legszigorúbban sújtja.

Miksa uralkodása a protestantismusnak kedvezett, mivel ez a király apjánál — legalább vallási tekintetben — sokkal szabadabban gondolkozott s a reformáczióval szemben táplált rokonszenvének nem egyszer nyilvánosan jelét adta. így — még koronáztatása előtt — a nála orvoslást, segítséget kereső prot. városi követeket azzal nyugtatja meg, hogy : „Ne féljenek, nem mindig az oláhnak (dem Wo- lochen) kedve szerint fognak menni a dolgok“, a mivel a protestánsokat gyűlölő és üldöző Oláh esztergomi érsekre czélzott. Koronázta-