Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1905

A bécsi békekötés és Boeskay István.

Az 1906. évi május hó 18-án tartott nBocskay-emlékünnep“ünk

alkalmával felolvasta :

Sírdner IDilmos, et>. lelkész,

vallástanár.

X.

Nagy idők emlékének megújítására gyűltünk ma egybe, a mennyiben azok az idők, a melyek nagy eszmék : a vallás és a haza szabadságáért vívott heves küzdelmek között folytak le, bármily gyászosak is különben, mégis „nagy* időknek mondhatók.

Ilyen nagy eszmékért folyt az a küzdelem is, a melynek eredménye a bécsi békekötés volt: magyarhoni protestáns egyházunk szabadságának első és sarkalatos jelentőségű vívmánya.

Háromszáz esztendeje, hogy ez a küzdelem lezajlott s azért, habár tudjuk, hogy az a békekötés valójában nem volt állandó békének kiinduló pontja, hanem ezután még újabb s az eddigieknél gyászosabb,küzdelmesebb napok következtek egyházunkra és hazánkra egyaránt, mégis méltó, hogy hálás kegyelettel emlékezzünk meg amaz idők nagy eseményeiről, kimagasló, lelkes hőseiről, akik között kétségtelenül első helyen áll, mert az ő fellépése a bécsi béke megkötésével a legszorosabban függ össze : Boeskay István.

Mivel pedig minden korszak az azt megelőző idők eseményeivel való összefüggésben érthető meg helyesen, szinte természetesnek fog látszani, hogy a bécsi békekötést, Boeskay István fellépését megelőző korszakra egy — habár csak futólagos — pillantást vessünk.

„Lutherani comburantur“ vagyis: a lutheránusok égettessenek meg, — ez a rövid és eléggé ismeretes mondás jellemzi hazánkban a Németországból kiindult reformáczió elterjedésének első időszakát. A legtöbben azok közül, a kik ezt a jelszót kiadták, alapjában véve nem is voltak tisztában a reformáczió mozgató eszméivel. A papság