Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1899

emlékeztet bennünket: „Az úr házának plántái ami Istenünknek pitvariban virágoznak“. Zsolt. 92. r. 14 v. — A nevelőintézet az Istenházának előcsarnoka. Hivatva van először is virágokat nevelni a templomnak. Nem csak a föld színén alakítható kert: ilyet keresünk az erkölcsi világban is. Itt, a kert a szív. Nem csak a természet ölén fakad vir'g: ilyet várunk a szív kertjében is. A virágok ebben: a hit. szeretet, remény. A vallás képezi a lelki élet koronáját, mely a porszülte halandót egy fensöhh eszményi világ polgárává avatja. Ez emel 1st Mihez, az igazság, az áldás örök kútfejéhez. Aliit vezércsillagunk, az erkölcsi tökéletesség megvalósult eszményéhez a testet öltött örök igéhez, Jézushoz, ki ez életben reményünk, melyben soha nem csalatkozunk, a halálban egyedüli üdvözítőnk, ki a múlandóságtól búcsúzó lélek előtt megnyitja a mennyország ajtaját. A hit mindenkor Isten szentséges jelenlétére emlékeztet, előtárja annak akaratját. Hirdeti, hogy az ő lélekben és igazságban imádá- sával töltjük be tisztünket s erre a lelkiismeret által kötelez. Erőt is ád a hűségre a mennyei Atyához. Krisztusra mutat, ki előttünk járta meg a szenvedések útját hű és engedelmes volt halálig: Az ő követésére buzdít és tanit, hogy ugyanazon indulat legyen bennünk ami ő benne volt. Yándorutunkon a hit a biztató utitárs, ki a megpróbáltatásokban is az Isten szeretetének bizonyságaira utal, enyhíti a múlt sebeit, kibékít a jelen bajaival, megnyugtat a jövendő iránt, megóv a bukástól és kétségbeeséstől. Megszenteli a szív érzelmeit, a lélek akaratát s boldogítva kisér át a földi pályán.

A Krisztus evangeliomából fakadt hitnek ikertestvére a szeretet. Ez mutatja legvilágosabban az emberen az Istennek képét. E nélkül a külszerencse, a műveltség az ész csak téli nap, mely fénylik ugyan, de nem melegít, bimbót nem fakaszt. Az igaz szeretet azon erő, a melylyel a halandó áldássá teheti életét hozzátartozóira, embertársaira nézve. A hittel, szeretettel karöltve jár a remény, az ég e drága ajándéka, a szebb jövő záloga, melyet az ember hogy nemesen vívhassa meg a sokszor reánehezülő harezot: nem nélkülözhet soha.

Hol e virágok: a hit, szeretet, remény hiányzanak, ott a szív sivár puszta, mit felvert az önzés tövise; ott az élet czélt, tévesztett vergődés az idulatok rabbilincseiben. Hol a gyermek a házban csak múló javakat örököl, a szülők példájából nem istenfélőimet, ember- szeretetet, hanem csak önbálványozást tanul, hol a nevelés nem egyengeti Istenhez az utat: ott a család adósa marad magzatának a szent örökséggel, az erkölcsiség támaszával, a vigasztalás kútfejével. A hit, remény, szeretet virágainak fejlesztése e nőnevelő intézetnek első feladata. Azt óhajtjuk, várjuk elsősorban, hogy az evangélium lelkét: az előhitet szeretetet ápolja a reábizott növendékekben, hogy avassa ezek keblét a nemes érzelmek szentélyévé, mely Istent dicsőíti.

Akkor tölti be tisztét, ha a növendékeknek szivükbe kiirthatat- lanul oltja a vallás szeretetet úgy, hogy lelkűk örömben, bánatban, szomjuhozik az élő Istenhez, ha úgy gondozza őket, hogy nem a hiú önzés, nem a divat, hanem az istenfélelem s emberszeretet lesz erkölcsi életük irányadója.