Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1905

7

tása alkalmával pedig éppenséggel nem volt rávehető arra, (sem atyjá- sem a főpapoknak rábeszélései, kérelmei e tekintetben nem tudták elhatározásában megingatni) hogy „Mariára és a szentekre“ megesküdjék, a minthogy tényleg e helyett hangosan és érthetően az „evangéliom“ szót mondta és az esküformulát felolvasó, hüledező érsekre élesen rákiáltott: „pergite" — vagyis: „folytasd!“

Hogy ez a sok tekintetben II. Józsefhez hasonló nemes gondolkozása uralkodó már 49 éves korában (1576) elhunyt, az a magyarhoni protestánsokra nézve súlyos veszteséget jelentett, mert az uralkodásban őt követő fia: Rudolf, atyjának minden tekintetben ellentéte volt. Ií. Fülöp spanyol király udvarában nevelkedett, kora ifjúságától fogva mindhalálig jezsuiták befolyása alatt állott. Nálánál engesztelhetlenebb ellensége a protestantismusnak alig völt. Egyébként a magyarok alkotmányos szabadságának épúgy nem volt barátja s ha őtőle függ, az ő uralkodása alatt országgyűlés alig lesz egybehíva.

Magába vonult, komor, környezete iránt bizalmatlan, a nyilvános élettől idegenkedő s e mellett — különösen vallási kérdésekben

— a végletekig menő csökönyös, makacs, engedni nem tudó ember volt, akit megrögzött nézeteitől sem jó szóval, sem a lognagyobb veszély fenyegetésével eltántorítani nem lehetett. — Ismeretes tény, hogy ideje legnagyobb részét prágai várlakában válogatott lovaival, óracsinálással és alohimiai kisérletekkel folytatott kedvtelések között töltötte.

Uralkodása idején sok zavarra adott okot a XIII. Gergely-féle

— különben már a tridenti zsinat által ajánlott — uj naptárnak erőszakos behozatala, a melynek a protestánsok — már csak azért, mivel a pápától eredt — a legtöbb helyen (igy különösen Sopronban) ellene szegültek.

Azon számos ok közül, a melyek a protestánsokat a legnagyobb elkeseredésbe kergették, s utoljára fegyverfogásra, önvédekezésre késztették, csak a következőket említjük :

A jezsuitáknak Draskovics György győri püspök közvetítésével való betelepítése.

Ezzel kapcsolatban a turóczi prépostságnak ugyancsak a jezsuita rend számára történt adományozása, mi ellen a kath. rendek is, sőt a klérus soraiból: Fehérkövy István, nyitrai püspök is protestált. Az elkeseredés tetőpontját érte, midőn Rudolf a rendeknek, ezen ügyben hozott határozatát — a melyben ugyan csak „esedeztek“ az állapotok megváltoztatásáért — a törvények sorából egyszerűen kihagyta.