Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1904

I.

Egy igazi nagyhatalom.*)

Aki a nyilvánosság előtt szól, akára templomi szószéken, akár a parlamentben, akár népgyülésen, vagy akár csak egy szükebbkörii társaságban is, nagy felelősséggel járó föladatra vállalkozik. Mert az a szó, a melyet kimondunk, nem semmi, hanem erő, amely ront vagy épit. Szavunk nem röppen el nyomtalanul, hanem él és megmarad, mint a fonográf hengerére nyomódott hang és megmutatja majd életünk értékét vagy értéktelenségét az örökkévalóságban is. Az az idő, melyet igénybe veszünk nem értéktelen lom, hanem az életnek egy fontos része, a melynél az a kérdés: hiábavalósággal vagy valódi, örök tartalommal töltöttük-e meg. Nem csak az a baj, ha rosszat vagy valótlant mondunk, hanem az is, ha semmit sem mondunk szavainkkal s az időt hiába vesszük, vagy — a mint mondani szokták — agyonütjük.

Nem azért adta a jó Istem az időt, hogy agyonüssük, hanem hogy,

Mint drága vagyonnal Éljünk vele haszonnal.

Jaj annak, akinek sok agyonütni való ideje van : az él és mégis meghalt már. De ha valaki a saját idejével balgatagul bánik is, ahhoz nincs joga, hogy a más idejével is úgy bánjék és agyonüsse.

Ha tehát volna közöttünk valaki, aki csak azért jött ide, hogy idejét agyonüsse, attól engedelmet kérek, ha ebben, igazi feiebaráti szeretettől indítva, nem szándékom segítségére lenni.

Egy nagyhatalomról akarok szólni.Még pedig egy csöndes, áldott nagyhatalomról, a mely mennél csöndesebb, annál nagyobb, annál áldásosabb, annál igazibb.

Az édesanyai szívnek hatalma ez !

*) Felolvasta a szerző a kőszegi ev. felsőbb leányiskolában február hó 26-án tartott zeneestélyen.