Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1904

6

Óh mily páratlan is ez a mi szép magyar nyelvünk! Édes apáról, édes anyáról beszél; — és én mindjárt észre- veszem akárkin, hogy anyanyelve-e a magyar vagy nem, ha atyját, anyját emlegeti. Figyeljük csak meg: a tősgyökeres magyar ember mindig azt mondja: édes apám, édes anyám, ha szüleiről szól. Csak a kinek nyelvérzéke nincs, az beszél „apámról, anyámról.“

De ezt csak mellékesen.

Mi az édes anya ?

Kérdezd meg a világtörténet legnagyobb alakjait s meg fogják mondani.

Ott van Mózes anyja. — Ki van adva a szigorú parancs: minden újszülött izraelita fiú a vízbe vettessék. Kegyetlen pribékek járnak házról-házra _—, s letépik az alig feslő bimbókat az anyák szivéről. És Mózes anyja három hónapig rejtegeti gyermekét. Óh mennyi gond, mennyi találékonyság, az édesanyai szeretetnek mily utolérhetetlen művészete kell ahhoz, hogy három hónapig senki észre nem veszi az ártatlan kis gyermeket, a kit egy siró hang a halál fiává tehetett volna. S mennyi könny omolhatott abba a kis bölcsőbe éjjelnappal. Mennyi hő fohász szállhatott fel az egek Urához a dobogó anyai kebelből! — Végre nem segíthet magán máskép : kiteszi gyermekét a sás közé. De szive imádsága, minden gondolata ott van a gyermekkel. S ime, Isten könyörül rajta. Irgalma úgy intézi, hogy Fáraó király leányának kell a gyermekre akadni —s szive megesik rajta. De hogyan gondoskodjék a kis csecsemőről ? . . . Egy izraelita asszonynak adja át, a kit Mirjám, a gyermek nénje vezet hozzá : ez az asszony az édes anya.

Óh mily örömmel fogadta vissza ölelő karjaiba a kisdedet, nemcsak mint fiát immár, hanem mint az irgalmas Isten drága ajándékát. Mint fárad, hogy az Urnák hű szolgát, népének hű fiat neveljen belőle.

Felserdülve a király udvarába kerül a fiú. Uj dolgokat lát és hall; fény és pompa veszi körül; az egyiptomiak minden tudományával és bölcseségével gazdagítja lelkét, szóval egészen uj világ tálul fel előtte: de azt, amit édes anyjától hallott, sohasem felejti, a Jehovának félelmét s szegény, megalázott, szenvedő népéhez való szeretetét, melyet édes anyja köny- hullatás és imádság között oltott szivébe, nem törülhette ki onnan semmi.