Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1899

9 A nevelőintézet élő virágokkal, azaz hívő szivekkel, Istent imádó ifjúsággal gazdagítja a templomot. Virágokat várnak azonban tőle, mint az Istenházának pitvarától a családok is. A család is kert, ezt is virágok díszítik, virágok benne a szeretett gyermekek. De ezeket nem az élettavasz, az arczrózsák teszik igazi ékességekké. Mint a természetben a színes virág kelyhe mérget rejthet, a zöld lomb alatt kigyó lappanghat: az emberen is a külső kellem lehet hazug álarcz, mely rút jellemet takar. A valódi érték, mely, mint az arany, fényét jó és rossz időben mindenütt megőrzi, mindig vonz, boldogít: a mű­velt, szép lélek, az erényes szív tiszta érzelmével. Az ily tulajdonok­kal biró magzat a háznak pótolhatatlan dísze. De mint a virágot a napsugár és a harmat növeli s adja meg színét, illatát; a lélek szép­ségét a nevelés fejleszti ki. Ez neveli a szellemi tehetség erejét, kelti életre a kötelesség tudatát, a munka szeretetét, szilárdítja a hűséget mind ahhoz ami igaz és szent. Ez bontogatja a lélek szárnyait, a melyekkel emelkedhetik s méltó helyet foglalhat el a számára a gondviseléstől kijelölt körben. És nemcsak a fiúk nevelése érdemli meg a gondos figyelmet, nem kevésbbé fontos a családra s ebből kifolyólag a társadalom erkölcsi életére a nőnevelés. Mig a férfit a nyilvános munkatér hívja s követel tőle verejtéket: a nőre legelső sorban a család vár. Ne mond­játok. hogy ez kicsiny, szűk tér. Nem ; ez egy világ, mely önfelál­dozó hűséget kíván, de egyszersmind ez az áldott békesség otthona, az erkölcsiség első iskolája, szeretőiben a boldogság temploma. Ilyenné azon erények avatják, a melyekkel e czélra az Isten kiváló mérték­ben a nőt ruházta fel. Hogy a család megtarthassa vonzóerejét, szüksége van rendre, tisztaságra, mindennek pedig első őre, mindenre kiterjedő éber figyelmével a nő. Hogy megmaradjon a házban a meg­elégedés kenyere ; mellőzhetlen a takarékosság. Ennek ismét hivatott képviselője a nő, ki lankadatlan gondoskodásával mint Cherub áll őrt a család küszöbén, hogy megbecsülve legyen ott a munka gyümölcse. Hogy tisztelet környezze a családot, szükséges, hogy erkölcsi alapja sértetlen maradjon, hogy ki ne haljon belőle az istenfélelem. Erre nézve is legtöbbet tehet a nő. Az ő jellemvonásai a gyöngédség, a szigorú ragaszkodás az erkölcsi törvényhez, a szűziesség gondo­latban, szóban, tettben s ezekkel hathatósan közremunkál, hogy a férfinemnek hajlama a nyerseségre korlátoztassék, lelki élete nemes- büljön. A boldogság egyik nélkülözhetetlen megszemélyesítője a nő. A részvét fakasztja szemében a könnyűt mások szenvedése előtt, indítja könyörülő segélyre ott, hol a halsors dúl. Ez ád neki erőt a csüggedeitlen törekvésre, hogy övéinek örömét, nyugalmát megvédje. Önfeláldozó szeretete teszi őt a ház testi lelki boldogulásának őr­angyalává. Valóban a családi kör a nőre nézve az a kagyló, melyben lelke drága, igaz gyöngyöt terem. Tiszte annál magasztosabb, minthogy a családok boldogsága, a közüdvnek jelzője, jólétük az ország hatal­mának alapja, erkölcsiségük a polgárerények szülője, a nemzeti nagyság záloga. A nő lelkülete nagy befolyást gyakorol a család

Next

/
Thumbnails
Contents